HELYSZÍNI

Predeálra, a Kárpátkanyart átszelő hágó nevét adó, kies üdülővároskába invitálta idén augusztusban egy hétre folyóiratunk, az Irodalmi Jelen munkatársait, szövegeink és képeink szerzőinek egy csapatát főszerkesztőnk, Böszörményi Zoltán. Az alföldi kánikula ugyan a fenyvesek árnyékába is követte a társaságot, de csöppet sem ártott a tábor szakmai színvonalának.

Irodalom a magasban

– Predeálon táborozott az IJ –

Az impozáns Böszörményi-villa mellett álló, alpesi stílusú szálló virágos udvarával, fedett teraszával pihenéshez és az éjszakába nyúló irodalmi-művészeti szeánszokhoz egyaránt ideális helyszínnek bizonyult a – családtagokat nem számítva – másfél tucat részvevő számára. A vendéglátók figyelme minden apróságra kiterjedt, a házigazda felesége, Smaranda maga irányította a sütést-főzést, a román és a magyar konyha remek ötvözetével, vagyis hamisítatlan erdélyi ízekkel kényeztetve a messziről jött irodalmárokat és művészeket. A szálló tulajdonosai, Vasilica asszony és Nelu úr régimódi fogadósok módjára szintén egész nap körülöttünk sürgölődtek, hogy kényelmünkről és ellátásunkról gondoskodjanak.

Az alpesi stílusú szálló

Az Irodalmi Jelen első, predeáli táborának ötletgazdája, szervezője és finanszírozója, Böszörményi Zoltán mellett Bege Magdolna, Boldog Zoltán, Bora, Debreczeny György, Faludi Ádám, Farkas Daniella, Hudy Árpád, Jakatics-Szabó Veronika, Jász Attila, László Sarolta, Mányoki Endre, Nagy Zopán, Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Szőke Imre Mátyás, Zalán Tibor, Varga Melinda képviselte a Kárpátok karéjában az irodalom és a képzőművészet három nemzedékét és még több irányzatát, s egy este erejéig Murányi Sándor Olivér is csatlakozott a csapathoz.

Az ezeréves határt jelző szerény kőhalomnál

A Peleş-kastély

A zömmel anyaországiak közül többen először jártak Erdélyország e csodás peremvidékén, s ismerkedtek szinte naponta a környék látnivalóival.  A több kilométeres gyalogtúrákon Böszörményi Zoltán diktálta az iramot, kifogyhatatlanul magyarázva a látnivalókat, de megkönyörült a rendre lemaradozókon is, és autót küldött értünk. A szomszédos Sinaiába viszont vonattal mentünk, majd taxival fel az első román király, a német földről érkezett Károly építette, csodálatos Peleş-kastélyhoz, ahol a turisták rohamosztagain átverekedve magunkat megszemlélhettük a múzeum pazar belsejét és berendezését, ráadásul egy ottani kedves muzeológus hölgy jóvoltából magyar nyelvű vezetéssel, noha amúgy erre nem lett volna lehetőség. Máskor drótkötélpályán libegtünk fel az egyik közeli hegytetőre, majd gyalogosan hosszan aláereszkedve és megint felfelé kaptatva értük el az erdőben az ezeréves határt jelző szerény kőhalmot. Egyik nap Barcarozsnyó közeli, tekintélyes várromjához vitte a társaságot különbusz, s e rövid kitérő után az egykori fényéből sokat felvillantó Brassót járhattuk be, olvadozva a gyönyörűségtől és a hőségtől. De a legnagyobb élményt talán mégis a Bucsecs tetejére vezető, kalandos terepjáró-karavános út jelentette, amikor az erdei szerpentinek s a kiszikkadt havasi legelők úttalan útjai után szemünk elé tárultak a megalit-építményekre emlékeztető, titokzatos kőcsodák: a Babele (románul: öreganyók) csoportja, s a Szfinx nevű monumentális sziklaalakzat.

2216 méter magasan, rövid pihenő a Szfinx közelében

A szabad délutánokon, a vacsorát követően pedig még a kellemesen fárasztó kirándulások után is az irodalom és a képzőművészet vette át a szót. Kötetlen hangulatban, de erős figyelemtől övezve követték egymást az előkészített vagy rögtönzött programok.

