S mekkora a nőstényben a lélek?

S meddig érhet, lentről mérve fel?

Csak bokáig? Térdig? Vagy derékig?

S mi van, ha a nőstény térdepel?

 

Összeült a majmok parlamentje.

Már a döntés nem halasztható.

Erre vár a rét, mező, az erdő.

Erre vár a tenger és a tó.

 

Igaz, itt van nyakukon az éhség,

és a dzsungel egyre keskenyebb;

Igaz, soknak fészke sincs manapság,

mégis, így tovább már nem mehet.

 

Halogatni veszélyes e kérdést.

Sarkalatos, nagy törvényt kiván.

Erre vár a gibbon és a csimpánz,

ezt lesi makákó, pávián.

 

Tárgysorába vette tíz bizottság,

húsz szakértő meg azt mérte fel,

ha lesz döntés, hogy kommunikálják,

és ha nem lesz, azért ki felel.

 

Tárgyalta az ügyrendi bizottság,

érvelt mandrill, érvelt pókmajom.

Végül a gorillák szava győzőtt:

de a téma túlér egy fajon.

 

„Tudvalévő a tiszta majomság

lényegét a hímben érte el.

A nőstény csak oldalborda-képlet,

figyelmet csak csontnyit érdemel.

 

Értsük meg, hogy mindez elvi kérdés,

ámde mégis roppant praktikus

mert akiben végre is nincs lélek,

nem kell annak sem kenyér, se hús.”

 

Így beszélt a jó miniszterelnök,

s a Tisztelt Ház lelkesen repes.

Micsoda egy mélyenszántó elme!

S fantasztikus, milyen szellemes!

 

„Egyáltalán, minek van a nőstény?

És ha már van, mi legyen vele?

S vajon lakik benne tiszta lélek?

És ha lakik, mennyi fér bele?

 

S mekkora a nőstényben a lélek?

S meddig érhet, lentről mérve fel?

Csak bokáig? Térdig? Vagy derékig?

S mi van, ha a nőstény térdepel?”

 

„Csak bokáig” – így a jobbmajomság.

„Combközépig” – szólt a balközép.

A szélsőjobb kivonult a Házból,

s a főutcán tartott térzenét.

 

„Az világos, hogy hímből a lélek

szájon-orron át a mennybe jut.

A nőstényen eggyel több a nyílás:

lehet, hogy Pokolra nyit kaput?”

 

Így beszéltek bukott filozófok,

s a fősámán is nyilatkozott:

„Olyannyira érzékeny a téma,

hozzá óvakodva nyúljatok!”

 

(Szükség tudni, hogy majomnak lenni

a T. Házban kincsnél többet ér.

Néha gombot nyomni, hogyha szólnak,

ez a munka, és csodás a bér.

 

Itt a házban jár az ingyencirkusz,

villanyhordszék, tripla ananász,

doktori cím, meg ifjító kúra,

s életfogytig tartó apanázs.

 

Rég feledve szabad élet, dzsungel,

rég feledve erdő és mező.

Csak a főmajom tetszése számít:

dús kegyétől függ jelen s jövő.)

 

MÉGIS VAN JÓ VÉG!

 

Megszállta a T. Házat sok kurva,

s a sok képviselő meg lett kúrva.

Így tanulták újra meg az ős tényt:

hogy az Úr mért alkotta a nőstényt.

 

Bárdos József