„A konfliktusok azért vannak, hogy együtt tudjunk velük élni”

Szegeden a Somogyi-könyvtár szervezésében – a Reök-palota előtt zajló programokkal párhuzamosan – a Grand Café is több rendezvényre invitálta az érdeklődőket a 83. Ünnepi Könyvhéten. 2012. június 11-én Spiró György érkezett a kávézóba, ahol Mikola Gyöngyi irodalomkritikus kérdezte Magtár című esszékötetéről.

„A konfliktusok azért vannak, hogy együtt

tudjunk velük élni”

Mikola Gyöngyi felvezetőjében röviden bemutatta Spiró György esszékötetét, amely változatos szerkesztésű mű: a rövid, jegyzetszerű írástól egészen a tanulmányig találhatunk benne szövegeket. Az irodalomkritikus e sokszínűségben mégis három meghatározó esszét vélt felfedezni: a kötetindító, Shakespeare-témakört körüljáró írást, a nagyjából a középpontban elhelyezkedő Csehov-értelmezést, valamint a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás anyagát feldolgozó, Róma bukása című szöveget.

Spiró György elismerte, hogy valóban ezek a legfőbb pillérei a Magtárnak. Mindhárom területtel sokáig foglalkozott: Shakespeare-t és Csehovot gyakran tanította az egyetemen, a kétezer évvel ezelőtti világ mélyreható ismerete pedig a Fogság című regényéhez volt szükséges. Korábban jelent meg könyve Shakespeare szerepösszevonásai címmel, és ennek során kellett megismerkednie azzal a valósággal, amelyben a darabokat előadó színészek éltek. Akkor vált nyilvánvalóvá számára, hogy a korabeli társulatok jobban kerestek, mint a mai hollywoodi sztárok. Az első esszé ezt a kulturális indíttatású, de a marketing és pénzügyi szempontokat is érvényesítő összehasonlítást tárgyalja. A 16. századi Globe Színház anyagi körülményein kívül Spiró György azt is bemutatta, hogy az angol reneszánsz időszakában 120 főben maximálták a színészek számát, ami nem csak azt jelentette, hogy valamely tag halála után lehetett oda bejutni, hanem azt is, hogy a művész egy társulathoz tartozott élete végéig. Spiró ezt is összeveti a mai helyzettel, amelyben állítása szerint „hét év egy színház, ennyit bír ki egy társulat együtt, az alatt mindenkivel minden megesik, és utána tovább kell állni, mert nincsen se szeretni, se gyűlölni való.”  Az akkori emberek boldogan megvették mind a jó, mind a kevésbé színvonalas kultúrát, így egy, a napjaink hollywoodi filmtermeléséhez hasonló folyamat alakult ki. Színvonalbeli megkötés nélkül ontották magukból a darabokat.

Mikola Gyöngyi és Spiró György

A Csehov-esszé kapcsán Spiró György elmesélte, hogy a Három nővérből szakdolgozott, és már akkor nyilvánvalóvá vált számára a szövegközeli olvasás fontossága, amelyet később, a tanári pályán tökéletesített. Hozzáfűzte, azóta sokat javultak a magyar fordítások, hiszen „akkoriban szentimentális nyelven” magyarították Csehovot. Pozitív példaként Makai Imrét említette, aki folyamatosan javította saját Sirály-fordítását, ennek köszönhetően a kiadások közt igen nagy különbségeket találhatunk.

A beszélgetés harmadik kiemelt elemét a 2005-ben megjelent, Fogság című regény hozadékaként kezelt írások jelentették. Az irodalomkritikus szerint ez a zsidó történelem újraolvasásának tekinthető, ami 89 előtt nem történhetett volna meg. Ennek oka, hogy a hetvenes és a kilencvenes évek között zajlott le a világban egy „teológiai forradalom”, ám Magyarországra ebből a vallásszociológiai revolúcióból szinte semmi nem jutott el. Ő azonban ennek a folyamatnak köszönhetően kapott olyan ötleteket, amelyeken elindulva kutatásokba kezdett. Esszéjében azonban radikálisabb a regénynél, mivel azt állítja, hogy „a mai zsidók nem a zsidók, hanem a muzulmánok.” Ennek alapja, hogy az egykori római provincia nem volt hajlandó betagozódni a birodalomba, ekkor váltak a zsidók istentagadókká a rómaiak szemében, mivel nem ismerték el a politeista vallást. Az igazi konfliktus azonban a görögök és a zsidók között volt: mindkét nép kereskedelemmel foglalkozott, ez érdekütközéshez vezetett, ami háborúba torkollt. Ezt követően a vegyes görög-zsidó városokban állandó volt a feszültség. Róma csak Néró idején vált érdekeltté az ügyben, amikor a császár Caligula ötletét követve úgy döntött, hogy Alexandriába helyezi át a székhelyét. Az ez utáni háború következtében rengeteg zsidó rabszolga kerül Rómába, velük építtették fel például a Colosseumot, és belőlük lettek az első keresztények.  Az író itt tűnődött el: egy érdektelen provinciának a népessége a Birodalom fővárosába kerül, és alig kétszáz év alatt államvallássá válik az, amit előtte mindenki elvetett. Spiró György szerint ekkora forradalom nem volt a világon, ám most valami hasonló zajlik. A muzulmán világ, az iszlám benyomul Európába, és most az Amerikán kívüli világban olyan helyzetben van, mint amilyen folyamatot az imént felvázolt.

Spiró saját szemléletmódjára reflektálva elmondta, hogy nem nevezné pesszimistának műveit, inkább egyfajta drámaiság jellemzi őket. Az ebben található „konfliktusok nem azért vannak, hogy megoldjuk őket. Azért vannak, hogy együtt tudjunk velük élni.” Ezért is hiányolja a szembesülést a magyar irodalmi művekből, és éppen ezért állítja mindezt művei középpontjába.

Az író által humorosan „egyetemi előadás” terjedelműnek titulált bemutató a könyv szerkezetét követve indult az irodalomtól, reflektált napjaink problémáinak múltban gyökerező okaira, majd tért vissza újra az irodalomhoz. A közönség az összetett, számos kulturális dimenziót megnyitó beszélgetés során rengeteg új ismerethez juthatott, és a beköszönő nyári szünet miatt a hallgatók is megnyugodhattak: egyelőre nem kell vizsgázniuk Spiró György esszékötetéből.

Almádi Róbert