„Az egyperceseket az Isten is képregénynek teremtette”

HELYSZÍNI

Örkény István művei keltek életre képeken a Hadik kávéházban: a 100 éve született mester szövegei egy nagyon is mai műfajban „reinkarnálódtak”.

„Az egyperceseket az Isten is

képregénynek teremtette”

A Hadik galériáján berendezett szalon ez alkalommal egy kicsit átalakult: a körben elhelyezett, pogácsával megrakott asztalok és köréjük rendezett székek még családiasabbra varázsolták a kis teret, a pódium helyét pedig egy képernyő foglalta el, amely szintén szerepet kapott mint „kiállítási tárgy”. A falakat szerdától a kávéházban eddig sosem látott műfaj: képregények díszítik. Az újonnan megnyílt kiállításnak nem kisebb aktualitása van, mint Örkény István 100. születésnapja, melyről a Hadik júliusban több rendezvénnyel is megemlékezik.

Bosznai Tibor, és mellette egy "fölbocsátott" koporsó

A képregény-kiállítás hat fiatal képzőművész rendhagyó munkáiból állt össze – nyitotta meg a tárlatot Bosznai Tibor, a kávéház és a hozzá tartozó Szatyor Bár művészeti vezetője. Az elképzelés megszületéséről és kibontakozásáról Jáger Attila, az „ötletgazda” beszélt, akinek műveit a galéria előterében láthattuk, s egyben ő mutatta be a távol lévő Tebeli Szabolcs munkáit is. Az egypercesek olvastán született meg benne a gondolat, mesélte Jáger, hogy ezek a rövid, olykor látszólag „semmiről” nem szóló, mégis rendkívül tanulságos szövegek milyen jól megjeleníthetők vizuálisan. Jáger Attila a saját példáján illusztrálta: tusrajzainak először a keretező vonalait rajzolta meg, majd azokat töltötte ki a számítógép segítségével. Örkény kisnovellái hasonlóképpen működnek: az értelmezési keretet megadja, a „kitöltést” azonban az olvasóra bízza.

A keretező vonalak balra, és mellette a kitöltött, kész tusrajz

Jáger Attila az író világnézetében, írásaiban megjelenő felelősséget hangsúlyozta, mint kulcsfogalmat, amely megerősítette személyes kötődését. „Ugyanakkor Örkény nem ítélkezik – folytatta a fiatal képzőművész –, az ítéletet mindig ránk bízza.” Szimpátiájának „elméleti részét” az irónia fogalma iránti kíváncsiság jelentette, és valójában ez vezette el a képregény műfajához – bár saját munkáira kivételként tekint, mint nem hagyományos képregényrajzokra. Miután kiposztolta a Facebookra elképzelését, partnerre is akadt a megvalósításhoz Remsey-Kovács Nóra személyében, és ehhez csatlakoztak később még négyen. A kiállításmegnyitón megszólaló alkotóknak rögtön megtaláltuk a közös nevezőjét: mindegyikük egy kicsit „kivételként” emlegette műveit a képregény műfaja szempontjából. Ebből világosan kirajzolódott: a képregényt tág és rugalmas kategóriaként érdemes elgondolni, amelyben jól megfér a karikatúraszerű illusztrációsorozattól a tusrajzig szinte minden.

Vincze Nóra, a képernyőn pedig épp óriásvirágok

Kondor Tamás rendhagyósága a szövegválasztásban nyilvánult meg: ő ugyanis az egypercesek helyett Örkény Babik című kisregényét választotta munkái alapjául. „Ezek valójában blokkokba rendezett illusztrációk” – mondta a művész rajzairól, de mindegyik „dobozhoz” szöveget is illesztett, a képregény követelményeinek megfelelően. A Babik egyébként, mint arról a képek mellé elhelyezett szöveg is tájékoztat, az író 1954-ben született szatirikus kisregénye, melyet eredetileg forgatókönyvnek írt Bacsó Péterrel és Makk Károllyal közösen. A filmnek Makk Károly lett volna a rendezője, de a filmgyár végül „kicenzúrázta”az ötletet.

Kondor Tamás, "kilógott a sorból" a Babik-illusztrációkkal

Vincze Nóra saját filmes munkáival rokonította kiállított rajzait, amelyek valóban egy-egy filmkockára emlékeztetik a nézőt-olvasót: az általa kiválasztott egyperces a képek mellett, önállóan olvasható. Remsei-Kovács Nóra inkább comic-stripnek nevezné a képeit, melyeken három nagy „dobozban” egymás mellé helyezte el a rajzokat, a klasszikus szövegbuborékokkal: bennük Örkény csattanós mondatai. Végül Popella Dóra mutatkozott be, aki a tévéképernyőn futó képsorokat alkotta meg Örkény Arról, hogy mi a groteszk? című műve alapján. Dóra egy digitális technika segítségével kétdimenziós fotókat helyezett egymás elé-mögé úgy, hogy az eredmény háromdimenziós képnek látszik. Így láthattuk például három dimenzióban azt a mulatságos jelenetet, „amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót”. A kisfilm egyébként négy másik videoval kiegészülve a Szatyor bárban látható majd.

Remsei-Kovács Nóra, és a képernyőn a groteszk örkényi értelmezése

E fiatalosan merész, egyszersmind szórakoztató Örkény-adaptációk érvényességét Jáger Attila az író egyik gondolatával támasztotta alá: abban a pillanatban, hogy lépünk egyet, megváltoztatva egy biztonságos, szilárd, álló testhelyzetet, megvan a bukás esélye. Mégis érdemes lépni és megkockáztatni még a bukást is, mert csak ez viszi előre az életünket. Mi pedig körbenézvén a kiállítás képein és a közönségen, úgy sejtettük: ez biztosan nem lesz bukás.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

További képek a helyszínről:

Jáger Attila, és jobbra "a csapat"

Popella Dóra, a videó alkotója

Egy képkoca a Babik-képregényből

Ez magáért beszél

Biciklizni tanul a pápa