„A humor a költő vidám halála.”
(Atanasz Dalcsev)

               Horváth Imre emlékének

 

 

 

Saitos Lajos

GEREZDEK

Aforizmák, naplójegyzetek

A zenében járatlanoknak. Csirkelábbal azért nem lehet zongorázni, mert három ujja van.

*

Templomból jövet: leverte a port a térdéről, és ment könyökölni.

*
Minden törvény egy „t” híján: örvény.

*
Ne áltassuk magunkat, a béke törékeny és viszonylagos. Kicsiny bolygónkon, a Földön – s ezt nem éppen a földön kívülieknek írom – hiába az időzónák, valahol mindig hadműveleti idő van.

*

Ha a Föld egy „alma”, az ember a féreg rajta.

*

A filozófusok (tisztesség ne essék!) kóklerek az írókhoz képest, akik megfigyeléseiket többnyire kódolva vetik papírra. Ám teremteni a költők képesek. Hogyan is mondta Kormos István? „Világokat varázsolok, amikor akarok.”

*

A dologtalant kiveti, a dolgos embert vonzza a föld.

*

„Merjünk icipicik lenni!” – mondja a tetű. „Merjünk kicsik lenni!” – mondja K. L. (alias: Laci bácsi). „Merjünk nagyok lenni!” – mondja Széchenyi, a legnagyobb magyar.

*

Aprópénzre váltotta tehetségét, aztán az aprót kivonták a forgalomból.

*
 
A „folyékony jelen idő” (Csoóri Sándor) egyik része elpárolog, másik része megkövül.

*

Kollektív bűnösség nincsen; csak a kollektív „bűntelenségben” hiszek.

*

Nem kell messzire mennünk: ha van földi mennyország életünkben, bizonyára földi pokol akad…

*

Ha van közös fenék, közös nyelv is akad.

*

A pokolba van, az Édenbe nincs visszaút.

*

Az állatoknak néha kicsit emberré kell válniuk, hogy ne csak Szent Ferencet értsék, de a homo naturalist is.

*

Politikai széljárás. Fúj a „szél”, és fúj a „közép”: bolond likbul bolond szél fúj.

*

„Amíg a buszra várunk…”, „száz vasutat, ezeret csináljatok, csináljatok…” (Mezey K., Petőfi S.) – jut eszembe az „időleges” kormányok ripsz-ropsz, közlekedést átszervező intézkedéseiről.

*

Az állati fajok kipusztulásával az ember lép azok helyébe.

*

Mivel az ember nem „tanult” meg repülni, az a vélelem – szükség esetén – a madarak viszik a lelkeket az „égig”.

*

A gyógyulás az egészség lappangási ideje.

*

Az emberi faj nem állt meg a törzsfejlődésben; először a farkát veszítette el, most meg a gerincét.

*

Bűnbe esni egy pillanat műve, de évek, csaknem egy élet kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a gödörből.

*

Isten megteremtette a világot, mint „ingatlant”, az ingóságokat már az embernek kellett előteremtenie.

*

A pénz nem boldogít. Különösen nem, ha túl kevés vagy túl sok van belőle.

*

Néha az udvari bolond a fejére teszi a koronát, de rájön, a bili jobban áll neki.

*

Pénzmágnások figyelmébe. Nincs az a bankó, amivel meg lehetne váltani a világot.

*

Háborúban minden halál hősi halál, csak békeidőben szokás végelgyengülésben távozni…

*

Minden kor középkor. Ki tudja megmondani, az emberiségnek a múltja avagy a jövője nagyobb-e?!

*

A szó elszáll – ám némelyik írva sem örök…

*

Isten jókedvében teremtette a világot, s rettentő haragjában a másvilágot.

*

Az a baj, hogy az ember az emberré válás útján ellenkező irányba indult el.

*

Semmi sem tökéletes; még Isten is tökéletlennek teremtette a világot, lehetőséget adva teremtményének, az embernek – ki a tudás birtokába (bűnébe) esett – az utólagos korrekcióra.

*

Az egyik embernek karizmája, a másiknak csak karizma van.

*

Ha még semmit nem tettél meg, jövőd van, ha már mindent elvégeztél – múltad.

*

Az emberi élet ugyan meghosszabbodott, mégis a szeretetre jut a legkevesebb idő.

*

Barátaid. Egyenként szeretnek, de együtt ki nem állhatnak.

*

Amikor a szellem készül kiszabadulni a palackból, már megfékezhetetlen.

*

Arra, hogy a sorok közt is tudj olvasni, nem az iskola, hanem az élet tanít meg.

*

A falra festett angyal nem, csak a falra festett ördög jelenik meg.

*

A szeretet az emberi szívben, a gőg a fejekben lakozik.

*

Ha nagy költő hal meg, az istenek is rínak, ha kicsi, csak a kórus zokog.

*

Amikor kihuny egy csillag, összekacsint a sötétséggel.

*

Ha nincs választási lehetőség, jön a megalkuvás.

*

Félelemből született hazugságaink, s hazugságainkból született félelmeink mind egyformán rossz irányba visznek.

*

„Minden születő gondolattal elsorvad bennünk valami.”
(E. M. Cioran)