Gyarmati Fanni bőrébe bújva

KRITIKA

Hétvári Andrea Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! címmelolyan kötetet állított össze, amely egyszerre idézi meg Radnóti Miklós már publikált és Fanni eddig még nyilvánosságra nem került naplóját. A valóság és a fikció szálait próbáltuk kibogozni.

Kapcsolódó: interjú Hétvári Andreával; részletek a kötetből

Gyarmati Fanni bőrébe bújva

Kiteregetni a klasszikusok magánügyeit – trend a mai magyar irodalomban; van transzszexuális Vay Saroltánk/Sándorunk, pedofil Móriczunk, biszexuális (?) Czóbel Minkánk. Botrányok törnek ki, kérdések merülnek fel: újrakanonizálja-e az irodalmat az írók magánélete? Hogyan reagál erre a kultusz?

2011 ősz: megjelenik egy álneves szerzőtől, Barna Dávidtól az Egy magyar regény. Nagy pofátlanság. Nem korrekt. Bármi megjelenhet? Ilyen hozzászólásokat küldtek be az olvasók, a kultusz hajthatatlan őrei, miközben leleplezetlenül háttérbe szorult az a tény, hogy Móricz az, aki rombolja saját arcát, ha megfogalmazhatjuk ezt így egyáltalán. Barna Dávid regényének azon részei, amelyeken leginkább megbotránkoztak, betű szerinti (és akár fejezetnyi terjedelmű) Móricz-idézetek.

Ám nemcsak Barna ollózott a „kipécézett” klasszikus körüli forrásokból, hanem Rakovszky Zsuzsa is VS című regényében, s ezt az utat járja Hétvári Andrea is (Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!) is. Van ezeknek a műveknek receptje: találd meg a „kiskaput”, amellyel megkerülheted a kultusz „rendelkezéseit”, vagy legalábbis érd be egy irodalomtörténeten támadt réssel, s tömd be ezt ízlés szerint fikcióval és kompilált szövegrészekkel, például a Psychopathia sexualisból vagy Radnóti Naplójából, amelytől intimmé válik a műved.

Rakovszky Zsuzsa VS és Hétvári Andrea a Vörösbegyek nyugalma, drága Fif című művét ebből a szempontból fölöttébb praktikus párhuzamba állítani, hiszen amíg Rakovszky Vay Sarolta/Sándor valaha létező, elkallódott önéletírását írja meg tulajdonképpen, addig Hétvári Andrea az idén száz éves Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni ma is létező, ám a nyilvánosság elől elzárt naplóját képzelte el.

Hétvári Andrea

Tudniillik Gyarmati Fanni (= drága Fif) 2008-ban Radnóti kéziratos hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának rendelkezésére bocsátotta saját naplójával együtt, amelyet azonban a hagyaték többi részével ellentétben nem hozott nyilvánosságra. Az 1975-ben Budapesten született Hétvári Andrea, aki az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán szerzett magyar-könyvtár szakos diplomát, élt a helyzet kínálta lehetőséggel, s megírta Gyarmati Fanni naplóját. Egy pszeudonaplót. Forrása Radnóti Miklós Naplója volt, ezt elegyítette saját verseivel, amelynek eredményeképp egy növényi-állati ornamentikába ágyazott szerelem bontakozik ki előttünk, annak árnyoldalával együtt, Radnóti szeretőivel – diszkréten.

(Most)

most számvetésre alkalmas a kert is
rigó kiált a fűben, meggy a fán
a déli napfény büszkeségét oldja
sok égszínkékbe hajló délután
méh zümmögését felváltja az este
belülről indult napfogyatkozás
ha délkeletről, ha északról figyeljük
melyik irányból fénylik az állomás?
a fűszálakon ébredés és reggel
a fatörzsekben fénylő éjszaka
ki mondja meg az érvényes menetrend
az út-e vagy az állomás maga?

A fülszöveg dacára Hétvári műve filológiai szempontból nem helytálló, azaz nem épp a lehető legjobb rendben hagyományozza Radnóti Naplóját. Eklatáns példa erre az 1938. augusztus 24-i följegyzés, amely Hétvárinál így hangzik: „Rézsút lépnek szobánkba a kora délutáni nap fákon átszövött foltjai. Édes egy levelet ír. Nem mondja, kinek. Föltekint, elmeséli, hogy édesapja családjában két festőművész is volt. Aztán még mindig a tegnapi „macskafröccsön” nevetünk.” Vessük ezt össze Radnóti Naplójával, amely szerint Radnóti csakugyan levelet ír ezen a napon: „A művészetnek apám családjában volt hagyománya, két festőművész, apa és fia, nagybátyáim.” A „macskafröccsös sztori” azonban, bár tényleg a 24-i följegyzés előtt lelhető fel, augusztus 6-ra van dátumozva, nem pedig 23-ra, s így nem „tegnap” történt, ahogy azt Hétvári állítja, hanem csaknem három héttel azelőtt. Hétvári műve hemzseg az ilyen hibáktól.

