Irónia és hitelesség között – avagy a 180 oldalas fordulat?

KRITIKA

Nyerges Gábor Ádám SzámVetésForgó című verseskötetével szemben Kántás Balázs fogalmazta meg kifogásait, miközben kiemelte annak erősségeit is.

Kapcsolódó: részletek a verseskötetből

Irónia és hitelesség között

– avagy a 180 oldalas fordulat?

Nyerges Gábor Ádám második, SzámVetésForgó című verseskötete 180 oldalnyi terjedelemben jelent meg, ami körülbelül három vékonyabb vagy két átlagos vastagságú, könyvvé formált lírai élményanyagnak felel meg. Ez már magában is meghökkentő és az érdeklődést felkelteni szándékozó gesztus. E téren a vállalkozás még sikeres is, hiszen az élénksárga borítóval ellátott könyv terjedelmileg igencsak impozáns.

Ha azonban belelapozunk a könyvbe, a tíz nagyobb ciklusra tagolt versanyag tematikája és színvonala igencsak vegyes. A kritikus egyszerűen nem hiszi, hogy két év alatt, az első, Helyi érzéstelenítés című kötetének megjelenése óta ennyi jó verset sikerült volna írni, s a SzámVetésForgót töviről hegyire végiglapozva ezen előfeltevésében nem is csalatkozik.

A Nyergesre oly jellemző nyelvi irónia teremti meg az olvasás alaphangulatát. Invokáció helyett egy Énvokációval indít, ezután következnek a ciklusok: korpa között, Himnuszok (10 db, bontatlan csomagban), számvetésforgó, tojáshéj, humánerőforrás, Levél egy idősebb pályatárshoz – helyett, variációk egy téblábra, melléütések, dunszt, kerekeket forgatni. E blokkok visszatérő motívuma az erőltetettségbe átcsapó irónia és önirónia, a beteljesületlen szerelmek, a költészet mibenlétéről, az írásról való elmélkedés (meta-poétika?), valamint a nagy előd, Orbán Ottó előtti tisztelgés, az általa megteremtett hagyomány folytatásának kísérlete.

A szövegek jó részére jellemző a túlírtság. Nézzük meg erre vonatkozóan a ciklus egyik rövidebb darabját: 

Himnusz a Kényszerhez

Ó Kényszer!
szekrény szérkeny szérkény szerkeny
Lásd, kegyedből már mióta az eszemet tudom
modut domut mudot dumot todum tumod dutom dotum
motud mutod
ezekkel múlatom fejben az időt
zidőt ződit ződőt zidit
s így hallgatom míg én vagy mások beszélnek
nekszél nékszel nékszél nekszel
s tudom, sosem felejtem bölcsőmnél susogott esküd
küdes kedüs küdüs kedes
miszerint e sok-sok felgyűlt karakterből
bőlter beltőr bőltőr belter
egyszer még tumor lesz
leszmor losmer loszmor leszmer
ha egyáltalán megérem
rem é lem nem é lem nem rem é lem

A szavak kombinatorikai átalakításán, a nyelvjátékon túl nem sokat kap az olvasó. A vicc, a bravúr öncélú erőlködéssé válik, meggyengítve az egész szövegblokk alapkoncepcióját. A rövidebb, fegyelmezettebben szerkesztett darabokat szemügyre véve rögtön az a benyomásunk támadhat, hogy ezek a poétikailag jobban működő alkotások. Például a számvetésforgó című ciklusból:

Adó-vevő

számom (19890220)
most homlokomra írva
izzadt
bőrön elkenődött tinta
bár az
esélyek igen csekélyek
számot adok-veszek cserélek

darab- (1)
számom íme ennyi maradt
várok
mennyi leszek majd ez alatt

Itt a fiatal költő hitelesen, átélhetően vet számot önmagával és addigi életével.

Ugyanakkor van a rövid, minimalista verseknek is egy iróniában túlburjánzó csoportja, ehhez tartozik például a Limerik ezt közölni? című limerikfüzér a tojáshéj cikluson belül. Ennek záródarabjában a fiatal költő önmagát, saját írásképtelenségét gúnyolja ki:

Önélckép

Élt egyszer egy dölyfös költő, Gábor,
azt hitte, hogy tud írni magáról
legalább egy limeriket
vagy krokit vagy melyiket,
de nem.

Nyerges itt megint nevettetni próbál, a komédiás arcát, álarcát öltve magára, azonban a vers túl hamar lezárul, mintegy önmagába fullad.

