„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?”

HELYSZÍNI

Nem szokványos helyen szólaltak meg Weiner Sennyey Tibor versei és Szeder-Szabó Kriszti dalai a Melodisztikből. Adományként összegyűjtött ruhákat, tárgyakat rejtő zsákok között, a VIII. kerületi Területi Gyermekvédelmi Szolgálat épületében hallgattuk őket.

„Azt mondd meg nékem,

hol lesz majd lakóhelyünk?”

Nem a város legbarátságosabb környéke a VIII. kerületi Alföldi utca. Az itt működő gyermekvédelmi intézmény mégis sokaknak menedék, olykor életmentő megoldás, ha átmeneti is. Ők azok a kiskorúak, akik valamilyen oknál fogva utcára kerülnek, vagy a válságos otthoni, családi körülményeik lehetetlenné teszik, hogy továbbra is odahaza maradjanak – meséli Kovács Anna, az intézet munkatársa, aki az ajtóban fogad a felolvasás estéjén. Elkísér a terembe, és jól jön a segítsége, mert igen sötét udvarokon keresztül ballagunk oda. Közben elmond egyet s mást, amit érdemes róluk tudni.

Korosztályok szerint az óvodásoktól a nagylánycsoportig élnek itt gyerekek, de van egy leányanyák számára fenntartott egységük is. A kamaszoknál sokszor megesik, hogy maguktól jönnek ide, mert az otthoninál jobb, biztonságosabb körülményeket biztosít nekik az intézmény. Általában három hónapig tartózkodnak itt a gyerekek, ez alatt a Gyámhatóság a körülményeket felkutatva és mérlegelve dönt a későbbi elhelyezésükről: leginkább rokonoknál, nevelőszülőknél, vagy átmenetileg állami intézményben folytatják a gyerekek az életüket, de van, aki visszakerül a családjához.

Az összegyűlt ruhanemű körül az intézmény munkatársai

A ruhagyűjtő akciót – amelybe a ruhákon kívül egyébként alapvető használati tárgyak is bőven beletartoznak, például evőeszköz, tányér, pohár – azért szervezték, mert a válság elérte a TEGYESZ-t is, és a közelmúltban megvonták a gyerekek után járó ruhapénzt. Korábban háromnapi váltás ruhát megoldottak mindegyikőjüknél, ez mostanra lehetetlenné vált. A gyűjtőakció népszerűsítésébe „beszállt” Weiner Sennyey Tibor is, és zenés felolvasóesttel köszönte meg mindazok részvételét, akik megmozdultak az ügyért.

Weiner Sennyey Tibor és Szarka Fedor Guidó képzőművész, kislányával

A tetőtéri, szépen helyreállított teremben a költő barátaival és a TEGYESZ három munkatársával beszélgettünk, majd ültünk le körben, meghallgatni Szeder-Szabó Kriszti gitárjátékát és Weiner Sennyey Tibor verseit. Mielőtt ők a valós és képletes húrokba csaptak volna, az intézmény vezetője röviden beavatott bennünket, hol is vagyunk.  Ez az átmeneti otthon, sajnos, mindig túltelített, jóval több gyermek elhelyezését kell megoldani, mint amennyire kapacitásuk lenne. Budapesten e nyolcadik kerületi épületen kívül még két hasonló intézmény működik. A helyzetükre való tekintettel mindig szívesen fogadják a jobb állapotú holmikat – a gyerekeknek ez óriási segítség.

Könyvek, zsákok, zene, vers

„Megtanulni mindig élni, napra-napot, holdra-holdat; / Énünket magunkra cserélni” – olvasta Weiner Sennyey Tigris és flamingó című versét. „Láng-tigris légy végveszélyben. Víz ne fojtson, tűz ne érjen! / Így tanulj meg újra élni, holdra-holdat, napra-napot, / Téged önvalódra cserélni. Hogy felnőhessek én is hozzád, / Mint tigrist és flamingót, úgy taníts meg engem élni” – szólt a vers, melyhez csatlakozott Szeder-Szabó Kriszti gitárjátéka egy Norah Jones-számmal, a Come away with me-vel.

Szeder-Szabó Kriszti most egyszemélyben képviselte a Melodisztiket

Krisztivel és zenésztársával már találkozhattunk korábban az Irodalmi Jelen tíz éves születésnapján is, de a Művészetek Völgyében is felléptek. Most ő képviselte egy személyben a Melodisztiket, és énekhangja sokszorosan betöltötte a kis termet. „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk / Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?” – énekelte Kriszti a Cseh Tamás-dalt a gyermekotthon szépen felújított padlásterében, ahol a résnyire nyitott tetőablakokon talán ki is szökött valami a zenéből. Egy „apás” vers Tibortól a gyerekkort idézte fel. „Nekem sem volt könnyű gyerekkorom” – mesélte a költő, aki szintén megtapasztalta átmenetileg, mit jelent a biztonságos otthon hiánya. „Ma éjjel belenéztem a Tükörbe. / Egy felnőtt férfi / nézett vissza” – így az Apás vers, amelyben egymásba folyik apa és fia képe, a múlt és a jelen.

Szétterül a Csillagabrosz...

De az anya képe is életre kelt a Csillagabrosz című versben, amelyben megelevenedik az életutat megrajzoló festőművésznő alakja is. Mint a költőtől megtudtuk, a többivel együtt ez a vers is a megjelenés előtt álló Tájabrosz című kötet része. A Buda és Pest soraira felelt Kriszti a gitáron Premier amour című saját szerzeményével, melyben szintén „főszereplő” volt a város neve. Nagy távolságokra hívott a szintén saját Melodisztik-szerzemény, a Tengeróceán. S végül versben is, zenében is átértünk a túlsó partra. Kriszti elpengetett egy remek spirituálét, és az elmaradhatatlan Hallelujah-t Cohentől, Tibor pedig felolvasta A túlsó parton című versét, úgy, hogy közben a barátai teremben hancúrozó  két-három éves gyerekei is elcsendesedtek néhány percre. „Akiknek segíthet a jó szél, / ha van – tette hozzá sokat sejtetően édesanyám –, / hogy átérjenek a túlsó partra, / segíthet nekik a jó szél” – szólt az emberekről elmesélt hajóhasonlat egy szakasza a versben, mi pedig abban bízhattunk, talán ez az este is egy kis jó szél volt sokaknak.

A közönség egy része eltöpreng a hallottakon

Szöveg és fotók: Laik Eszter