Együtt emlékeztek a Kárpát-medence magyar fiataljai

HELYSZÍNI

Idén 20. alkalommal került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének előestéjén a Rákóczi Szövetség fáklyás felvonulására, mely a budapesti Bem téri ünnepséggel és koszorúzással ért véget.

Együtt emlékeztek

a Kárpát-medence magyar fiataljai

A határon túli magyarság szolgálatában tevékenykedő Rákóczi Szövetség egyik legfontosabb feladata a Kárpát-medencei magyar ifjúság identitástudatának és kapcsolatainak erősítése. A Szövetség legnagyobb rendezvénye a Gloria Victis 1956-os emlékünnepség, amelynek része a Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó és Történelmi Vetélkedő. A középiskolás korosztály a budapesti Műegyetemen rendezett vetélkedőn méri össze tudását, míg az egyetemisták, főiskolások ifjúsági találkozón vesznek részt október 23-án. Az ünnep előestéjén rendezett nagyszabású és látványos felvonulás a meghívott diákok mellett természetesen bármely korosztály számára nyitott volt, lakóhelyre való tekintet nélkül. Az idei fáklyásmenetre mintegy 1300-an érkeztek a Kárpát-medencéből.

A menet érkezésére várva - alkonyat előtti pillanat a téren

A Rákóczi Szövetség igyekszik bevonni a rendezvénybe az anyaországi diákokat is, hogy együtt legyenek határon túli társaikkal, és ez a „mozgósítás”, mint az ünnepségen is megtapasztalhattuk, igen sikeres – számos önkéntes dolgozott a szervezésen.

Az ünnepségsorozat 22-én délután kezdődött a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában, innen indult a Bem térig haladó fáklyás felvonulás. Mi sokakkal együtt a Bem téren vártuk a menetet, amely, bár jó fél órával a meghirdetett öt óra után, de a közelben megkonduló harangok szavára megérkezett, és elkezdődött a megemlékezés az ünnepi díszbe öltöztetett téren. A virágokkal körbeültetett Duna-parti zöld területet koszorúk halma tarkította, Bem József szobrát két oldalról piros és zöld színnel világították ki. A szobor mellett a Székesfehérvári Gimnázium kórusa állt, a Himnuszt velük közösen énekelték el a résztvevők.

Megérkezik a fáklyásmenet, legelöl az '56-os zászló

Miután a kórus előadta Berzsenyi A magyarokhoz című művének Kodály-féle kórusfeldolgozását, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke állt a mikrofonhoz. A szerzetes Sinka István Üdv néked, ifjúság című versét idézte köszöntésképpen, és ahogy a téren körülnéztünk, megállapíthattuk, hogy bőven akad, akihez személyesen szólnak a sorok, hiszen rengeteg fiatal gyűlt össze. Kozma Imre felsorolta mindazokat, akiknek az emléke előtt a mai napon meghajtjuk a fejünket. Emlékezünk azokra, akik fegyverrel a kezükben haltak meg; akik a szovjet megszállás után is hűségesek maradtak az eszméhez; azokra a bírókra és ügyészekre, akik nem lettek árulók; azokra a hősökre, akik nem voltak hajlandók hamisan tanúskodni; az egyetemistákra, akiket eltávolítottak az oktatási intézményekből; az oktatókra, akik gyárudvarokat voltak kénytelenek söpörni vagy csak az íróasztalfiókjuknak írhattak; és azokra a papokra és közösségszervezőkre, akik megjárták a börtönt.

Felállnak az ünneplők, a háttérben a kórus

Kozma Imre Dávid és Góliát példáját hozta fel a forradalom dicsőségének szemléltetésére: egy legyőzhetetlennek látszó Góliát-rendszert tudott kibillenteni egyensúlyából egy dávidnyi kis nép, az egyéni és a nemzeti halál kockázatának felvállalásával. A katolikus pap Senecát idézte a hősökről megemlékezve: Aki kész meghalni, azt nem lehet kényszeríteni. „A magyar forradalomban nem egy ideológia született, hanem egy ideológia halt meg” – emelte ki Kozma Imre, aki azt is hangsúlyozta: az 1956-os magyar forradalom egyszeri és megismételhetetlen történelmi esemény, melynek jelentősége napjainkban egyre nő. ’56 bátor és bölcs cselekvéssorozata visszaadta nemzeti önbecsülésünket, s ma elsődleges feladatunk ezt megőrizni.

Kozma Imre beszél a kivilágított szobor talapzata előtt

A határon túli fiatalok nevében Hlavathy Katalin, a Marosvásárhelyi Diákszervezet elnöke mondta el, miért is állunk meg most egy pillanatra tisztelegni a múlt előtt. „1956-ban sokadik alkalommal bizonyította a nemzet, hogy képes akár túlerővel szemben is kitartani” – kezdte beszédét a fiatal szónok, aki az ifjúság szerepét emelte ki a történelmi fordulópontoknál. Mindig a fiatalok életereje szülte a forradalmakat, „a forrófejű meggondolatlanság írja a történelmet” – fogalmazott Hlavathy Katalin, majd arra buzdította a hallgatóságot: legyen ehhez ma is bátorságunk. Ha ugyanis példát merítünk a múlt páratlan teljesítményéből, és nem passzívan fulladozunk a beletörődésben, akkor hozhatunk változást.

A koszorúkat székely népviseletben helyezték el

A diákelnök egy konkrét példával is alátámasztotta, hogy mennyire különleges helyzet a határon túli magyaroké. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet 2011 januárjában a tanügyi törvény kötelezte a magyar tanszékek létrehozására, a román egyetemi tanács azonban ezt megtagadta. A magyar diákok és oktatók összefogásának, kitartó harcának köszönhetően azonban talán mégiscsak lesz eredmény. Nem elég tehát tudomásul venni kiharcolt jogainkat – hangsúlyozta Hlavathy Katalin –, hanem élni is kell azokkal, megvédelmezni őket és harcolni értük, ha kell. Végül köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek, amely munkájával és ezzel az ünnepségsorozattal is hozzájárul a Kárpát-medencei magyar diákok identitásának megőrzéséhez.

Főhajtás

A beszédek, valamint Kodály Köszöntő című kórusműve után kezdetét vette a koszorúzás. Orbán Viktor miniszterelnök nevében főtanácsadója, Szőcs Géza helyezett el koszorút, majd számos hazai és határon túli állami és civil szervezet, intézmény, középiskola, egyetem és diákegyesület képviselői következtek, közöttük természetesen a Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József is. Az ünneplők a Szózattal búcsúztak a tértől, és a még égő fáklyák fénye lassacskán szétszóródott, majd beleolvadt a Duna-parti kivilágításba.

Szöveg és fotók: Laik Eszter