Az író, a rocksztár és a musical

A Háy–Lovasi szerzőpáros A kéz című darabját Kaposváron mutatták be. A Forrás áprilisi számában közölte a zenés mű szövegkönyvét és ennek kapcsán beszélgetést szervezett az alkotókkal.

Kapcsolódó anyag: írás A kéz bemutatójáról

Az író, a rocksztár és a musical

Komplex élményben lehetett része annak, aki a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kerámia Stúdiójába látogatott 2012. április 26-án délután. A találkozó kezdeteként a Katonások Színjátszó Csoport részleteket mutatott be Háy János és Lovasi András A kéz című „popfesztiválos” darabjából. Majd Füzi László, a Forrás főszerkesztője kérdezte Háy Jánost az önéletrajzi ihletettség alapján személyes „kitörési kísérleteiről”.

A kéz a Katonások Színjátszó Csoport előadásában

Az író elmondta, falun született, ahonnan el akart menni, így került Budapestre gimnáziumba. Véleménye szerint ez egy természetes folyamata az életnek, de A bogyósgyümölcskertész fia című könyvében, és az ebből készült darabban nem a vidék-város problematikáját dolgozza fel, hanem sokkal inkább a kamasszá válást, a világ megismerésének és az abba történő „belenövésnek” a folyamatát akarta ábrázolni. A novelláskötetben azt kívánta bemutatni, hogy a saját kamaszkorában milyen távol akart kerülni attól a kötöttségekkel teli élettől, amelyben a felnőttek élnek.  Ezt a szabadságot számára a rockzene jelentette. Mikor a könyv elkészült, gondolt a megzenésítés lehetőségére, ami véleménye szerint azért lenne hiteles, mert a szöveg egyik szervezőereje maga a zene, a zenélni vágyás. Egy pályázatnak köszönhetően tíz évvel később, 2011 januárjában kezdtek el beszélgetni a színrevitelről Lovasi Andrással.

Háy olvas, Lovasi gitározik

A zenész elmesélte, hogy a pár hónap múlva kézhez kapott szövegkönyvben már olvashatta az író instrukcióit. Ezek az igen szellemes ötletek az olvasók nagy örömére benne maradtak a folyóirat által közölt változatban is, némi betekintést engedve a műhelymunkába. A dalok 2011 augusztusára készültek el, betanításuk során több nehézség is adódott. Például csalódottan tapasztalták, hogy a többnyire már végzett musical szakos hallgatók nem tudtak megbízhatóan kottát olvasni, így idő előtt fel kellett venni a dalokat a zenekarral. Ennek alapján gyakorolták a színészek a zenés betéteket.

Füzi László kérdésére, hogy mennyiben más a színházi alkotómunka a többnyire magányos írói tevékenységhez képest, Háy elmondta, hogy egyedül dolgozik, a színpadra szánt szöveget is olvasható irodalmi műnek szánja, nem képzel maga elé színészeket a munka során. Véleménye szerint egy színdarabban csak a dialógus tudja megmutatni, hogy milyen változások mennek végbe az emberi viszonyokban, a szereplők sorsában, éppen ezért a szerzői utasításait a helyszínek megjelölésére redukálta.

Mindketten zenélnek

A főszerkesztő egy, az interneten olvasható beharangozó kapcsán („irodalmi folyóiratot dedikálhat a rocksztár”) kérdezte Lovasi András véleményét a műfaji kategóriákról. A zenész szerint létezik magas és a populáris művészet, ám a pop része lehet akár az irodalom is, ha elég nyitottak vagyunk. A műfaji határok azért vannak, hogy az emberek a különböző műveket, művészeteket a könyvtári fakkokhoz hasonlóan egy-egy fiókba tudják rakni, állapította meg. Saját tapasztalatát hozta példaként: „Egy jó dalt fel lehet öltöztetni számtalan ruhába, olyan, mint egy csinos manöken, jól áll rajta a télikabát is, meg az egy szál bugyi is. És mindenhogy kell működnie”.  A kéz kapcsán elmondta, hogy a musical ugyan napjainkban az egyik legnépszerűbb műfaj, de igen nagy technikai tudást kíván. A dalok készítésénél Háy János útmutatói humorosságuk mellett olykor meglepték. Az író a finálé dalát „nyálasra” íratta meg vele, ami az egyik legnagyobb kihívást jelentette. Háy szerint azért van szükség a giccses végkicsengésre, mert drámáinak szereplői általában tönkremennek, felőrlődnek a cselekmény végére, ám mivel itt kamaszokról van szó, még őszintén énekelhetik a felnőttek számára „nyálasnak” tűnő dalokat.

A hitelességet illetően mindkettőjüknek voltak problémái a kaposvári előadással kapcsolatban. A Katonások Színjátszó Csoport által előadott részletben pontosan az tetszett Háynak, hogy a szereplők még benne vannak a kamaszkorban, vagy nem oly távoli tőlük ez az időszak. Emellett elmondta, hogy nem gondolja a darabot retrónak. Célja a kamaszkori csetlések-botlások, esetlenségek, bénázások, nyitódások és csukódások hiteles ábrázolása volt, amit a kecskeméti csoport megvalósított.

A kecskeméti előadás

A beszélgetés után először Háy János olvasott fel verseiből, majd közösen előadták a darab Kit simogasson a Balaton című slágerét: az író dorombon kísérte a zenész énekét és gitárjátékát. Ezt követően Lovasi András játszott el egy-két új dalt, majd Háy János verseit a helyszínen improvizálva zenésítették meg. A találkozó zárásaként Lovasi András a színjátszó csoporttal együtt adta elő a darab fináléját, amelyet már senki nem talált giccsesnek.

Almádi Róbert