Papköltő a déli végeken

HELYSZÍNI

A vajdasági Herceg János Irodalmi Díjat idén Bogdán József kapta. A díjátadón jártunk, ahol megtudhattuk, milyen szellemi és lelki munkát kell végeznie egy papköltőnek a bánsági szórványban.

Papköltő a déli végeken

2012. május 29-én a nyugat-bácskai Berta Ferenc Zsebszínház Találkozások – számunkra fontos emberekkel, barátokkal, művekkel rendezvénysorozatának keretében átadták Bogdán József költőnek, papnak (kötetei: Ablakok, Billegések, Szívzörejek, Fohász a déli végeken, Remegés, Bíborbogár, Másnap) a Herceg János akadémikus író nevével fémjelzett irodalmi díjat. Fekete J. József irodalomkritikus, az est házigazdája elöljáróban a díjról, annak múltjáról beszélt. Tíz év kihagyás után három évvel ezelőtt élesztette újjá a Berta Ferenc Zsebszínház az elismerést. Tavaly Sándor Zoltánnak ítélték, aki idén ebből kifolyólag a bírálóbizottság egyik tagja lehetett. A kuratórium további tagjai: dr. Csányi Erzsébet egyetemi docens, dr. Silling István író, nyelvész, néprajzkutató, művelődéstörténész és Fekete J. József író, irodalomkritikus, a bizottság elnöke.

Dr. Silling István, Bogdán József és Fekete J. József

A Fekete J. József által felolvasott indoklásban a következő olvasható:

,,Bogdán József költészetében a kételkedő alázat, az önismeret és az önirónia sajátos elegyéből összeállt képben helyezi el az embert, Istent, magát, a hivatását, a családot, a nemzetet és a hazát. Az esendőséget és a fölemelkedés lehetőségét. Verselésében egyetlen szava sem semleges, mindegyik a döbbenet, a belső idegrángás közvetítője. Szép, ápolt, miniatűr és tragikus minden Bogdán József költészetében, mint egy japán bonsai fán, ami önnön természete, művészi megformálása és önmagán túlmutató jelenléte révén egyszerre tükrözi az isteni gondviselést, a természet alaplényegét, az emberi gondoskodás humánumát, a lét misztériumát, a sokaság egy személyen belüli – magányos – megjelenését.

Bogdán József költészete a népélet közvetlen tapasztalatainak és saját vívódásainak versbe transzponálása révén illeszkedik a regionalizmus, a tájélmény, a humánum, a múlt megismerése és a jelen megértése által fémjelzett hercegi hagyományhoz, és vált irodalmunk sajátos hangú megszólalásává.”

Ünnepélyes keretek között Fekete J. József és dr. Silling István adták át a díjat. Az oklevél és a Silling N. Mária ajándékozta tájkép átvétele után hármuk között zajlott a beszélgetés. Bogdán József divatjamúltnak nevezett zakójának metaforáján keresztül eljutott jelenünk divatból kiment értékeinek hangsúlyozásához – ilyenek például a mosoly vagy a vigasznyújtás. Dr. Silling István innen vezette át a szó fonalát a Herceg-díj szellemiségének lényegére, mely szerint a díjat olyan alkotó kapja, aki szívén viseli lakóhelyének, az ahhoz tartozó régiónak a sorsát, tettekbe menően törődik is vele.

Bogdán József költészetére talán a bánsági szórványban töltött évek hatottak leginkább: Oroszlámos, Majdán, Rábé, Egyházaskér. Ez utóbbi falucskát például kétszáz ember lakja. Élnek még az archaikus népi imádságok (ezeket dr. Silling István segítségével sikerült is összegyűjteniük), találni ott nagy tekintélyű, sokszor a papnál is nagyobb tiszteletnek örvendő jósnőt. A különböző babonák, hiedelmek aktív részét képezik az ott élő emberek mindennapjainak. Egyszóval hatalmas kihívást jelent ez a terület egy papnak, a költő szemszögéből pedig szomorú ihletet és egyben menedéket. Bogdán József ottani munkája mellett évente egy hónapot a budai Szent Gellért-plébánián szolgált. Erről az időszakról elmesélte, hogy egy súlyosan beteg nénihez hívták egyszer, aki történetesen a Kosztolányi család jogutódja volt. E szerencsés találkozás folytán a gyóntatópap rendelkezésére bocsátottak számos dokumentumot, tárgyat (például Kosztolányi rózsafapipáját). Mindezek közreadásának szándékával készült el Bogdán József A Kosztolányi család közelében című kötete (Grafoprodukt, Szabadka, 2004). Ő maga naponta olvassa Kosztolányit és Mécs Lászlót is (Herceg Jánostól ennek a magyar papköltőnek az életművét kapta útmutatásul).

Az est közönsége

A közönség a válogatott verseket tartalmazó Másnap és a gyermekverses Bíborbogár című, a Fórum Kiadó gondozásban megjelent kötetekből kapott ízelítőt. Megtudhattuk még, hogy harminc éves papi szolgálata alatt háromezer embert temetett el, jelenlegi helyén, Tordán (Közép-Bánság) pedig ebben az évben még egyetlen keresztelő sem volt. A Zsebszínház Kisegyüttese ezeknek a vészjósló tényeknek az üzenetét szőtte tovább azzal, hogy a költő Fohász a déli végeken című (a magyarság körében Vajdaság-szerte himnuszként énekelt, mondott) versét zenésítette meg és adta elő. Az est derűsebb záróakkordját megteremtendő Bogdán József még egy gyermekverset olvasott fel, Kislányom, vállalom címmel, mely a születés misztériumát idézte meg.

A helyszínt adó Magyar Polgári Kaszinó előcsarnokában a díjátadóhoz Silling N. Mária Találkozások című tárlata társult. A kiállítást Miodrag Rađanović, a zombori ’76- os Képzőművészeti Csoport elnöke nyitotta meg. Mint mondta, Mária huszonnégy éve tagja, egyik fő irányítója csoportjuknak. Lakó- és munkahelyén, a nyugat-bácskai Bácskertesen (Kupuszinán) több képzőművészeti tábort szervezett már meg. Többek között a szentendrei Szabad Művészeti Iskolában művelte ki azt a finom pasztelltechnikát, amelyekkel a képek is készültek.

Lennert Tímea

Fotók:  Virág István, Zsebszínház