HELYSZÍNI

Az elmúlt egy-két év válogatott magyar filmjei, kerekasztal-beszélgetés a forgatókönyvírásról, közönségtalálkozók ismert filmesekkel, illetve gyerek- és ifjúsági programok várták az érdeklődőket Kolozsvárott a tizenkettedik alkalommal megrendezett Filmtettfeszt Magyar Filmnapokon, amelybe idén először több más erdélyi város is bekapcsolódott.

Filmtettfeszt Kolozsváron

A kolozsvári Győzelem (Victoria) filmszínház, az Insomnia kávéház, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Óváry-terme adott helyet az igencsak változatos 12. Filmtettfesztnek. A rendezvény idei újdonsága: több erdélyi várost, ahol ritkábban rendeznek filmes programokat, így Székelyudvarhelyt, Nagyváradot, Nagyszebent is bevonták a vetítésekbe, valamint kiosztották az első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga Csikóról elnevezett, a Filmtett Egyesület alapította életműdíjat. Ahogy azt a szervezők hangsúlyozták: az elismerést évente olyanoknak ítélik oda, akik munkájukkal az erdélyi filmgyártást is segítették, így idén a díjat Durst György producer vihette haza. Az ünnepi megnyitón Buzogány Klára, a Filmtett főszerkesztője, Zágoni Balázs, az erdélyi filmes portál egyik alapító tagja és Zágoni Bálint menedzser köszöntötték a rendezvényre kíváncsiakat, illetve a díjazottat.
 

A legnagyobb népszerűségnek, akár a korábbi években, a nagyjátékfilmek örvendtek. Ezeken a vetítéseken zsúfolásig telt a terem.  A nyitónap izgalmas produkciója volt Kincses Réka Szülőföld, szex és más kellemetlenségek című, 2011-es filmje, egy Németországba emigrált magyar családról, akiknek látszólag sikerült beilleszkedniük. A történetből kiderül, hogy Zsuzsi (Kerekes Krisztina) és Sándor (Bogdán Zsolt) kapcsolata nem föltétlenül az idegen környezet miatt jut válságba. A vetítést követő közönségtalálkozón Kincses Réka rendezőt, Rácz Erzsébet forgatókönyvírót, valamint Kerekes Krisztinát és Tóth Attilát, a filmben szereplő színészeket Gergely Zsuzsa, a kolozsvári rádió munkatársa kérdezte a témaválasztásról és az alkotói munkafolyamatról.

Kincses Rékának, a Balkán bajnok című, nagysikerű dokumentumfilm rendezőjének, aki egyébként Németországban él, ez az első nagyjátékfilmje. Kiindulási pontként, mint elmondta, az szolgált, hogy Németország tele van nagyon jól beilleszkedett kelet-európai bevándorlókkal, akiken nem látszik, hogy nem németek. Baden-Württembergben, Bajorországban élnek nagyon sokan, főként oroszok. Az alapötletből végül egy magánéleti történet bontakozott ki, amely rávezeti a nézőt, hogy: „Az ország, amelyben élünk, csak a kulissza, de a tényezők, amelyektől az életünk boldoggá vagy boldogtalanná válik, ugyanazok”.  Rácz Erzsébet szerint, aki ugyancsak Németországban él, a bevándorlók sokszor megpróbálnak németebbek lenni a németeknél. Nem akarják megőrizni az identitásukat, megpróbálnak mássá válni, és ettől idegenek lesznek egy olyan országban, amely az új otthonuk.

A rendezvény másnapján ugyancsak nagyszámú érdeklődő fogadta Bergendy Péter A vizsga című, 2011-ben készült ügynökdrámáját. A vetítés után a közönségnek alkalma volt megismerkedni az alkotás forgatókönyvírójával, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének elnökével, Köbli Norberttel, akit Zágoni Balázs kérdezett a filmről. A forgatókönyvíró elmondta, azért választotta témájául az ötvenhatos forradalom utáni időszakot, mert „érdekelték az egyszerű állítások, amikor kimondják, hogy mától máshogy van, de közben ugyanazok az emberek élnek továbbra is abban az országban vagy abban a rendszerben”. Az alkotói folyamatot dokumentálódás előzte meg, amelynek során kiderült: „Léteznek korabeli belügyminisztériumi oktatófilmek, amiket saját maguknak készítettek a titkosrendőrök. Ezekben megmutatják, hogy kell levelet fölbontani, telefont lehallgatni, lakásba behatolni, titkos házkutatást tartani. A szerepeket olyan korabeli híres színészek, mint Sinkovits Imre játszották el. Ezek a filmek hozzáférhetőek Magyarországon, lehet őket nézni és kutatni”.

