KÖNYVHÉT

Veres András Kosztolányi Ady-komplexuma című filológiai regénye a Balassi Kiadónál jelent meg az idei Ünnepi Könyvhétre. A kötet bemutatóján a szerzőt Bödő Anita kérdezte az igencsak izgalmas irodalomtörténeti témáról.

Kosztolányi-Ady komplexuma
 

Kosztolányi Dezső egész pályáját végigkísérte az Ady Endre árnyával folytatott küzdelem. Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről című, 1929-ben publikált vitairatával több tanulmány is foglalkozik.
Veres András kötetében filológiai adatokkal, levelezések anyagával és különböző irodalmi pletykák felhasználásával próbálja minél tárgyilagosabban, részrehajlás nélkül az olvasók elé tárni a szövevényes történetet.
A moderátor kérdésére, hogy miért nem „komplexus”-t használ a címben a „komplexum” helyett, Veres elmondta: nem szeretett volna ennyire pszichológiai jellegű kifejezéssel élni. A „komplexus”-t a mélylélektan pejoratív értelemben használja, ezért sem lett volna szerencsés címválasztás. A komplexum épületegyüttest is jelent, ezért találóan fogalja össze a rendkívül sokszínű és bonyolult kapcsolatot a két irodalmi személyiség között.
Ady nem volt „könnyű ember”, ezért nem meglepő, hogy számtalanszor összetűzésbe került nem csak Kosztolányival, hanem más pályatárásaival, a Nyugat folyóirat szerzőivel és szerkesztőivel is – magyarázta Veres. Könyvében világosabbá szerette volna tenni, hogy Kosztolányi híres pamfletje miben tévedett, miben csúsztatott, illetve milyen indítékok álltak a vita mögött, és ehhez a költő Adyval kapcsolatos korábbi írásait is felhasználja.
Kosztolányi kezdetben féltékeny volt Adyra, az ő sikerei számára a sikertelenséget jelentették. Azt viszont elismerte, hogy a század elején az Ady-kultusz a modern magyar költészet megteremtését is jelentette. A húszas évektől viszont új korszak kezdődik az irodalomban, amelyre Kosztolányi szerint Ady lírája fékező erővel hatott, hiszen a múltat próbálta megszilárdítani. Kosztolányi a nemzeti ethosz, az önsajnálat ellen is próbált fellépni.
A szerző szerint többről van szó, mint személyes ellenszenvről, művészi felfogásuk ütközéséről lehet inkább beszélni. Ezt próbálja világossá tenni az olvasó előtt, érintve olyan alkotók, mint Babits Mihály, Németh László, Füst Milán, Karinthy Frigyes, Osváth Ernő viszonyulását a két költő személyéhez, illetve irodalmi műveihez.
Fontos megjegyezni, hogy ambivalens kapcsolatuk ellenére Ady Endre halála előtt meghívta magához Kosztolányit, aki egyébként ebben a heves vitákat kiváltó periódusban élte költői pályája legsikeresebb szakaszát, ekkor írta az Esti Kornélt is. Veres András reméli, hogy kötetének sikerül az eddigiektől radikálisan eltérő képet kialakítania a két költő ellentmondásos viszonyáról.

Varga Melinda