HELYSZÍNI

Kiss Jenőre, a száz éve született költőre és műfordítóra emlékeztek a Helikon – Kemény János Alapítvány, a Mentor Kiadó és a Kolozsvár Társaság közös irodalmi estjén, amelyen a centenáriumra kiadott Nyíl helyett toll című válogatott verseskötetet is bemutatták.

Kiss Jenőre emlékeztek Kolozsvárott

Napjainkban, sajnos, egyre kevesebb monográfia, irodalomtörténeti értékelés, elmélyült portré születik a fiatal bölcsészek tollából, ezért is szükséges a mai korszellem igényeit kielégítve újraértékelni az olyan irodalmi nagyságok életművét, mint Kiss Jenőé – hangsúlyozta H. Szabó Gyula, a Helikon–Kemény János Alapítvány elnöke, az est moderátora. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékünnepség, valamint a válogatott verseket tartalmazó kötet célja visszahozni a kulturális vérkeringésbe, megszerettetni a fiatalokkal Kiss költészetét.
A kötet születésével kapcsolatban Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója elmondta: Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke kereste fel nemrég a válogatás publikálásának ötletével, amelyet a kiadó örömmel fogadott. Százhatvan vers került a Nagy Pál irodalomtörténész válogatta és szerkesztette kiadványba.

Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus az alkotói életpályája fontosabb állomásait érintve kiemelte, hogy a második erdélyi költőnemzedékhez tartozó Kiss verseit egészen kivételes formakultúra, nyelvi leleményesség jellemzi. A játékosság és az életszeretet költői képekben történő megjelenítése meghatározó eleme lírájának. Kiss – akárcsak kortársai: Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Horváth István vagy Horváth Imre – irodalmi munkásságát nagymértékben meghatározta a Trianon következtében kialakult sajátságos helyzet. Tudomásul kellett venniük, hogy nemzeti kisebbség tagjai, és a sokszor aggasztó körülmények között is lehetőségeket kell találniuk az értelmes életre. Az itteni valósághoz való szoros kötődésük hozzájárult az erdélyi magyar irodalom folyamatszerű, gazdag, közösségépítő kibontakozásához. Az erdélyiség, az otthonteremtés igénye ugyanakkor szervesen egybefonódott az összmagyar irodalmi korszellemhez történő felzárkózással, a Nyugat hagyományainak folytatásával.  A húszas évek végén, a harmincas évektől kezdődően bontakozott ki Erdélyben a népi irodalom, amelynek Kiss egyik jelentős képviselője volt. Meghatározó szerepet játszott ebben az, hogy Kiss Jenő egy mezőségi faluban, Mócson született.
A költő fiatal korában több művészeti ággal kísérletezett. Kiválóan festett, zenélt, de végül mégis az literatúra területén bontakozott ki. Az 1937-ben megjelenő Kormos üvegen című kötete egészen kivételes fogadtatásban részesült. Első verseskönyvet ilyen melegséggel, tisztelettel, rokonszenvvel nagyon ritkán köszöntöttek a magyar nyelvterületen. Dsida Jenő, aki a költő példaképe volt, a Keleti Újságban a következőt nyilatkozta: „Kiss Jenő már több mint ígéret, beteljesülés. Hitem szerint könyve megjelenése komoly irodalmi esemény”.
Az esten Nagy Páltól, a válogatás szerkesztőjétől is hallhattuk, hogy Kiss kivételes tehetség volt, tizenhárom évesen írta meg első versét, és tizenöt évesen már novellát publikált.  Szabédi László így írt róla a Pásztortűz című folyóiratban megjelent kritikájában: „Kiss Jenő első verseskötete azoknak is meglepetés volt, akik folyóiratainkban már olvasták és élvezték a most kötetbe gyűjtött költeményeinek nagy részét. Mert így, egymás mellé sorakoztatva e magukban is szép versek egy magasabb rendű műfajjá, művé forrnak egybe. Az igazi költő csalhatatlan próbája ez”.

A káprázatos szépségek, a nyelvi játékok világába durván betört a kegyetlen társadalmi valóság. A Csontos, vén parasz és a Külvárosban című költeményeiben olvashatunk többek között erről. A harmincas években terjedő fasizmus kapcsán írta Kiss: „Valami szörnyűségbe rohanunk”.  Bár a politikai helyzet egyáltalán nem kedvezett a román–magyar kapcsolatoknak, a költő műfordításokkal nyitott a román irodalom felé. Százötven népballadát és kolindát ültetett át románról magyarra. „A fordítás olyan, mint a nő, ha szép, nem hű, ha hű, nem szép”– fogalmazta meg az idegen nyelvű költészet tolmácsolásának alapvető dilemmáját. Szerkesztői tevékenysége is jelentős, az Igaz Szó, az Utunk, a Napsugár munkatársaként sok fiatal tanítómestere. Döntő hatással volt alkotói pályájára az Erdélyi Helikon írói közössége.
Utolsó,  Időverten című kötete 1994-ben jelent meg, ennek verseire már az öregséggel vívott küzdelem nyomja rá bélyegét. A gondolkodó ember habitusa, az emberi helytállás fontossága egész életművét meghatározta – állapította meg összegzésképp Nagy Pál.
 A centenáriumra megjelent válogatott versekből Jancsó Miklós színművész olvasott fel, s különösen meghatódva hallgatták őt a költőnek az esten résztvevő, Svédországban élő családtagjai.
                                   

Varga Melinda