Kamera, elszántság, nulla forint

Kecskeméten Füzi László Gerőcs Péter rendezővel beszélgetett dokumentumfilmjéről, amelyben a kortársak idézik fel Mészöly Miklós alakját.

Kamera, elszántság, nulla forint

A Kecskeméti Főiskola Dísztermében 2012. április 17-én mutatták be a „privát mészöly” című dokumentumfilmet. A mára országszerte méltán népszerű alkotást egy fiatal pár álmodta meg azzal a céllal, hogy bemutassa Mészöly Miklós alakját, irodalmi jelentőségét. A nyolcvanperces mű közel fél évig készült.

A filmen kortársak beszélnek Mészöly Miklósról: Ablonczy Anna, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Márton László, Móser Zoltán, Nádas Péter, Pályi András, Szegedy-Maszák Mihály, Szigeti László, Szörényi László és Varga Katalin. Az első negyvennyolc percben pályatársai, tanítványai emlékeznek az íróra, felidézik szellemiségét, munkásságát, azt az elszigetelődési folyamatot, amelynek során kikerült a külföldi, majd a magyar irodalmi köztudatból, és elillant előle az irodalmi Nobel-díj esélye. A fennmaradó harminckét perc a tényleges „privát mészöly”, amely megidézi Polcz Alainnel, a feleséggel való kapcsolatát, a zöldellő vidéki kertet. Ebben a részben Ablonczy Anna, az egykori barát és szomszéd a legfontosabb forrás.

Milyen is volt Mészöly Miklós az elmondások alapján?

Szellemi hiúság, bátorság és hatalmas belső szabadság jellemezte. Tanult ember és szigorú mester volt. Igényes és zárkózott. Viccet soha nem mesélt, de az arcán mindig ott ült a derű. Mindent megpróbált egyszerűsíteni, és volt egyfajta közeli perspektívája – olyan pontossággal és analitikusan tudott leírni akár egy bogarat, mint senki más. Tisztelte önmagát és feleségét, de más nők után is megfordult. „Igénytelensége” abban nyilvánult meg, hogy elképesztő ruhákban járt és extrém ételeket evett. Kíváncsisága arra sarkallta, hogy mindent megkóstoljon, ha idegen országban járt. Bibó István szellemi munkásságának nagy pártolója, politikai színtéren a Fidesz, az akkori Orbán–Fodor-kettős elkötelezettje. Célja volt, hogy minél több munkával minél kevesebb elismerést szerezzen.

A vetítés után a rendezőpáros férfi tagjával, Gerőcs Péterrel beszélgetett Füzi László annak apropóján, hogy a kecskeméti Forrás folyóirat februári számában a szövegkönyv egésze olvasható. Tapasztalata szerint abban a hónapban nőtt az eladott példányszám, feltehetően a kivételes tartalomnak köszönhetően. Füzi először arról érdeklődött, mi indít egy huszonéves fiatalt ilyen film készítésére.

Füzi László és Gerőcs Péter

Gerőcs Pétert már egyetemista korától érdekelte a Mészöly-próza, áttanulmányozta a teljes életművet, majd a szekunder irodalmakat. Később barátnőjével, a filmezéssel foglalkozó Dér Asiával elhatározták, hogy belevágnak a forgatásba. Felpakoltak, utaztak, járták az országot, stoppal, vonattal, hogy elcsípjék az irodalmi kortársakat. A beszámoló szerint nehezen megközelíthető réteget választottak célpontul, Esterházy Péter fő szponzorálása nélkül nem juthattak volna el Nádashoz sem, aki a legjobb barát hírében állt, éppen ezért a filmben is legtöbbször nyilatkozott.

A film elkészítéséhez rendelkezésre álló eszközökről kérdés nélkül is mesélt a rendező, hiszen a lista nem volt túl hosszú: két ambiciózus fiatal, egy kamera, elszántság, és nulla forint. Ebből hoztak létre egy irodalmi igényű filmet, melynek meglepően nagy közönségsikerét a rendező szerényen ismerte el. Ezt mi sem szemléltetheti jobban, mint a premier estéjén a moziban zsúfolódó tömeg, ami miatt a filmet kétszer vetítették le. Bátran mondható tehát, hogy a témát nagy érdeklődés övezi.

Füzi László arra is kíváncsi volt, hogy mi alapján esett a választás a huszonkét órás anyagból éppen azokra a részekre, amelyek a filmet alkotják. A rendező – mivel elmondása szerint szakmailag nem jártas az operatőri és vágási trükkökben – megérzésére és Aisára hagyatkozva kezdte vágni a már többször végignézett anyagot, melyben először nem volt semmi koncepció, majd a mondatok egymásba fűzése a beszélőfejes technikával kombinálva lett a fő irány. Hangsúlyozta, hogy a kimaradt anyagrész szintén jelentős forrás lehet.

Gerőcs végezetül elmondta, hogy bár a közönség számára nem feltűnő, de a megszólalók apró gesztusaiból kiderült, mikor szépítik a Mészöly-képet, erről azonban nem kívánt bővebben beszélni. Az embernek mégis az a megmagyarázhatatlan érzése támad, hogy az irodalmi szféra abszolút tisztában van a Mészöly-szellem mögötti hallgatással, a miértet azonban örökké titok övezi.

Füstös-Simon Zsuzsanna