HELYSZÍNI

A Libri Kiadó irodalmi estjén Kolozsvárott Benedek Szabolcs, Papp Sándor Zsigmond és Szabó Róbert Csaba beszélgetett legújabb köteteiről, valamint a prózaírás kérdéseiről.

A Libri Kiadó szerzői Kolozsvárott

 Benedek Szabolcs A vérgróf, Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek és Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia című legújabb köteteivel ismerkedhettek meg az irodalom kedvelői a kolozsvári  bölcsészkaron.  Az estet a Szépírók Társaságának A könyv utóélete című programja keretében szervezték. Demény Péter író, az est házigazdája először arra volt kíváncsi, mi a meghívottak véleménye a próza műfajáról.
Benedek Szabolcs Ottlik Gézát parafrazálta: „Próza az, amit kinyomtatnak”. Majd a kérdést jobban körüljárva  kifejtette: számára az írás ösztönös folyamat. Amikor regényen vagy tárcán kezd el dolgozni, csak hozzávetőleges elképzelései vannak. „Elkezdek írni valamit, és egy idő után azt veszem észre, hogy a történet önmagát írja”. Persze nem marad el a mű csiszolgatása, „gyomlálgatása” sem, amely sokszor ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a megírás.

Szabó Róbert Csaba szerint a próza az, amit „egy lélegzetből” vet papírra az alkotó.  Amikor úgy látja, hogy egy jó történet kerekedne ki, félreteszi a kéziratot, hagyja pihenni, érni az alkotást, és elkezd valami egyébbel foglalkozni. Harmadik, Temetés este hatkor című kötetének címadó novellája, amelyre nagyon sok pozitív visszajelzést kapott, négy év alatt született meg. Amikor befejez egy ilyen jellegű rövidprózát, és visszatekint magára a munkafolyamatra, valamiféle burokszerű, kellemes állapot keríti hatalmába. Többek között ezért is érdemes csinálni.

Papp Sándor Zsigmond Szilágyi Istvánra hivatkozva kifejtette: a regényhez, novellához rengeteg fegyelem szükséges. Minden nap le kell ülni mellé és folyamatosan dolgozni rajta. Legújabb kötetét hat év alatt írta meg. Novellistaként kezdetben nehezen barátkozott meg a regény formai követelményeivel.  Benedekhez hasonlóan  neki sincs előre felvázolt története, sok minden írás közben dől el. El kell érni azt, hogy a szereplők egy idő után saját sorsuk szerint cselekedjenek. Papp szerint az író feladata rögzíteni a kort, amelyben él. Nemzedéke számára meghatározó a rendszerváltás és azt követő időszak. A nyolcvanas évekről nagyon sok könyv született, de az átmenetről, a forradalomról nem igazán írtak korábban. Ezért esett a választása ennek a periódusnak a feldolgozására. Első nagyregényét egyébként több nyelvre lefordították. Októberben lát napvilágot finnül, az év vége felé a román, jövő év elején pedig az olasz műfordítás. Kilátásban van a holland és a spanyol nyelvű megjelenése is.

Benedek Szabolcs A vérgróf című kötete megtévesztheti a vámpírtörténetre számító olvasókat. Bár a könyvben érintőlegesen szerepel ez a vonal is, a szerző a száz évvel ezelőtti Budapestet szándékozott megírni. „Én a regényt történelmi síkon bírom megalkotni. Novelláim, elbeszéléseim ezzel szemben a mindennapjainkban játszódnak, mert azokban nagyon nehéz történelmi szituációt megfogni” – mondta ezzel kapcsolatban.  A három részesre tervezett könyv folytatása az első világháborús Erdéllyel foglalkozik, és Vérgrófnő  lesz a címe, a trilógia harmadik kötete, A vértanú pedig 1918-ban, a pusztító spanyolnátha-járvány idején, Magyarországon játszódik.

Szabó Róbert Csaba korábban szívesebben dolgozott fiktív sztorikon, most viszont inkább a valóságalapú történeteket kedveli, így egyik novelláját egy emlékfüzetből származó idézet ihlete. Két éve kezdett el azon gondolkodni, hogy valamiféle hagyomány árnyékában írjon rövidprózát, ennek köszönhető  a rémtörténet-ötlet, amelyre a legújabb novelláskötete épül.

Demény a meghívottak mestereire, kedvelt szerzőire is rákérdezett. Szabó jelenleg Faulknerbe szerelmes, de általában az a kedvenc írója, akit éppen olvas. Benedek Szabolcs nagyon szereti Spiró Györgyöt és Gion Nándort, de igazi mesterként nem tudna megnevezni senkit. Amikor A vérgrófot elkezdte írni, rengeteg korabeli szépirodalmat olvasott. Regényébe Ady Endre, Molnár Ferenc, Hunyadi Sándor alakja is beépül, valamint közismert írók mondatainak a parafrázisai is olvashatók.  Papp Sándor Zsigmondot Bodor Ádám inspirálja leginkább, de ugyanakkor blokkolja is. „Nem kezdek el nagyon erős prózát olvasni akkor, amikor dolgozom éppen valamin”. Jelenleg a skandináv irodalom foglalkoztatja.

Papp Sándor Zsigmond a Libri jó értelemben vett reklámfogásairól elmondta: a címet sokszor a kiadó és nem a szerző kreálja, szem előtt tartva az olvasói igényeket. A Semmi kis életek cím, illetve az Erdélyi történet alcím is a kiadónak köszönhető, amely fontosnak tartja a szépirodalmat nem olvasó réteg megszólítását is. A Libri nagyon jól érti a dolgát, és próbál felzárkózni a külföldi könyvpiaci trendekhez – vélte az író.
                                   

Varga Melinda