A nagyjátékfilmek közül népszerűnek bizonyult még Pálfi György négyszázötven filmből összevágott, Final Cut – Hölgyeim és Uraim című, idén elkészült alkotása, amelyen mintegy három évig dolgozott a rendező. Régebbi és újabb, közismert filmképekkel találkozhatunk benne, ezért filmtörténeti jelentősége is van a munkának. Az alkotás nagy sikert aratott egyébként a Cannes-i és a New York-i Filmfesztiválon. 

Egyedi darab volt az idei fesztiválon Jankovics Marcell 2011-es, Az ember tragédiája című animációs filmje. Madách Imre főművének filmes adaptációjában a tizenöt szín más-más stílusban jelenítődik meg. A forgatókönyv 1983-ban íródott, a gyártás pedig 1988-tól 2011-ig tartott.

Gyöngyössy Bence ugyancsak 2011-ben készült alkotása, az Utolsó rapszódia a szó szoros értelmében szép film. Liszt Ferenc Bayreuthban töltött utolsó tíz napját, valamint a tanítványával és fiatal múzsájával, Nina Schliemannal folytatott szerelmi viszonyát bontja ki.

Török Ferenc Isztambulja is tavalyi munka, ám aktuálisabb témához nyúl. Nagyon erős női karakterfejlődés elevenedik meg a vásznon. Katalint (Johanna ter Steege), a főhőst férje, az ismert építészprofesszor elhagyja huszonnyolc éves tanítványáért. A jelenség természetesnek tűnik, sem a lányuk, sem a fiuk nem esik kétségbe, csupán akkor, amikor az idegösszeomlással kórházba szállított asszony úgy dönt, elmegy autóstoppal Törökországba, ahol aztán új szerelemre lel.

Érdeklődés kísérte Hules Endre A halálba táncoltatott leány és Sas Tamás S.O.S. Love!, valamint Sipos József Kaland című alkotását is. A nagyjátékfilmek vetítését Szabó István Az ajtó című filmje zárta, amely Szabó Magda regényének izgalmas megközelítése. Ugyanez mondható el Polcz Alaine munkáinak filmes adaptációjáról, Novák Emil Ideje az öregségnek  című művéről is.

Emellett a 11. Filmtett-alkotótábor rövidfilmjei, kisjátékfilmek, animációs-, gyerek- és ifjúsági filmek, valamint három izgalmas dokumentumfilm: Lakatos Nóra Magyar bajusz, Papp Gábor Zsigmond A szovjet levelezőpajtás és Somogyvári Gergő Riksaláz című alkotása is helyet kaptak a programban. A zárónapon pedig az erdélyi amatőr filmgyártás múltjából kaphattunk ízelítőt, betekintést nyerhettünk a legendás Schnedarek Ervin által irányított marosvásárhelyi Cineclub tevékenységébe, megnézhettük Simonffy Katalin, Keresztes Pál, Antall Miklós és Bereczky Réka Búcsú Schnedarek Ervintől című filmjét, illetve Miholcsa Gyula négy, a rendszerváltás előtt készült művét is.

Bár nem vonzott annyi érdeklődőt, mint a Győzelem mozi vetítései, főként a szakmabelieknek nagyon hasznos információkkal szolgált a Mai magyar forgatókönyvírás című kerekasztal-beszélgetés, amelynek során Köbli Norbert és Rácz Erzsébet meséltek indulásukról, munkamódszerükről, a filmes szakma aktuális helyzetéről Magyarországon, illetve arról, miként érvényesülhet egy magyar forgatókönyvíró külföldön.

Nem szabad megfeledkeznünk az ünnepi tortabontásról sem, amely a szó szoros értelmében finomra sikeredett, és legalább olyan átütő sikert aratott, mint a már-már divatjamúltnak számító mozizás.
                                        

Varga Melinda