Az egyik választott mester: Orbán Ottó (Sváby Lajos festménye)

Nyerges kötetének másik fő iránya a mesterének tekintett Orbán Ottó emléke és költői életműve előtti tisztelgés. Allúziók tucatjait találhatjuk a könyvben, melyek főleg a kései Orbán Ottó-életmű profán hangvételű alkotásait idézik meg.  Ennek Nyerges egy egész ciklust szentel Levél egy idősebb pályatárshoz – helyett címen – vízesésszerű hosszúversek formájában.

1. A föltámadás elmarad

Temető, köd, éjszaka. Adott esetben némi távoli huhogás.
Finom neszek az avarban. Megsárgult levelek törései.
Közeledő, amorf árny. Viseltes ballonkabát, kötött sapka.
Elnézést. Suttogva. Elnézést. Valamivel emeltebb hangon.
Művé… Köl… Szerk… Orb… Orbán. Orbán Ottó Urat keresem.
Szél halk surrogása. Esetleg ismét némi dramaturgiai bagoly.
O… Orb.. Izé, Ottó? Én csak… Én… Itt vagy? O… Orbán Úr?
Temető, köd, éjszaka. Surrogás, avar, baglyot most inkább ne.

Ballonos árny el.

A költői fikció szerint Orbán Ottónak a posztmodern irónia jegyében fel kellene támadnia és borzadva körülnéznie napjaink kortárs irodalmi életében, azonban mindez elmarad.  

A legnagyobb lírai erővel, hitelességgel megszólaló alkotásai Nyerges Gábor Ádámnak a szerelmes versei, melyek nagy részében ugyancsak dúl az irónia, ugyanakkor nincs túladagolva. Ilyen a Mint plüssállat a variációk egy téblábra című ciklusból:

Mint plüssállat

szeress úgy is ha rossz vagyok
mert sokkal jobb már nem leszek
szeress azért hogy egyáltalán vagyok
mert ki tudja lesz-e még aki majd megszeret

szeress úgy is ha jó vagyok
és nincs okod haragudni
akkor is szeress ha néha jól vagyok
ha nincs baj és elfelejtek róla hazudni

szeress úgy is hogy nem vagyok
úgy mintha csak képzeletben
mintha azt képzelnéd magányos vagyok
én meg azt hogy te lehetnél akit szerettem

szeress úgy is ha rossz vagyok
mert nem lehetek jó hozzád
innen fogod tudni hogy még vagyok
a fájdalomból mint plüssállat ha foltozzák

Itt Nyerges ugyancsak kölcsönzött sorokat alkalmaz egy jól ismert dalszöveget citálva, ugyanúgy erős öniróniával, de a szöveg mentesebb a bravúrra törekvéstől, öncélú nyelvi játéktól. A költő itt nem bújik maszk mögé, s talán ez a fajta őszinteség jobban is áll neki, mint a hosszúverseken végigívelő játékosság, irónia és önirónia. Ugyanez a tendencia érvényes a dunszt című, utolsó előtti versciklus szikár, katonai fegyelmet sugalló szabályos szonettjeire, ahol Nyerges nem írja túl magát, hanem a formában és kordában tartott szövegek éppen annyit mondanak el, amennyit kell. Nyerges csupán arról ír hitelesen, amit költőként magáról, a másikról, a létről gondol. A szerző ebben az esetben is sokkal sikeresebben képes megszólalni a rövid, kötött formákban, mint terjengős, korlátlanul hömpölygő szövegeiben. Példaként szolgálhat erre a ciklus utolsó szonettje:

Rötúr

csak átmeneti állapot
hogy most már mindig csak veled lesz
hogy amit még jelentesz
magadnak benne láthatod

maradt ráncokat centiket –
a bőrödön rötúr áthaladt
érzelem többé nem siet

Alapvető probléma a SzámVetésForgóval, hogy egy mindössze huszonhárom éves költő talán még túl fiatal ahhoz, hogy bármivel is számot vethessen. A szándék, a szakma figyelmének felhívására tett kísérlet érthető, nagy bátorságra is vall. Elhanyagolhatatlan és ellentmondásos tény azonban, hogy Nyerges Gábor Ádám olykor meglehetősen olcsó lírai megoldásokat alkalmaz, sok szöveget pusztán tölteléknek használ. A fiatal költő sokat akar markolni, ám önnön fegyelmezetlenségéből kifolyólag sajnos keveset fog. Néhány kísérlete viszont azt tükrözi, hogy a kortárs fiatal magyar líra tehetséges képviselője. Ez azonban csak harmadik kötetéből derülhet ki teljes bizonyossággal.                

(Nyerges Gábor Ádám: SzámVetésForgó. Parnasszus-Tipp Kult Kft., Új Vizeken sorozat, Budapest, 2012, 184 oldal, 1470 Ft)    

Kántás Balázs