Egyeseknek karaván, másoknak road show

HELYSZINI

A vajdasági Irodalmi karaván programsorozat ezúttal a Kalligram szerzőit látta vendégül, akik kulturális átjárhatóságról, hitelességről, kritikaírásról és követendő alkotói életutakról beszélgettek.

Egyeseknek karaván, másoknak road show

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) szervezésében 2012 folyamán több Kárpát-medencei írócsoport járhatta be Vajdaságot. Június végén a pozsonyi Kalligram Kiadó szerkesztői és szerzői: Kőrösi Zoltán, Lovas Ildikó, Szilágyi Zsófia és Mészáros Sándor látogatták körbe a vidéket és annak kulturális nevezetességeit. Három nap alatt megfordultak Csókán (felolvasóesten vettek részt), Zentán (irodalmi est a VMMI oszlopcsarnokában), valamint Zomborban (kerekasztal-beszélgetés a Magyar Polgári Kaszinóban, házigazdák: Bence Erika és Fekete J. József). Emellett egy nyugat-bácskai irodalmi kirándulás keretében Kupuszinán, Apatinban, Doroszlón,  Újvidéken (a Híd és a Létünk folyóirat szerkesztőivel beszélgettek a Fórum Könyvkiadó Intézetben; házigazdáik: Faragó Kornélia és Németh Ferenc) és Kishegyesen (beszélgetés a könyvtár olvasótermében) jártak. Június 29-én pedig a szabadkai Városi Könyvtárba látogattak el, ahol az ismerkedés mellett az irodalom-, és a kultúrpolitikáról beszélgettek.

A karaván tagjai: Lovas Ildikó, Szilágyi Zsófia, Mészáros Sándor és Kőrösi Zoltán

Mészáros Sándor főszerkesztő a folyóirat bemutatása helyett inkább a könyvkiadási tevékenységre helyezte a hangsúlyt. Jellemző alapelvként azt a speciális nyitottságot hangsúlyozta, amely a kulturális átjárhatóság (szlovák, cseh, lengyel nyelvű kiadványokat jegyeznek) és az egyetemes magyar irodalom gondolatára épül. Elmondta, hogy a stílus és az autentikusság jegyében választják ki szerzőiket. Emellett a szövegekben megformált írói igazság és a hitelesség fogalmának jelenlétét érzi fontosnak.

Kőrösi Zoltán szerint egész egyszerűen annak a műnek van irodalmi hitele, amelyik élvezetet jelent. Mindannyian egyetértettek, hogy valahol az elvárt és a váratlan határterületén mozog egy ilyen alkotás. A legújabb futballkönyv szerzője elmondta még: ,,A Kalligram azért a legjobb magyar nyelvű kiadó, mert ezt a fajta érdekességet és hitelességet képviseli, elsősorban a kiterjedt szerzőgárdának köszönhetően.” Azokról a szerzőkről, akiket olvasni szeret, pontosan tudja, mit csináltak eddig, de folytonos újdonság-erővel hat rá, hogy  nem sejthető előre, mit fognak majd létrehozni a jövőben.

Kőrösi Zoltán és üres pohara

Szilágyi Zsófia irodalomtörténész Móricz-kutatásainak fényében értelmezte a kérdésfelvetést. Felelevenített egy momentumot, amikor a hagyatékban rátalált egy kiadói ajánlóra, amelyben Móricz Úri murija mellett még hat kötetet javasolnak ,,könyvek, amelyek mindenkihez szólnak” szlogennel.  Ezek közül az irodalomtörténet ma már egyikre sem emlékszik, Móricz Zsigmond múltba forduló regényével szemben. Tudni meglepetést okozni és hagyni magunkat meglepni – talán ez lehet Móricz titka is, e két fontos írói és olvasói képesség.

Lovas Ildikó a humort, az öniróniát, a magunkkal szembeni kegyetlen szembenézést tartja érdeklődést fenntartó tényezőnek. Csáth és Kosztolányi irodalomról folytatott beszélgetéseit emelte ki ennek illusztrálására. Erre reagált Mészáros Sándor a kortárs irodalom kritikáról szólva, mely vagy elhallgatja az alkotások gyengeségeit, vagy pedig kultuszt teremt egy-egy szerző műve és személye köré. Kosztolányi Dezső ezzel szemben a legjobb ízlésű íróként képes volt a valódi tehetség felismerésére és felemelésére (József Attila vagy Weöres Sándor), anélkül, hogy a hozzájuk kapcsolódó marketingre helyezte volna a hangsúlyt.

Lovas Ildikó és Szilágyi Zsófia

Végül a közönségből érkező hozzászólásoknak köszönhetően is a magyar irodalom nem igazán létező nemzetközi visszhangjára terelődött az eszmecsere. A magyar állam ugyanis évtizedek óta hanyagolja az idegen nyelvre történő fordítások támogatását, nem fordít figyelmet a külföldi piac igényeire, nem épít ki kellő fordítói gárdát. A mégis gyakran előforduló nemzetközi sikerek rendszerint kizárólag az önmenedzselésnek köszönhetők. A külföldi irányzatokhoz történt szerencsés alkalmazkodásra példa Márai Sándor közepesnek mondott A gyertyák csonkig égnek című regényének egykori, olaszországi népszerűsége.

Követendő élet-  és alkotói útként Mészöly Miklós és Grendel Lajos műveit és személyét említették a beszélgetők. Ez utóbbiról szólva Lovas Ildikó a Kalligram kiadásában tavaly megjelent Négy hét az élet című regényt ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. Bár valószínűleg a legfiatalabb alkotók már újabb, esetenként digitális karavánutakat taposnak ki maguknak – a nem is olyan virtuális cél elérése érdekében –, és valószínűleg a karaván helyett is a divatosabb road show kifejezést használnák.

Lennert Tímea