BÁRDOS JÓZSEF: VIHAROS ÜGY
– Tudod, most még szépen megfizetnek. És ha megérem, akkor úriasszony lesz belőlem. Ha meg beledöglök idő előtt, hát egye a fene. Akkor is volt egy-két szép évem. Ami meg ezt a munkát illeti, mert nehogy azt hidd, hogy jó kurvának lenni nem rohadt nehéz munka … Ez micsoda? – akadt el a nő, mert odalent újra megszólalt a csengő.
NYÁRI KRIMI
X. Rész
– Szervusz picim – búgta a nő, ahogy meglátta a férfit. – Bemehetek?
A hangja körülfonta, a kiáramló fényben megcsillanó zöld szeme, benne az apró, aranyszín szemcsék megbűvölték Marosit.
– Miben lehetek a… szolgálatára? – dadogta az végül.
– Majd odabent megbeszéljük, jó, picim? – mondta a nő, és sokat ígérően villantotta elő egérfogsorát.
– Persze… tessék csak. Jöjjön. Biztos nem tévesztette el a házszámot? – kérdezte Marosi, amint bezárta a nő után az ajtót. – Az az igazság, kicsit meglepődtem…
– Értem, hogy ne érteném, picim – simogatta meg futó mozdulattal a nő Marosi arcát. – Mást vártál, ugye? Tényleg nem voltam bejelentve. De tudod, valaki kedvel téged, és ezért küldött hozzád. Remélem, azért nem zavarsz el?
– Ez aztán a kellemes fordulat! – ugrott fel a helyéről Gaál, ahogy meglátta a nőt.
– Ketten vagytok, picim? – fordult vissza a nő Marosi felé. – És melyikőtök az a Marosi?
– Én. Miért?
– Örülök, picim. Tudod, csak egyről volt szó. Mert üzlet az üzlet. Ibolya vagyok. De ha kívánjátok… persze annak más a tarifája…
– Megegyezünk –mondta Gaál. – Egy korty italt? Foglaljon helyet, kisasszony. Mert kisasszony, ugye?
A nő bólintott, és előkelően leült az asztal mellé.
– És téged hogy hívnak, lovagom? – kérdezte Gaáltól. Az bemutatkozott.
– Csak nem a… – kerekedett el a nő szeme.
– Csak igen – mondta Gaál. – Maradhatok? – kérdezte aztán.
– Persze. Ha egyszer összejön valami jó, nem szabad kicsinyesnek lenni!
– Tetszik a filozófiája, Ibolya. És mondja, minek köszönhetjük a megtisztelő látogatását? – kérdezte Gaál, miután koccintott a nővel.
– Szeretem elegáns környezetben, jóképű férfiakkal tölteni az estéimet. Ez talán csak nem tilos?
– Az estéit? – nevetett Gaál. – Jócskán éjszaka van. De azért köszönjük a bókot. De ugye nem akarja azt mondani, hogy csak azért jött, mert hallotta, hogy itt két ilyen belevaló fiatalemberrel találkozhat?
– Mondom, hogy csak egyről volt szó. De csendes vagy, picim – fordult megint Marosihoz. – Hát nem aranyos? Ennyire meglepődtél? – ment oda hozzá. – Ideülök melléd, jó?
– Tudja, egy kicsit sok volt nekünk mára a meglepetésekből. Sok bizony. De maga a legjobb! – mondta Gaál.
– Nem tegeznél, picim? – próbálkozott tovább a nő Marosival.
– Hagyja csak, nehezen enged fel – mondta Gaál. – Inkább azt árulja el, kitől származott az a téves értesülése, hogy Gabit egyedül találja?
– Csak nem valami hekus vagy mégis? – nézett a válla fölött Gaálra a nő, miközben egyre elmélyültebben kezdett foglalkozni Marosival. Már az ölébe telepedett. – Hogy ilyeneket kérdezgetsz.
– Isten őrizz! – kiáltotta Gaál őszinte felháborodással a hangjában.
– Akkor meg mit cikizel folyton? Nem akarod elküldeni valahová a cikis haverodat? – kérdezte Marosit a nő. Az nemet intett. – Hát jó. De akkor mondd meg neki, hogy hagyjon békén. Inkább élvezzük egymást, ha már így összefutottunk.