Hétvárinál például így értesülünk 1939. augusztus 6-ról: „7:55-kor indul a vonat Bécs felé. Éjjel fél egykor felírtuk az ébresztőtáblára, hogy hatkor keltsenek. A házban teljes a csönd. Ijedten ébredek 6:45-kor. Arcunkra csapunk egy kis vizet, felöltözünk. Bedobáljuk a szerteheverő holmikat a kis útitáskába. Bécsig négyen utazunk Gyuláékkal. Felváltva alszunk. Újra álmodom.” Ugyanez Radnótinál: „7:55-kor indul a vonat Bécs felé az Est-ről. Éjjel félegykor felírtam az ébresztőtáblára, hogy 6-kor keltsenek. ¾ 7-kor ver fel Fanni rémülten. Arcunkra csapunk egy kis vizet, felöltözünk, bedobáljuk a szerteheverő holmikat a kis útitáskába. […] Strasbourg előtt szállnak le, Bécsig négyen utazunk Gyuláékkal. Éjjel felváltva alszunk, a függönyöket lehúzzuk, a világítást kékre kattintjuk át.” Azaz: amíg Hétvárinál Radnóti ijedten ébred, addig Radnótinál Fanni veri fel.

A filológiai vizsgálódásból az is nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak Radnóti naplója volt az egyetlen hiteles forrása Hétvári művének, hanem Gyarmati Fanni naplójának kiszivárgott részleteit is felhasználta. 1937. október 18-ra följegyzi Hétvári, hogy Radnóti szeretője „Tini egy fiatal, hamvas, édes pofa. Arcában szeretnivaló természetesség. Kétségbe van esve, hogy Mik megnősült. Állítólag sírt a taxiban. Aztán érzelmes, szomorúan beszélgetnek. Olyan szerencsétlennek látom szegénykét.” Fanni naplójának ezt a részletét már korábban közölték, így férhetett hozzá Hétvári. Eredetije így hangzik: „Tini egy sugárzóan szép és fiatal, hamvas, édes pofa. Nagyon gusztusos, egészséges, nyílt, és jóság van az arcában, szeretnivaló természetesség. […] Nagyon kétségbe volt esve azon, hogy Mik megnősült. Állítólag sírt a taxiban, mikor tőlünk elment. […] Aztán érzelmes szomorúan, ritkásan beszélgetett Tini Miklóssal és olyan szerencsétlennek láttam szegénykét, olyan nagyon sajnáltam.” A további példák szétfeszítenék a recenzió kereteit, azt azonban megállapíthatjuk, hogy Hétvári a beillesztett szövegrészeket átdolgozza, s hogy műve minél autentikusabbnak látsszon, megjelennek azok a dolgok, amelyeket Gyarmati Fanni saját megvallása szerint az egész világon a legjobban szeret: a természet, az állatok, a madarak, a festészet, a költészet…

Igen, a költészet. A könyv lírája mértéktelenül heterogén. Nem az kelt ellenérzést, hogy időmértékes és ütemhangsúlyos költemények, szabad- és képversek, haikuk stb. keverednek, hanem az a benyomás, hogy ebben a könyvben minden korosztály megtalálja a maga irodalmát, a gyermekektől a nyugdíjasokig. Visszhangzik benne Hétvári első, gyermekeknek szánt verseskötete, amely Képzeld el! címmel jelent meg, visszhangzik Radnóti költészete, s az egyenként még bájosnak tetsző hanghullámok interferenciájában így csak zsibongás hallatszik.

Kivételek persze vannak. Hétvári egyik versében megelevenednek a Radnóti-verssorok. Ez a vers előtt található naplóföljegyzéssel hozható összefüggésbe: „Egész éjjel forgolódom. Az Októbervégi hexameterek vesznek karjukra. Aztán dörög, villámlik, elsötétül. Verssorok keverednek […].”

(Toute vanité)

Oly korban éltem én! (Töredék)
Te, tünde fény, (Himnusz a békéről)
látod-e, drága? (Hetedik ecloga)
Lángoktól ölelt (Nem tudhatom) pipacs
szöszöske szára zöld. (A „Meredek út” egyik példányára)
Vöröslő fájdalom. (Nem tudhatom…)
Minden hiába. (Csak csont és bőr és fájdalom)
Zuhanó lángok közt varázslom, (Levél a hitveshez)
mikor jöttödre vár, az álom. (Tétova óda)
Vadsodru patakban (Nyolcadik ecloga)
fáklya a templom tornya, (Nyolcadik ecloga)
s felhőt iszik a vízre ráhajolva. (Razglednicák)
Koptat e röpke idő is… (Nyolcadik ecloga)
Gyermek vagyok, hallgatag, (Két karodban)
szólnék most ujra, merre vagy, (Himnusz a békéről)
messzeringó gyermekkorom világa? (Nem tudhatom…)
De a bűn szaporább, (Nyolcadik ecloga)
Hold bámul a béna világra. (Virágének)

Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom sugallni, hogy Hétvári versei kompilációk lennének. Mindegyiknek önálló élete van. Találni nívósakat is a kötetben, ne hőköljünk vissza a giccses képektől. Tagadhatatlan ugyanis, hogy Hétvári Andrea könyve nemes gesztus az idén 100 éves Gyarmati Fanni irányába. Ha másért nem, ezért lapozzuk át a kötetet.

A
fénybe
igyekszem.
Minden percem
drága. Süppedő homo-
kon nem győztem hiába.
Kitágult jelenem végtelenig élem,
szenvedésből épült ezer kockaélen.
Kavargó méhemből jövendőt ellettem.
Jövőm, izmom, erőm fehérlő kváderek.
Ében sírkamráim zsibongó tengerek. Porladó kövekből
lét igéje lettem. Elszállt a mulandó idő felettem.

Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! Budapest, Napkút, 2012.

Molnár Dávid