HELYSZÍNI

A fő szempont nem a profit, hanem a fesztivál „mezítlábasságának” megőrzése. Éppen ettől olyan népszerű a fesztivál, hogy a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozók nem sajnálnak órákig sorban állni az esti előadások látogatására feljogosító sorszámokért. Holott az ez évi Katlanon valóban pokoli meleg volt.

Irodalom az Ördögkatlanban

A tavalyi Ördögkatlan megható élménye volt Törőcsik Mari (az egyik védnök) beszéde és a Cseh Tamás (a másik védnök) tiszteletére felállított, a fesztivál ideje alatt végig működő színpad, ahol bárki énekelhetett tőle dalokat. Az idei megnyitóra Törőcsik nem jött el, viszont – szerencsére a „mezítlábas fesztiválokon” is van Skype-kapcsolat – Bérczes László segítségével a nyitány teljes közönsége „beszélhetett” vele telefonon. Törőcsik azt mondta, szereti a fesztivált, mert aki ide jár, az „nem normális”.

Az idei – szám szerint az ötödik – Ördögkatlan Fesztivál díszvendégei Beck Zoltán, Böröcz András, a Pintér Béla Társulat, Ruttkai Bori, valamint felvidéki és francia művészek voltak, és a korábbi évekhez képest lényegesen nagyobb programválasztékkal rukkolt elő. A szervezők (Bérczes László, Kiss Móni) minden évben elmondják, leírják, hogy a fő szempont nem a profit, hanem a fesztivál „mezítlábasságának” megőrzése. Éppen ettől olyan népszerű a fesztivál, hogy a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozók nem sajnálnak órákig sorban állni az esti előadások látogatására feljogosító sorszámokért. Holott az ez évi Katlanon valóban pokoli meleg volt.
A megnyitón máris premiert láthattunk: Ferenczi György zenéjével mutatták be a kaposvári Csiky Gergely Színház és az Ördögkatlan közös produkcióját, A helység kalapácsát. Szabó Máté rendezése egy szakadt furgont tett meg „kocsiszínpadnak”, ami kifejezetten jól illett a nagyharsányi Narancsligethez, egyszerre idézve fel valamiféle Woodstock-érzést és a vásári komédiázás hangulatát. A jármű felváltva börtön, kocsma és szerelmi fészek, innen indul Fejenagy kálváriája, ide tér vissza Erzsókkal kibékülve a darab végén. A szöveg paródiaszerűségén túl maga a színpadi megvalósítás is karikatúra, a Petőfi-költemény esetleges idejétmúltságát ötletesen simítja el a rendezés olyan aktualizáltan rusztikus elemekkel, mint hogy a bíró figurája igazi falusi futballbíró, a környezet és a hangulat pedig akár mai, vidéki életképet is idézhet. A szereplők olykor körbefutják a nézőteret, bevonva ezzel az ott lévőket. A színpadi szövegen (Hársing Hilda munkája) jól átütnek a még ismertebb, más költeményekből származó petőfis poénok és intertextuális utalások; talán ezek váltják ki a legtöbb derültséget, ezeket – annak ellenére, hogy a tér hatalmas, a hangosítás pedig kissé erőtlen – mindenki érti. A zene telitalálat, aki ismeri Ferenczi 2006-os Petőfi-lemezét, tudja, mire számíthat. A dalbetétek sikerrel dobják fel a nagy térben olykor nehezen követhető klasszikus szöveget. 

A fesztivál többi napján számos helyszínen láthattunk még irodalmi programokat. A nagyharsányi Narancsligetben Cseh Tamás Archívumot rendeztek be, ahol a kiállítás mellett minden nap más film/beszélgetés/program zajlott. A 30Y pólógyárnak köszönhetően néhány napon belül a szokásosnál több Örkény- és Csáth Géza-pólót viselő emberrel lehetett találkozni. Népszerűek voltak a Kisharsány feletti Vylyan Teraszon a Jelenkor beszélgetései, Parti Nagy Lajos és Kőrösi Zoltán vendégszereplésével, és a verskoncertek – a Kaláka és Rátóti Zoltán Szabó Lőrinc-estje, Az ördög hárfái Sebő Ferenc-est kaposvári színészhallgatókkal.

