HELYSZÍNI

Gyermekirodalmi műsorral ünnepelte a kilencvenhat éve született Méhes Györgyöt az író életművét gondozó Erdélyi Híradó Kiadó a hétvégén Kolozsvárott, a Bulgakov irodalmi kávézóban.

Mesés Méhes György-emlékest

A Szikra Ferkó nevet viselő rendezvény kezdeteként Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című bábjátékából kaphattak ízelítőt a legkisebbek a kolozsvári Puck Bábszínház előadásában. Ezután Csortán Márton bábszínművész olvasott föl a lelkes apróságoknak Méhes György Szikra Ferkó című meseregényéből. Majd, hogy a líra se maradjon ki a változatos gyerekirodalmi programból, László Noémi osztotta meg gyerekverseit a legkisebbekkel.  A rendezvény záróakkordjaként újból Csortán Márton lépett színre, aki ezúttal Méhes Világhíres Miklós című művéből adott elő két mesét. 

         
Orbán János Dénes, az ünnepi est házigazdája hangsúlyozta: a felnőtt közönség számára bizonyára nem ismeretlen Méhes György neve,  de meggyőződése, hogy a gyerekek is abban a pillanatban, ahogy megtanulnak olvasni, egyik kedvenc szerzőjükként fogják elkönyvelni őt. Érdekességképp jegyezte meg, hogy a közönség soraiban valódi mesehősök is vannak: Dáné Tibor személyében a jó kis Vilike, vagy Méhes György fia, aki Öcsi néven szerepel a műveiben.  A felnőtteket pompás regényekkel és színdarabokkal, a gyerekeket pedig mesékkel, meseregényekkel, bábjátékokkal örvendeztette meg az erdélyi író, aki idén május 14.-én lett volna kilencvenhat esztendős.  A gyermekeknek szánt művei közül kiemelkedik a Világhíres Miklós vagy a Szikra Ferkó, de mindenképpen a legifjabbak figyelmébe ajánlja még a Gyöngyharmat Palkót is, felnőttkorban pedig a Kolozsvári milliomosokat sem szabad kihagyni – fogalmazott OJD.
A közismert alkotónak a kortárs irodalomban elfoglalt helyéről az Irodalmi Jelen kérdésére a házigazda elmondta: Méhes György írásművészetének befogadása most a második virágkorát éli, hiszen annak idején Erdélyben hatalmas népszerűségnek örvendett.  Több tízezer példányban fogyott el bármelyik könyve, színdarabjai száz-százötven előadást éltek meg a színházakban.  Majd valamennyire a peremre szorult, szakmailag nem ismerték el, hiszen nem volt a rendszer kiszolgálója. A kommunista diktatúra ideje alatt csak a közönségsiker jutott neki. A nyolcvanötödik születésnapját követően a Méhes-monográfia, az Erdélyi Híradónál és az Ulpius-háznál megjelent életmű-sorozat meghozta számára a kellő elismerést. Már nem csak Erdélyben, hanem egész Magyarországon sikeres író. A Kolozsvári milliomosok hónapokig vezette a toplistákat, de minden Méhes-könyv több mint húszezer példányban fogyott el, ami a mai könyvpiaci viszonyok között nagyon jó. Életének utolsó évtizedében a szakmai elismerést is megkapta, hiszen 2002-ben Kossuth-díjjal tüntette ki a magyar állam, 2005-ben pedig a Bécsi Európai Akadémia Nagydíját is elnyerte, tehát már megtörtént a nyitás a világirodalom fele.

Arról, hogy az emlékestre miért gyerek-, és nem felnőttirodalmi műsorral készültek, Orbán kifejtette: Méhes Györgyöt jó ideig inkább meseíróként ismerték, nagyszerű regényeire nem figyelt fel annyira a közönség, bár azok is népszerűek voltak. Az életműsorozat publikálásánál pedig pont fordítva történt, nagyobb sikerük volt a felnőtt könyveknek, mint a gyerekirodalmi kiadványoknak, és ennek valószínűleg a tálalás volt az oka. Az egész marketing-kampány ezekre a művekre fókuszált. Most következik az, amikor újraillusztráljuk, a gyerekek mai ízlését figyelembe véve, a meséskönyveket, és az elkövetkezendő két-három évben meg fognak jelenni a legjobb meséi és meseregényei új köntösben, új sorozatban. Hangsúlyozni kell a gyerekirodalmi jelentőségét is, hiszen ő ugyanolyan jó meseíró, mint amilyen kiváló polgári író – összegzett.
A gyermekprogramot követően a felnőtt nézők rendkívüli irodalmi humoresten vehettek részt, ahol Orbán János Dénessel együtt Cserna Szabó András és Márkus András szórakoztatta pajzán és páratlan humorral fűszerezett alkotásaival „az erős idegzetű” hallgatóságot.
                                   

Varga Melinda