HELYSZÍNI

Az Európa Könyvkiadó jóvoltából Vámos Miklós Szitakötő című, vadonatúj regényét és magát az írót is megismerhette a nagyközönség, humorral fűszerezve.

„Attól, hogy nem szálltam el,

még lehetnek szárnyaim”

Hömpölygő tömeg az Alexandra Pódium Panoráma terme előtt. Nem tudom, mikor láttam utoljára egy regény bemutatóján ekkora érdeklődést. A helység már egy órával a kezdés előtt megtelt, így a később érkezők a folyosón, hangszórókból hallgathatták a beszélgetést.

Vámos Miklós beszélgetőpartnere Bornai Tibor zenész (KFT) volt, aki régi barátként üdvözölte az írót, és kötetlen beszélgetésben faggatta regényéről, életéről. Nemcsak a mű és elkészülésének körülményei, hanem az író, az ember is érdekelték.

A Szitakötő című könyvet a barátság és nemzedék regényének nevezik. Bornai Tibor első kérdése rögtön ehhez kapcsolódott: Vámos Miklósnak voltak-e legjobb gyerekkori barátai, és megtartotta-e ezeket a barátságokat?

Az író azt válaszolta, hogy noha a könyve erről szól, nincsenek ötven valahány éven keresztül tartó barátságai. „Tehetségtelen vagyok a barátkozásban.” Volt jóbarátja fiatal korában, akivel kamaszként, tizennégy évesen Gerilla néven alapítottak zenekart, és felléptek belföldön, külföldön egyaránt. Ez életének egy meghatározó szakasza volt. A kapcsolat mégis megszakadt. A katonaság után még egy évet játszottak a Mikroszkóp Színpadon, de Vámos ekkortájt már megírta első novelláit, és ráébredt arra, hogy őt ez érdekli és élteti. Így abbahagyta a zenélést, és ezzel a lépéssel megszakadt a barátság is. A zene viszont néhány évtized elteltével visszaköszönt.

A Szitakötő története is a barátságon alapszik. Egyébként az író zárójelben megjegyezte, hogy a BARÁTSÁG története már tíz évvel ezelőtt is megfogalmazódott benne, de csak most került papírlapra. Bornai Tibor szerint a könyv egy csipkefüggönyhöz hasonlítható. Ezen keresztül látjuk a történéseket. Látjuk magát a csipkefüggönyt, de ha akarunk, áttetsző lévén, mögé is tudunk nézni. Vámos nevetve csak ennyit fűzött hozzá: „Meglep ez a horgolmány teória! Nézd a kezeimet!  El tudod képzelni, ahogy horgolgatok, kötögetek?”

Az író elmondta, hogy a politika semmilyen formában nem érdekli, de a történelem és azon keresztül maga az EMBER annál inkább. Tovább boncolgatva pedig a kiscsoportok – egy-két vagy négy-öt ember – élete, viselkedése érdekes számára. Megjegyezte, hogy egy szociálpszichológus veszett el benne, és ilyen alapon választotta ki új regényének hőseit is. Ez a nyolc ember minden év nyarán találkozik. A regény különlegessége, hogy minden fejezet más irányból szól, más személyben láttat. Lehet én-te-ő vagy akár többes szám is. Érdekes szerkezet. Bornai rá is kérdezett, hogy miért van ez így? Vámos rövid gondolkodás után így válaszolt: „Csak, nem tudom.”

Vámos könyveinek jellegzetessége, hogy mindegyik más szerkezetű. Erről a következőket mondta: „Minek mindent ugyanúgy megírni? A keleti emberek azt tartják, hogy azt kell jól csinálni, amihez nem értünk. Nem azt kell gyakorolni, amihez tehetségünk van és tudjuk, hanem azt, amit nem tudunk. A könyveim is, mint a hangszerek, változnak. Egyszer hárfán, másszor pozanon játszok és így tovább… Én jól szórakozom rajta, hátha a közönség is.”

A Szitakötő másik kulcsszava a GENERÁCIÓ. „Generáció-csináló” könyv – jegyezte meg Bornai Tibor, tükörképet mutat a nemzedéknek. Vámos Miklós visszaemlékezett, hogy milyen körülmények között, milyen lakásban nőtt fel a bombatámadás után. „A mostani nemzedék, velünk ellentétben, nem a hallban nőtt fel. Nekik már van gyerekszobájuk”. A régi nemzedék tagjai még láttak fekete-fehér tévéadást és abban teljesen más műsorokat. A szavak mást jelentenek a mai generációnak, és a korábbinak. A bicikli például egy húszévesnek „mountain bike”, a középkorosztálynak „Csepel”. A tehetségkutatókról a fiataloknak nem a Ki Mit Tud? című tévéműsor ugrik be, hanem valami egészen más. Másként éljük meg a dolgokat.

A Szitakötő helyszínében is különbözik Vámos többi művétől. Ez a történet vidéken játszódik, nem Pesten. Érdekessége, hogy a beszéd színvonalában követi a szereplőket gyerekkortól egészen a felnőttkorig, de a szövegben végig jelen vannak gyerekes megszólalások, beszédhibák.

Vámos Miklós mindenkinek megköszönte az érdeklődést, és azt mondta: „Itt kell állni Önöknek ilyen melegben. Le a kalappal! Én nem állnék itt magam miatt.”

Bornai Tibor utolsó kérdése így hangzott: „Egy furcsa dolgot éreztem a könyv olvasása során. Azt sugározta, hogy te, aki mindig két lábbal a földön jársz, erős kötődést mutatsz a transzcendenszia irányába. Hogy lehet ez?” Vámos Miklós válasza: „Attól, hogy nem szálltam el, még lehetnek szárnyaim.”

 Grecz Andrea