A kishegyesi bárdok

HELYSZÍNI

A vajdasági Dombos Festen jártunk, ahová Zalán Tibor mellett ellátogatott a FISZ és az Ex-Symposion számos szerzője. A könnyed hangulatban szó esett Sinkó Ervin szerepének értékeléséről és a fiatal pályakezdők helyzetéről is.

A kishegyesi bárdok

,,Az életöröm nem tabu, hanem ráadás” – ez a Hamvas-idézet a mottója a 2012-es vajdasági, kishegyesi Dombos Fest összművészeti fesztiválnak. Július 3-ától 9-ig sorrendben a tizenkettedig alkalommal népesült be az egyedülálló természeti szépségű helyszín, a löszpart töve. A rendezvény őskorában a Dombos történetek-remix irodalmi eszmecseréi és az irodalmi tábor is itt zajlottak, ahol manapság a legendás hírű koncertek. Második éve, hogy a falu általános iskolájának udvara a Kárpát-medencei magyar irodalom (kiadók, szerkesztőségek, írói szervezetek) képviselőinek találkahelye.

A napernyők alatt, szénaboglyák tetején ücsörgő fesztiválközönség a rögtönzött kisszínpadon június 6-án négy beszélgetést és számos felolvasást hallhatott. Minden napnak megvolt a házigazdája vagy partnere, az említett időpontban a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) látta el ezt a feladatot, vagyis Szőllősy Balázs moderálta Molnár Illést, Rhédey Gábort és Bajtai Andrást. A felolvasások mellett Rhédey és Molnár leendő debütkötetéről beszélt, Bajtai pedig harmadik könyvéről, amely eddigi köteteivel (Az átlátszó város, Parnasszus és a Betűember, JAK) ellentétben, most nem törekszik koncepcióra, bár manapság divatos erősen kidolgozott fogalmak köré szervezni egy-egy kiadvány verseit. Megtudhattuk, hogy főként érzelmi hatásokból, klasszikus költők (leginkább a dél-amerikaiak) olvasásából és a zenéből táplálkozik a jelenlegi versbeszéde. Példaképként Pilinszkyt és Karinthyt nevezte meg.

Bajtai András, Molnár Illés, Rhédey Gábor és Szőllősy Balázs

Ezután Berényi Emőke Noszlopi Botondot, valamint Varga László Edgárt főként az erdélyi vagy nem tipikusan erdélyi költészetükről kérdezte. Szóba került az Előretolt helyőrség-sorozat és szellemiség, a cinizmus-, az iróniafaktor létjogosultsága az úgynevezett újkomolyság térhódítása idején. Szerintük az irányzatokkal nem igazán érdemes törődni. Erdélyben sincs egységesnek mondható poétikai miliő, sok érdekes hang van, és mindenki írja a magáét. Megkerülhetetlen neveknek tartják Orbán János Dénest, Király Lászlót, Murányi Sándor Olivért vagy a magyarországi Kemény Istvánt. A közönségnek üdítő lehetett az a szókimondás és az öntörvényűség, amellyel a két fiatal költő az alkotási folyamatokról és egzisztenciális helyzetükről beszélt. Noszlopi Botond például internetes pókerjátékból tartja el magát, mindent a költészetnek rendelve alá. Nem szeretné, ha a politika vagy az irodalmi kánon beleszólhatna, hogyan (ne) írjon.

Varga László Edgár, Berényi Emőke és Noszlopi Botond

Alkonyatkor az Ex-Symposion szerkesztőgárdája foglalt helyet az udvari pódiumon. A Test-emlékezet és az Optimisták című és tematikájú új számaikat mutatta be Krusovszky Dénes, Losoncz Alpár, Szegő János, Mesés Péter, Józsa Márta és Bozsik Péter, akinek A pálinka dicsérete című, legújabb kötetéről kiderült, hogy a haiku-imádatára,  valamint jó néhány györkönyi pincelátogatás történetére épül.

Az Ex-Symposion csapata

Az Optimisták szám és azonos című regény kapcsán merült fel a kérdés: hogy állunk ma Sinkó Ervinnel? Megoszlanak a vélemények például az Egy regény regényéről, amely a sztálinizmussal foglalkozik, és más megítélés alá esik a Vajdaságban, mint Magyarországon. Sinkó legerősebb oldalának Losoncz Alpár az esszéírást tartja. Bozsik az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének létrehozóját ellentmondásos irodalom- és kultúrpolitikusként jellemzi: ,,Sinkó a sinkói mércével elbukott.” Elhangzott még a ,,humanista figura” meghatározás, továbbá, hogy azért érdemes vele foglalkozni, mert ,,általa lehet bírálni a mát...” Krusovszky Dénes az önkényuralmi ideológiákban való írói működés szemléletes példájának érzi Sinkó helyzetét.

A fesztivál közönsége

Varga Betti a mindenféle műnemben és formában otthonosan mozgó Zalán Tibort kérdezte, aki elsősorban költőnek vallja magát, mert valamennyi művében a lírai énje van jelen. A beszélgetésben anekdotázó énje visszakanyarodott a FISZ alakulásáig, amelyben ő maga is részt vett, majd saját pályájának fordulópontjairól beszélt. Jókor volt és jól blöffölt jó helyen, nevezetesen beszorulva egy forgóajtóba az Életünk szerkesztőjével. A szorongatott helyzetben neki ígérte az akkor még el sem kezdett Arctalan nemzedék című esszét.

Zalán Tibor és Varga Betti

Sztorizgatása közben elmondta, írói függetlensége megőrzése érdekében nem volt hajlandó kompromisszumokra, leigazolni jobbra vagy balra. A mai érvényesülést nehezebbnek látja, és olyan új fogalmakkal bővült szerinte az irodalmi élet, mint a sztárcsinálás vagy a celebritás. ,,Nincs pornó, mert van pornó, nincs romantika, mert van romantika...” – jegyezte meg sejtelmesen. Veszteség- és válságlírája bevallása szerint a „megélni szükségességről” szól. ,,Csuklóér-vágó” verseket ír most is és mindaddig, amíg úgy érzi, ilyen a hangulata, hiszen az írás nem passzió, hanem kínlódás, szenvedés, önmagunkkal való harc, és tanácsa szerint ebben mindenki járjon be saját utat, ne trendek mentén haladjon.  Mégis, mi ez a nagy magyar kánon? –  kérdezte provokatívan  A névtelen velszi bárd című vers felolvasása előtt, amely megadta a napnak  a dörgedelmes végszót, az ég is beborult, és egyfajta isteni beavatkozásként villámlott. A könnyűzenével összebékített irodalmi hangulatról a löszpart tövében Ferenczi György és a Rackajam gondoskodott többek között Petőfi, József Attila és Lackfi János verseinek megzenésítéseivel. A megfelelő életörömhöz pedig valóban kellett ez a kicsi ráadás, amely emlékeztetett a Dombos Feszt Hamvas-idézetére is.

Lennert Tímea

Fotók: Fülöp Valentin és Fodor András