HELYSZÍNI

---

A Budai Várban zajló 10. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepén megcsodálhattunk a Széchényi Könyvtárban egy páratlan könyvrégiséget, és megismerhettünk egy díjazott svéd orvos-költőt, aki a magyar nyelv szerelmese, bár nem beszéli, csak fordítja.

 

 

 

A magyar nyelv ünnepe tizedszer

 

Szeptember első hétvégéjén hagyományosan a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepét rendezik a Budai Várban. Jobb időt el sem lehetett volna képzelni e kulturális kalandhoz, amely sétánk elején valóban kalandszerűen indult: le kellett győznünk a Széchényi Könyvtárhoz vezető vársétány kapuját őrző egyfejű (de az kemény) őröket. A könyvünneppel egy időben ugyanis a Sörfesztivál zajlik a Vár palota-traktusában, amiért – a kulturális programokkal ellentétben – súlyos belépőt szednek, holott a sörös-pereces rendezvény kizárólag a fogyasztásról szól. (Ennek ellenére szép számmal látogatják.) Mivel az őröket nem hatottuk meg a Széchenyi Könyvtárban bemutatandó Budai Krónikával, melynek megtekintésére igyekeztünk, sem az ősnyomtatványok jelentőségével (a „könyvtár” szónál feladtuk a próbálkozásokat), így más módon sikerült végre beverekednünk magunkat az OSZK-ba, ám a kitartás megérte.

Így süvítettünk el a sörösbódék mellett, hogy odaérjünk az OSzK-ba

A 210. születésnapját ünneplő nemzeti könyvtár előterében Dr. Farkas Gábor Farkas, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának vezetője tartott előadást abból a könyvtörténetileg különleges alkalomból, hogy az 1473-ban Budán, Hess András nyomdájában előállított Budai Krónika két példánya, valamint Julius Caesar A gall háború című műve egy időben állíttatik ki most a nemzeti könyvtárban. Bár a Chronica Hungarorum két példányát – melyből az egyik az ELTE Egyetemi Könyvtár, a másik a Széchenyi Könyvtár tulajdona – már 137 éve kiállították együtt, ez a hármas felállás még sosem fordult elő.

Dr. Farkas Gábor Farkas előtt a három tárolóban a három könyvműkincs

Hogy mi köze van A gall háborúnak a mi Budai Krónikánkhoz? Farkas Gábor Farkas lebilincselő előadása minden rejtélyre és részletre kitért a nevezetes kötetek történetéből, amely valóban felér egy (vagy inkább több) detektívtörténettel. Az egyik példány a Magyarországon őrzött Budai Krónikákból még a 18. században került Jankovich Miklós tulajdonába, aki felfedezte, hogy az ősnyomtatvány egy másik ősnyomtatványba van bekötve. A könyvritkaság kalandos története során a Nemzeti Könyvtár az Egyetemi Könyvtárral történt megállapodást követően kiszakította a kötésből az eredeti krónikát, s csak azt adta át az új helyen építkező Egyetemi Könyvtárnak. (A cserealapot az építkezés alatt talált értékes kövek képezték, melyeket az Egyetemi Könyvtár a Nemzeti Múzeumnak ajánlott fel, amely akkor a Nemzeti Könyvtárhoz tartozott.)

AZ OSzK teljesen hibátlan példánya a Krónikából - érdemes összehasonlítani a cikk alatt látható, Egyetemi Könyvtárban őrzött példánnyal

Ennél rejtélyesebb azonban a Budai Krónika Károlyi László budai prépostnak szóló Ajánlása és Hess András története. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy volt Hessnek egy korábbi Ajánlása, mely csak egy embernek szólhatott: Vitéz János esztergomi érseknek. Csakhogy amikor a német nyomdász 1472 tavaszán Budára érkezett, már „állt a bál”: Hess fő pártfogóját, Vitéz Jánost házi őrizetbe vették a Mátyás elleni összeesküvés szervezése miatt, így is halt meg néhány hónap múlva. Az Ajánlást sürgősen át kellett írni (s először fordulhatott elő, hogy egy nyomdász-kiadónak a könyv után kellett nyúlnia). A Budai Krónikának köszönhetünk egyébként mindent, amit Hess Andrásról tudunk – fogalmazott Farkas Gábor Farkas. Az egykori nyomda helyszínére is (Károlyi László prépost lakásában volt berendezve) a szöveg utal, s aki kíváncsi rá, ma is láthatja: itt működik ma Buda patinás könyvesboltja, a Lítea Könyvszalon. S mivel a Lítea az egyik rendezője a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepének, sebtiben el is döntöttük, hogy sétánk végén ezt is útba ejtjük.

