HELYSZÍNI

Milyen kultúrpolitikai szerepe van ma a színháznak? A közönség ízlése, az intézmény finanszírozója vagy művészi szempontok határozzák-e meg, hogy mit mutat be? –Beszélgetés a tusványosi Magyar Teátrumi Sátorban.

Politizálhat-e a színház, csókolózhat-e a pék?

 
Az idei Tusványos kulturális programjai szinte kivétel nélkül érintették a művészet és politika kapcsolatát, így a Magyar Teátrumi Sátor Kultúrpolitika és a színházak szerepe a XXI. századi Magyarországon című beszélgetésén is terítékre került néhány fontos kérdés.
A válaszadók, Fekete Péter, a békéscsabai színház igazgatója, a sátor főszervezője, Németh Kristóf színművész, Pálffy István, az Országgyűlés Kulturális és Média Bizottságának alelnöke, Szabó László a Magyar Teátrumi Társaság titkára, Seregi Zoltán rendező, valamint Kovács Balázs, a Gödöllői Kulturális Központ vezetője különbözőképpen foglaltak állást. Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy nem célszerű a pártpolitikai véleményt a művészeten keresztül érvényesíteni. Ezt azzal is indokolták, hogy a közönség nem kedveli az ilyen jellegű színműveket.

Seregi szerint a színpadon már nem korszerű a politikai vélemény. „A politikai színház a múlt század marxista eszméiből sarjadt ki, és nem volt akkor sem jó, amikor nagyon divatos volt” –fogalmazott.  Szabó ezzel kapcsolatban Sütő Andrásra hivatkozott: „Aki fölteszi azt a kérdést, hogy politizálhat-e a színház, olyan, mintha azt kérdezné, csókolózhat-e a pék. A közélettel való foglalkozás természetesen a színház feladata is”.  Németh hasonlóképp látta, a politika a társadalommal, az önmagunkkal, a várossal, az állammal, az országgal és a világgal való foglalkozást is jelentheti, konkrétan azt, hogy részt veszünk a mindennapokban és felelős emberként értékeljük, ami velünk történik. Minden ember, így a művész is aktív részese kell, hogy legyen a saját életének és környezete alakításának, nem pedig elszenvedője annak, ami körülötte történik. Színháztörténeti érvként Shakespeare-t hozta fel példaként, akinek – a Hamlettől kezdve a III. Richárdon át a Rómeó és Júliáig – szinte minden színpadi műve tartalmaz politikai üzenetet.

Ezután azt vitatták meg, hogy a közönség vagy a művész ízlése érvényesüljön-e a színpadon, illetve hogy a színház anyagi támogatója beleszólhat-e a repertoárba. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy ez is attól függ, ki az illető társulat „fenntartója”, és milyen településen van a színház. Ugyanakkor más a szerepe egy alternatív művészszínháznak, mint a főleg operettet játszónak.  „Szerintem olyan színházat kell csinálni, amire bejönnek az emberek és ezen belül érvénybe léphet a művészi szabadság vagy akár a politizálás is” – mondta Seregi; másrészt ahogy egy kormánynak van gazdasági vagy kisebbségpolitikája, úgy határozott koncepcióval kell rendelkeznie a kulturális kérdésekben is. Nevezhetjük ezt akár szellemi irányvonalnak vagy értékrendnek, és ennek alapján kellene elosztania a támogatásokat a különböző színházi intézmények között.  Kovács úgy vélte: nehéz összeegyeztetni azt, amit a tulajdonos kér, azzal, amire igény van, és ebbe aztán még valamilyen szintű művészi, vagy akár népnevelői koncepciót is belecsempészni.
Pálffy István a német színházi rendszert hozta fel pozitív példaként. Ott minden állampolgár kap egy kultúrjuttatást, és annak függvényében, hogy azt mire használja fel, az állam eldönti: mire van igénye a közönségnek.
A Magyar Teátrumi Sátor másik izgalmas rendezvénye a Bánffy György Kulturális Szalon bemutatkozása volt, ahol Molnár Adrienn, a kezdeményezés ötletgazdája beszélt a májusban megalakult intézmény fontosabb célkitűzéseiről és eddigi működéséről. A nyolcvan alapító tagot számláló szalon kulturális összejövetelek, művészeti estek szervezésével, különböző szakmai klubokkal igyekszik közvetíteni a kultúrát és ápolni az anyanyelvet, méghozzá minél több fiatal bevonásával. Az intézmény a határon túli magyarok felé is nyitni szeretne.
Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára moderátorként megállapította: nem elég arra várni, hogy az emberek megkeressék a kultúrát, azt el kell vinni hozzájuk, ez az új intézmény egyik legfontosabb feladata, majd Császár Angela színművésznő Sütő András, Németh Antal és Faludy György műveiből adott elő részleteket.

A Tusványoson második alkalommal részvevő Magyar Teátrumi Sátor emellett számos izgalmas gyermekprogrammal és felnőtteknek szánt előadással várta az érdeklődőket. A reggeltől kora délutánig működő játszóház mellett a legkisebbek Wass Albert meséit nézhették meg a Gózon Gyula Kamaraszínház előadásában, és részt vehettek a Kovács András Ferenc gyerekverseiből készült Csillagszél című koncerten.  Egyedi élmény volt a Rejtőzködő Csángóföld című műsor Diószegi László rendezésében, Gábor Felicia, Iancu Laura, Csoma Gergely, Demse Márton és Duma András közreműködésével, akárcsak a Békéscsabai Jókai Színház Színész szerelem című előadása, vagy Eperjes Károly Az igazat mondd, ne csak a valódit című verses estje.

A pénteki zárónap csúcspontja a Szigorúan ellenőrzött életek című film ősbemutatója volt, amikor is zsúfolásig telt a sátor. A Petényi Katalin és Kabay Barna által rendezett, 102 perces dokumentumfilm az erdélyi magyar értelmiségi és egyházi szféra kommunizmus alatti helyzetéről adott hiteles és átfogó képet.
A sátor esténként zenei különlegességekkel kedveskedett a bulizni vágyó fiataloknak. Így belekóstolhattunk Nagy Csongor Zsolt, Péter Attila, Rappert Gábor és Cserey Csaba Mindhalálig Beatles című, kiváló produkciójába is.
                                       

Varga Melinda