HELYSZÍNI

A magyar földön alig, Amerikában viszont annál inkább ismert Domján József Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.

A színes fametszet megújítója

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Amerikai Magyar Múzeum és a Sárospataki Képtár által szervezett tárlat a színes fametszet megújítójának munkáiból nyújt ízelítőt. A Kolozsvárott most látható alkotások csupán töredékét képezik a Sárospataki Képtár anyagának, amely csaknem az egész életművet átfogja.
A kiállítást dr. Tarján Gábor néprajzkutató, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára méltatta. Saját kutatásaira alapozva elmondta: bár Domján a huszadik század képzőművészetének kiemelkedő alakja, alig ismerik Magyarországon. Amerikában sokkal jobban beépült a köztudatba. Hírnevét a színes fametszetek újszerű technikájának köszönheti, ezzel vált ismertté szerte a világon. A grafikai dúcok mesteri faragása, a nyomatok tisztasága, a motívumok sokat sejtető, belső gazdagsága adja képei egyediségét. Más műfajokban is eredeti módon fejezte ki magát: szerette a pasztellt, a különleges festői eljárásokat, varázslatos szín- és formavilág jellemzi úgynevezett spirituális festményeit. Motívumaiban fellelhetőek a természeti jelenségek, a népi jelképrendszer, különösen a kalotaszegi ékrovásos faragások. Az ősi kultúrák, mint a közép-ázsiai vagy az inka művészet különleges hatása, üzenete is érdekelte. A madarak növények, történelmi alakok, csatajelenetek, angyalok és kozmikus jelenségek sajátos rendszerré állnak össze alkotásaiban. Dekoratívak, színesek, ugyanakkor gazdag tartalmat hordoznak. Feldolgozta a század különböző korszakainak irányzatait, mindig valami újat hozva létre.  A páva alakjában lelte meg azt a motívumot, amely igazán kifejezi egyéniségét.
Hogy érteni tudjuk művészetét, meg kell ismerkednünk azzal az egyéni vizuális jelképrendszerrel, amely egész munkásságán átvonul. A magyar népművészet világán mellett a kínai fametszők titkos tudása, a maja templomok falainak képeibe rejtett mitikus üzenet is megtalálható nála. A felszín könnyen befogadható szépségein túl művészi mondandója is maradandó esztétikai élmény.
Domján József 1907- ben, egy budapesti külvárosban született. Nyomorúságos körülmények között nőtt fel, huszonhét éven át Kőbányán élt. Ezt a perifériát tartotta igazi hazájának. Édesanyja osztrák születésű, tizenketten voltak testvérek, ő volt a legidősebb, ezért korán munkába kellett állnia. Apját követve a vasiparban helyezkedett el, volt kazánkovács, lakatos, esztergályos, de kertész és kéziszövő is. Gyakran felbukkannak fiatalkori munkáiban a kétkezi munkás élményei, rengeteg szakmával próbálkozott, míg végül megérintette a művészet. Az 1928-29-es gazdasági váláság idején teljesen munka nélkül maradt, így került édesanyja ausztriai rokonaihoz, aztán végül egész Európát bebarangolta gyalog, mindenhol alkalmi munkákat vállalva. Amikor Milánóban járt, éppen díszleteket pakoltak a Scalánál, odakérezkedett és segített a munkában. Valamelyik díszlet elrongyolódott, felajánlotta, hogy kijavítja. Édesapja halála hívta haza, de itthon továbbra sem tudott rendes megélhetést találni. Elment remetének a búcsúhelyként ismert Csatkára. A szerzetesek megbízták, hogy gondozza a forráshelyet, itt felépített egy remeteházikót, és az erdő csendjében meditált és festegetett. Rajztanárok is meglátogatták a helyet és a pasztellkrétákat ott hagyták neki. Egy év múlva, amikor visszajöttek, látták, hogy milyen csodálatos alkotásokat hozott létre. Rábeszélték a továbbtanulásra. Ebben az időben talált rá spirituális művészetre, amely a ’20-as, ’30-as években divatos irányzat volt Magyarországon. Őstehetségnek tartották, felvették Aba Novák Vilmos iskolájába. Ezt követően felvételizett a képzőművészeti főiskolára, ahol Rudnay Gyula és Szőnyi István tanítványa lett. Magyarországon a legnagyobb elismerést kapta, de nem akart a „rendszert kiszolgáló, eltartó művész” lenni, ezért Svájcba emigrált, ahová családja is követte. Itt érte az 1956-os forradalom. Fél évre rá Amerikába mentek, ahol néhány hónap alatt minden sikert elért. New York államban, egy kis tó partján lakott, ahol csak milliomosok éltek. Megépítette a Domján-stúdiót, amely tíz év után leégett, de újra felépítette betonból. Kiállításaival bejárta egész Amerikát. 1992-ben hunyt el New Yorkban.
Kialakított egy olyan vizuális jelképrendszert, amely szorosan a magyar hagyományban gyökerezik, ugyanakkor univerzális jelentésű. Azon kevesek közé tartozik, akikről nyugodtan elmondható, hogy megvalósították a Németh László által megfogalmazott bartóki modellt: a kultúra ősrétegéből táplálkozó, mégis minden időben korszerű közlési módot. Leginkább Nagy László költészete hasonlítható ehhez a kifejezésmódhoz.
A kiállítás május 30-ig, hétköznapokon 12 és 17 óra között tekinthető meg.

Varga Melinda