Parti Nagy Lajos új kötetéből, a Fülkeforr és vidékéből olvasott fel. Elmondta, hogy a népmesei nyelvezet motivációja egyrészt az, hogy szereti ezt a regisztert, másrészt a verbális paródia jól kifejezi a körülöttünk történő dolgok abszurditását. A beszélgetést vezető Ágoston Zoltán felvetésére, miszerint a kontextus, a groteszkség Örkényt idézi, a költő azt válaszolta, hogy a történetek a társadalmi valóságból táplálkoznak, bizonyos szempontból terápiás írásoknak is tekinthetőek, mert az állampolgári lelkiismeretből, az „én nem fogom be pörös számat” hozzáállásból születtek. Parti Nagy szerint a sok „rossz” között jelenlévő „jó” az, hogy a kötet iránt érdeklődők újra olvashatnak a sorok között, ami, úgy tűnik, zsigerien a magyar olvasók „perverzitása”. Mindebben pedig az a legérdekesebb, hogy szinte alig kell hozzányúlnia a szerzőnek a mai magyar közbeszédhez, mert az már önmagában is parodisztikus. A közönség ezután nagy derültséggel hallgatta végig az „I am F” című írást.
Szombaton Takács Katalin Tóth Krisztina-estjére került sor a Vylyan pince előterében. A szerető álma novella- és versgyűjtemény táncbetétekkel és megzenésített szövegekkel. Narratíva nincs, a közel egyórás műsorban fel-felvillannak különböző írások, a közös vonás mindegyikben talán a női elbeszélő, a „szerető”. Egy kicsivel több irónia (mint például a zenészek által előadott Letölthető csengőhangok) jót tenne a műsornak, de Takács Kati nagyon autentikus és magával ragadó előadó. (Az est egyben ősbemutató volt, ősztől a budapesti Rózsavölgyi Szalonban látható.)
Palkonyán kaptak helyet a Kikötő Online programjai, így a Katona József Színháznak a Művészetek Völgyében is bemutatott Hullám és gumikötél című, Szabó Lőrinc szerelmi életével és költészetével foglalkozó előadása is. Pénteken bemutatták Balogh Robert Hárompercesek című novelláskötetét, aznap este pedig Valcz Péter, a KOMA társulat tagja adta elő Rézbagoly című beavató nyelvtanóráját a magyar nyelv szépségeiről. A Nádasdy Ádám gondolatai mentén haladó egy órában a hallgatók ízelítőt kaphattak olyan nyelvi-irodalmi különlegességekből, mint az Ómagyar Mária-siralom jelbeszédes előadása, a Varró Dániel-féle Változatok egy gyerekdalra vagy Orbán János Dénes Misimackója. Az est vezérfonala a magyar nyelv szépsége iránti rajongás, igazi beavató játék.

A Katlanban az idén felléptek még a környékbeli slammerek (Slam Poetry Tábortűz, több napon át), Artner Sisso pedig többször „moderált” beszélgetést Beck Zolival és független színházi emberekkel, szerzőkkel. Képviseltette magát a KUPÉ folyóirat, valamint a gyerekeknek is jutott irodalom többek között Halász Judit és a MárkusZínház révén. Az évről évre bővülő, mindenféle művészeti ágat felölelő programoknak, sajnos, csak a töredékén lehet részt venni. A teljes „látleletet” még – pedig nagyon igyekeztek – az Ördögkatlan naprakész bloggercsapata sem tudta biztosítani. (link: http://www.ordogkatlan.hu/search/label/katlanblog%202012). De ez így van rendben.
 

Oroszlán Anikó