Mányoki Endre szöveget keresgél, háttérben Debreczeny György és Payer Imre

Először, mintegy alaphangleütésként, Mányoki Endre tartott – szerkesztői élményei alapján – alapos és szuggesztív előadást a nyolcvanas évek legendás folyóiratáról, az „apátlan nemzedék” képviseletét felvállaló Mozgó Világról, a rendhagyó kiadvány helyéről a kor irodalompolitikai és esztétikai erőterében.  Másik este, a kritika kritikus helyzetéből kiindulva parázs vita kerekedett arról, hogy egy mai, modern irodalmi folyóiratnak a szűkebb szakmai és szellemi elit igényeit kell-e mindenekelőtt kielégítenie, vagy inkább minél szélesebb, dinamikusabb, „laikus” közönség megszólítását tűzze ki célul. Az „érett fők” az előbbi, a fiatalabbak inkább az utóbbi irány mellett kardoskodtak, de a többség végül abban állapodott meg, hogy a kettő hatékony ötvözete volna a legszerencsésebb. Egyúttal terítékre került az irodalmi folyóiratok internetes kiadásának legtüskésebb problémája, a kommentelés, illetve annak „kezelése” is. Sok szerzőt és szerkesztőt zavarnak a szépirodalmi szövegek képi terébe beépülő, nem egyszer tárgyszerűtlen vagy éppenséggel személyeskedő, sértegető olvasói reagálások. Mivel a véleménynyilvánítás lehetőségét e virtuális fórumon mellőzni vagy korlátozni elképzelhetetlen, szűrése pedig szerkesztésileg és technikailag egyaránt megoldhatatlan, egyetértés alakult ki arról, hogy a legcélszerűbb, ha a kommentek csak külön hívásra jelennek meg.

Rónai-Balázs Zoltán és Jakatics-Szabó Veronika

A két fiatal festőművész, Jakatics-Szabó Veronika és László Sarolta képernyőn mutatta be műveit és beszélt alkotói elképzeléseiről, módszereiről. A képzőművészek részvétele a táborban, a képek megjelenése a szavak világában nem csupán üdítő színfoltot, műfaji változatosságot jelentett, hanem híven kifejezte az Irodalmi Jelen irányvonalát, azt a Mányoki Endre nevével fémjelzett törekvését, hogy irodalom és képzőművészet egyenrangúan, szervesen összekapcsolódva alakítsa a folyóirat arculatát.

Böszörményi Zoltán

Faludi Ádám felolvas

A költők és írók szemmel láthatóan élvezték a hegyi levegőt, s ez szövegeiken, előadásmódjukon is megérződött.  Az intenzív szellemi együttlétet, szakmai eszmecseréket a búcsúest spontán rendeződő felolvasásai koronázták meg: Bora, Varga Melinda, Debreczeny György, Payer Imre és Rónai-Balázs Zoltán verseket adott elő, Nagy Zopán vers-performanszt laptopról, Boldog Zoltán, Böszörményi Zoltán, Faludi Ádám és Szőke Imre Mátyás rövidprózát (utóbbi verset is), Mányoki Endre pedig regényrészletet olvasott fel (Zalán Tibor és Jász Attila korábban elutaztak).

Farkas Daniella és Varga Melinda

A „szabad” órákat plein air-heverészés, kötetlen beszélgetés, meg persze olvasgatás, jegyzetelés, laptop-gombnyomogatás, rajzolás, fotózás töltötte ki, s néha eltűnt, kezében kötettel vagy kéziratokkal egy-egy költő, hogy Boldog Zoltán és Farkas Daniella videofelvételt készítsen vele a környék valamely helyszínén. Esténként pedig, a programok után tovább folyt, kedélyes poharazgatás közepette, a felszabadult szövegelés, poénok röpködtek, zene szólt az ölszámítógépekből – víg művészzsivaj verte fel a terasszal szomszédos fenyőerdő csöndjét a máskor ott garázdálkodó medvék és rájuk acsargó kutyák helyett.  

Payer Imre

Különleges természeti és kulturális környezetben, nagyszerűen – és nagyon is gyorsan – telt el e néhány verőfényes augusztusi nap, pihenéssel, feltöltődéssel, jókedvű munkával és sok ismerkedéssel. Az IJ első tábora mindenképpen sikeres volt, s búcsúzáskor, amikor megköszöntük, hogy ott lehettünk, arra gondoltunk, milyen jó volna jövőre, együtt, ugyanitt!  

Hudy Árpád

Fotók: Boldog Zoltán, László Sarolta, Niedermayer György

Nagy Zopán a csúcson

Bora és Jász Attila