Itt volt berendezve a mi híres budai nyomdászunk műhelye, akit egyébként Andreas Hessnek hívtak

A Széchényi Könyvtár előterében kiállított 15. századi krónikapéldányokat, s legfőképp az előadást fájó szívvel, nagy sietségben kellett otthagyni, ha oda akartunk érni a Mátyás templom mellett felállított színpadon négy órakor kezdődő díjátadásra. A csúszás azonban nekünk kedvezett, hiszen a Köztársasági Palota előtt éppen őrségváltás zajlott, s ez kihagyhatatlan volt. A zengő vezényszavaktól kísért látványos akció csak annyiban különbözik a Buckingham-palotánál zajló eseménytől, hogy jóval kisebb tömeg figyeli, és az őrök nem pirosban és kucsmában feszítenek.

Olykor őrség-, olykor köztársasági elnökváltás

A könyves-kulturális ünnep központi helyszínére átérve körülnézhettünk a kiadói standokon, amelyek nagyjából évek óta ugyanazok (többek között: Kortárs, Lítea, Magyar Napló, Fríg, Scolar, Széphalom, Tinta) és az érdeklődés sem növekszik igazán. A rendezvény szemmel láthatóan nem a könyvvásárlásról szól, inkább „eszmei értéke”, no és a hangulata pótolhatatlan. A szombat délután első fele a színpadon Örkény István születésének 100. évfordulója megünneplésével telt. Először az Arcus Kiadónál Kétpercesek – Hommage á Örkény címmel megjelent exkluzív albumot mutatták be, amely száz válogatott „Egyperces” novellát és száz kortárs képzőművész egy-egy illusztrációját tartalmazza, Sándor György előszavával. Természetesen a „humoralista” saját köteteiről is szó esett a műsorban. Áron László színművész „valódi” Örkény-egyperceseket olvasott még fel, majd ezt követően került sor a Tóth Árpád Műfordítói Díj átadására.

Szentmártoni János köszöntötte a svéd alkotót

A díj még fiatal az elismerések sorában: idén másodszor adta át az alapító Budavári Önkormányzat nevében Nagy Gábor Tamás polgármester. (Tavaly elsőként Tandori Dezső vehette át a díjat, melyről a beszámoló itt olvasható). A díjazott alkotó ezúttal egy svéd költő: Owe Berglund, aki személyesen is jelen volt a rendezvényen, és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte. Mint Szentmártoni is elmondta: A Tóth Árpád-díjat évenként felváltva ítélik oda egy magyar és egy idegen ajkú költőnek: a világirodalom magyar nyelvre ültetése, illetve a magyar kultúra külföldi megismertetése elismeréseképpen. Owe Berglund 1940-ben született Stockholmban, summa cum laude végezte el az orvosi egyetemet, majd molekuláris biológiával és AIDS-kutatással kezdett foglalkozni. Jelenleg egy svéd AIDS-betegeket ellátó központ főorvosa. Ám az orvosi pálya mellett a nyelv és a költészet is rabul ejtette, s bármilyen hihetetlen, legfőképp a miénk. „A magyar az istenek nyelve, melyet arra teremtettek, hogy verseket írjanak rajta” – idézte Szentmártoni János a svéd orvos-költő híressé lett szavait, aki ezzel még azelőtt belopta magát a hallgatóság szívébe, hogy a mikrofon elé állt volna. Owe Berglundnak több svéd fordításkötete jelent már meg: Babitstól, József Attilától, Kosztolányitól, Radnótitól, Lázár Ervintől, Kányáditól.