– Nem akarja levetni a bundáját? – próbálkozott meg kiszabadulni Marosi, ragaszkodva közben a magázáshoz.
– Te hogyan szeretnéd? – kérdezett vissza a nő.
– Micsodát?
– Tudod, picim – mondta a nő, és Marosi ingét kezdte kigombolni – kicsit melegem volt, amikor indultam. – Azzal átmenetileg újra fölegyenesedett ültében, és szétnyitotta magán a bundát. Alatta semmit sem viselt.
– Tartsa csak magán inkább! – mondta Marosi zavartan.
– Hűha – szólalt meg Gaál. – Azt hiszem, nagy hiba volna, ha nem használnánk ki ezt a nagyszerű estét. A tarifa nem számít. Ahogy látom, nem épp kezdő. És én mindig tisztelettel viseltettem a szakmai tudás iránt.
– A francba a haveroddal! – mondta a nő bosszúsan Marosinak. – Arról volt szó, hogy csak te leszel itt, picim, és nem egy ilyen körmönfont agyú hekustanonc.
– Jó, jó, csak meg ne sértődjön – mondta Gaál. – Ha zavarok, csak szóljon. és átmegyek zenét hallgatni. Ha történne valami fontos, majd szólsz – fordult Marosihoz. – Aztán jól bánjon a barátommal! És vigyázzon vele! Szerelmi bánata van.
– Tőlem maradhat. Ó, szegény picim! – búgta a nő Marosinak, újra beletalálva a szerepébe. – Hát még ez is? És reménytelen? Majd én szeretlek, jó?
– Az nagyon jó lesz – mondta Gaál. – Ahogy elnézem, magánál nem kell sokáig hiába epekednie. Csak egy bunda áll a beteljesülés útjában.
– Ne légy közönséges! – mondta a nő. – Vannak dolgok, amiket csak komolyan szabad csinálni. Ha az ember egyszer belekezd, be kell tartani a játékszabályokat. Különben szart se ér az egész.
– Na, még úgyse kaptam erkölcsi leckét egy kurvától – nevette el magát Gaál. – De tudja mit, azt hiszem, igaza van.
– Miért, azt hiszed, bennem nincs erkölcsi érzék? Azt hiszed, én nem vagyok olyan művelt, mint a feleséged a nagy fenekével?
– Nőtlen vagyok – szólt közbe Gaál.
– Mindegy – folytatta a nő. – Azt hiszed, én nem szeretnék olyan előkelően élni itt a villanegyedben, ahogy ti éltek? Sőt! Ha egyszer férjhez megyek, akkor holt biztos valami nagyon előkelő palit választok. És légy nyugodt, akkor is betartom majd a játékszabályokat. Én akkor valóban tisztességes leszek! Nem úgy, mint némely férjes asszonyok… Tudnék mesélni… Hogy néha micsoda dolgokat lát az ember azokban a jól őrzött lakóparkokban… Tisztességes asszonyok… Na hiszen!…És nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy én egy olcsó kis nő vagyok. Nagyon is meg szoktam nézni, mikor, kivel és miért állok szóba! Hogy érdemes-e. Mert szeretek élni. És szépen élni. Ahhoz pedig sok pénz kell. Nagyon sok. És ne mondd, hogy miért nem dolgozom inkább. Hol kapnék munkát? És hol laknék? Valami nyomorult albérleti lyukban? Azért a pénzért, amit keresnék… És aztán hozzámehetnék valami disznóhoz, akinek jó, ha van egy tizedik emeleti lakása, és minden héten kétszer tök részegre issza magát a haverokkal. Akkor tisztességes lennék? Egy frászt! Nem tisztességes, csak marha! Tudod, most még szépen megfizetnek. És ha megérem, akkor úriasszony lesz belőlem. Ha meg beledöglök idő előtt, hát egye a fene. Akkor is volt egy-két szép évem. Ami meg ezt a munkát illeti, mert nehogy azt hidd, hogy jó kurvának lenni nem rohadt nehéz munka … Ez micsoda? – akadt el a nő, mert odalent újra megszólalt a csengő.
– Itt ma búcsújárás van. Kiengednél – tápászkodott ki a nő alól Marosi, és lefelé menet igyekezett rendbe hozni a ruháját.
A KÖVETKEZŐ RÉSZ ITT OLVASHATÓ..
