„Nincs írótudatom”
A Púder Bárszínházban a Prózarázás sorozat harmadik estjén Csapody Kinga volt Falvai Mátyás vendége.
„Nincs írótudatom”
Ezúttal a sorozat legkötetlenebb beszélgetésének lehetett tanúja a közönség, és nemcsak a próza és a kortárs magyar irodalom, de a könyvkiadás is terítékre került. A fiatal prózaíró a Manó Könyvek Kiadó szerkesztője, és az est kezdetén munkája sztereotípiáival számolt le, bemutatva a tevékenység minden oldalát. Szerkeszteni ugyanis nem abból áll, magyarázta Csapody Kinga, hogy egy rendezett irodában, nagy fotelben ülve lapozgat az értelmiségi munkásember, majd néhány oldal után odaveti a szerzőnek: „Ez egy kicsit slendrián”. A szerkesztéshez hozzátartoznak a könyvészeti munkálatok is, sokkal pezsgőbb és élvezetesebb feladat ebben a munkakörben tevékenykedni, mint azt elsőre gondolnánk.
Csapody Kinga csak egy-két éve fogott hozzá a prózaíráshoz. Iskoláskorában már barátkozott az alkotással, de egy szeretetreméltó ámde rigorózus tanára kicsit elbizonytalanította, így évekig nem is foglalkozott mélyebben az irodalommal. Az áttörés az egyetem idejére tehető. Szilágyi Zsófia óráin világossá vált számára, hogy az irodalomról nem csupán száraz, elméleti nyelven lehet beszélni, hanem létezik olyan nyelvezet is, amelyben otthonosan mozog. Ezután kezdett bele a kritikaírásba, később tárcákat is kértek tőle.
„Írótudata” viszont még nincs – ugyan átszűri magán a világot úgy, mint minden alkotó, de ez még kevéssé része az identitásának. A kérdésre, hogy milyennek látja az irodalmi életet, elmondta: tudósítóként ismeri az összes irodalmi tábort, a nagyobb rendezvényeken mind jelen volt. Feleslegesnek véli a szervezetek szerinti megkülönböztetéseket, mindenütt ugyanazokkal a jelenségekkel lehet találkozni. Minden csoportban vannak hőzöngők, akik az eljövendő irodalmi aranykorról beszélnek, amelyet majd természetesen ők fognak elhozni, s dogmatikus mondatokat skandálva próbálják megváltani az irodalmi életet. Ugyanakkor minden körben megtalálhatók a követendő példák, szimpatikus arcok, akik hitelesen képviselik mind önmagukat, mind szervezetüket, s fontosabb ezekre az egyéni teljesítményekre figyelni.
De nemcsak írói magatartásokról, hanem irodalmi trendekről is szó esett. Csapody Kinga nagy megkönnyebbülésére úgy látja, hogy az általa szétfolyósnak nevezett próza visszaszorulóban van a jelenlegi irodalmi életben. E sajátos jelzővel a lassú, vonatott, képzavaros szövegeket illeti, amelyeket a történetközpontú mesélési stratégiák váltottak fel. Jellemző, hogy a mai fiatal prózisták visszaforognak saját múltjukba; iskolás- és kamaszkorukat dolgozzák fel újra és újra.
Falvai Mátyás ezután egy általa „fapadosnak” nevezett kérdést tett fel: érez-e írói hatást saját szövegein? Csapody Kinga Garaczi László, Bartis Attila, Háy János, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna nevével válaszolt, kikötve, hogy természetesen nem utánzásról van szó, egyediségéhez mindig is ragaszkodott. Az említett szerzők művei sokkal inkább kijelölt irányvonalak, mintsem másolandó tárgyak vagy példaképek.
Az estsorozat zavarba ejtő, megválaszolhatatlan kérdésére – „Mi az a komponens, ami nélkül nem jó a próza?” – Csapody magabiztosan válaszolt: Ha az elolvasás után megmarad pár szó, vagy ami még fontosabb, a hangulat, már jó a szöveg. Ha egy írás fellázít, vagy bármilyen érzelmi reakciót vált ki az olvasóból, szintén nagybetűs irodalomról beszélünk.
A „prózarázások” egyik kimondott célja, hogy a nagyközönség számára érthető nyelven beszéljen az irodalomról, és zárójelbe tegye a szakmai zsargont. Ez az eddigi három beszélgetés közül most sikerült a legjobban, talán túlságosan is. A másik „szélsőségre” is volt már példa: az előző esten sokkal magasabb regiszterrel találkozhatott a közönség. Egyik sem tökéletes irány – a középutat kellene megtalálniuk a megszólalóknak. Lesz rá lehetőség, a sorozat négy beszélgetése ugyanis még hátravan. Április 24-én Csepregi Jánost faggatja majd Falvai Mátyás a kortárs prózáról.
Mechiat Zina
Fotók: Szabó Tibor Benjámin