"Sivatagsárga", "rúzsvörös" - ilyen színekkel írta le tetszetős köteteit a költő

Miután átvette a díjat, Berglund fátyolos hangjáért szabadkozott (hangszálproblémájában Babits és Kosztolányi sorsát látja visszaköszönni, sajnos orvosként is), majd azért is elnézést kért, hogy nem beszél egy szót sem magyarul. A fordításoknál nyers szövegből dolgozik, de hogy ez cseppet sem von le művei értékéből, arról szinte rögtön meggyőződhettünk. József Attila Tiszta szívvel című költeményének hangzása vezette el a magyar költészet szeretetéhez, majd Kányádi Sándor barátsága. Fordítói munkája állomásainak végén, mint fogalmazott: „rendszerint akkora örömöt érzek, mint Babits az Isteni színjáték befejezésekor”.

A díj Csikai Márta plakettje

Owe Berglund a műfordítás játékos misztikumába is bevezetett bennünket: felváltva hallgathattunk meg költeményeket magyarul és svédül, ám volt, hogy fordítva, és kitalálhattuk, mi lehet az eredeti, magyar vers. Ami nekünk itt könnyebbség volt, az a költőnek nehézség: rímes-időmértékes verseket is átültetett svédre, például Weörestől a Bóbitát és a Galagonyát. (Már ezért az élményért érdemes volt a költőt hallgatni: a ritmus, a „dallam” tökéletesen felismerhető volt, csupán a szavak hangzottak másképp.) De meghallgathattuk József Attila Altatóját és Kosztolányitól az Apám című verset is. Búcsúzóul, természetesen, Tóth Árpád-költemény hangzott el, az Esti sugárkoszorú.

A verseket magyarul Incze Ildikó színművész olvasta fel, középen Holländer Judit tolmács

Mivel azonban a mi sétánkat még nem keresztezte alkonyi „árnyak teste”, átballagtunk a szomszédos Magyarság Házába, ahol a „Gombold Újra! Divat a magyar” című iparművészeti kiállítás kapott helyet. A bemutatott ruhatervek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Design Terminál Nonprofit Kft. és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem által közösen kiírt pályázat győztes munkái, amelyek már több kiállítási helyszínt is megjártak. Most, a Magyar nyelv és Könyv Ünnepével egy időben a Budai Várban tekinthetők meg a magyar motívumokat változatosan felhasználó „ruhacsodák”.

Régi magyar motívumok, high-tech közeg

S ha az első budai nyomdász Hess Andrással kezdtük a délutánt, tervünknek megfelelően vele is fejeztük be: ellátogattunk a Lítea Könyvszalon csendes, átriumos udvarába, hogy magunkba szívjuk a 15. századi, Európában második hivatásos könyvkiadó szellemét. Hogy mi lett azután a lakásban berendezett kis nyomdával, máig nem tudják a történészek, könyvészek. Ám ahogyan a Budai Krónikáról megtudhattuk az előadáson: többi nyolc példányát európai városok jeles gyűjteményei őrzik, s a műritkaságok között a legnagyobb becsben tartott régiségeknek számítanak. És akkor ott, a Hess András-udvarban az üvegportálok előtt sétálgatva elöntött bennünket egy kis büszkeség.

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

 

További képek a helyszínről:

Vitézi játék a Hadtörténeti Intézet standja előtt

A Tóth Árpád-díj átvétele után hagyományosan az Aranykönyvbe ír üzenetet a díjazott

Az olvasók pedig a néhány napja elhunyt Varga Csaba tiszteletére készült emlékkönyvbe írhattak

Ez a példány viseltesebb, de értékesebb: aláhúzások, magyar lapszéljegyzetek és reflexiók találhatók benne

A vitézek mögött egy óriás társasjáték Székelyföldről, a "Tatárittyom" 

Így kell játszani...

A Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum is jelen volt

Az épület koncepcióját, nevét is újragombolták

A ruhaterveken magyar motívumok

Ez már nem kiállítás, valóság: a Várban nem telik el hétvége esküvő nélkül