Felelősek vagyunk-e az álmainkért?

Isten és az angyalok helyett emberekkel álmodunk, de ma már nem megfejtjük, hanem inkább értelmezzük az álmokat. Heller Ágnes új, Az álom filozófiája című kötetét többek közt ezekkel a témákkal mutatták be a szegedi Grand Caféban 2012. április 23-án.

Felelősek vagyunk-e az álmainkért?

Gyenge Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének vezetője a beszélgetés megkezdése előtt a saját álmaival kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a közönséggel, melyek értelmezésére az egyetemi évei alatt tett először kísérletet. Azt követően a környezetét kezdte analizálni, aminek baráti köre látta kárát. A bevezető apropóját Heller Ágnes Az álom filozófiája című kötetének bemutatója szolgáltatta.

A könyv négy részből áll. Az első egy filozófiai traktátus, amelyben az álom fenomenológiai és egzisztencialista vonatkozásait tárgyalja a szerző. Ezután következik egy vita Freuddal és Junggal, majd a Bibliában található álmok elemzése, és a Shakespeare-művek álomértelmezései. A mű esettanulmányokkal zárul.

A filozófusnő elmondta, hogy elsőként az álmok és látomások szerepét kezdte vizsgálni a Bibliában, ám ehhez különbséget kellett tennie a két fogalom között. E művelet során érkezett el az elméleti kérdésekhez. Érdeklődése ezek után az álomnak az emberek életében betöltött szerepe felé fordult, hiszen mindenkinek befolyásolják az életét, attól függetlenül, hogy emlékszik-e rájuk, vagy sem. Heller Ágnes abból indult ki, hogy az álom anyaga a tudatból szüremlik át a tudattalanba. Véleménye szerint Freud legnagyobb felfedezése, hogy a tudattalan logikája teljesen megváltoztatja a tudatból származó alapanyagot. Mikor ennek az okát kereste, akkor vált nyilvánvalóvá számára, hogy a fizikának egyetlen szabálya nem érvényes az álmokban. A három arisztotelészi elv (az azonosság, a nem ellentmondás és a kizárt harmadik) egyike sem működik ennél a tudattalan folyamatnál, azaz a logika csődöt mond. Teljesen kiszámíthatatlan módon transzformálódnak az események. Az egyes szereplők kiléte is megváltozik: a nőből férfi lesz, a férfiből nő, nem érvényesülnek a szerepek, kategóriák. Nincs különbség szükségszerű és véletlen között. Ami van, az mindig esetleges. Nincs különbség a lehetőség és a valóság között sem: ez a kategóriarendszer összeomlik az álomlogikában. Az álom szerepének kérdésében Heller Ágnes egyetért Junggal abban, hogy az álom megszólít, figyelmeztet bennünket arra, amit nem veszünk észre tudatosan.

Gyenge Zoltán rákérdezett: vajon nem ellentmondásos-e, ha az álmot, amely minden kategóriát nélkülöz, a logikán kívül létezik, pontosan e logika szabályai szerinti kategóriákban próbáljuk meg leírni? Heller Ágnes különbséget tett álomfejtés és álomértelmezés között. Az álomfejtés régen olyan volt, mint egy rejtvény, amit valaki feladott számunkra: a Bibliában például Isten küldte ránk az álmot, aminek csak egy jó megfejtése lehetett. A modern világban azonban az álomértelmezések dominálnak. Freud óta nem hisszük azt, hogy valaki rejtvényekkel traktál minket álmainkban.  Ráadásul nemcsak egy megközelítés lehetséges: ugyanazt az álmot másként értelmezi a pszichoanalitikus, a pszichológus és a filozófus.

Gyenge Zoltán a Zimmer-féle kettős műalkotás modelljére alapozva állapította meg, hogy lehet analitikusan, részekre bontva értelmezni a műalkotást, és szintetizálva, egységes élményként próbálva feldolgozni a látottakat.  A hasonlat szerint az első átszúrja a pillangót, és úgy vizsgálja meg, a második pedig hagyja repülni, és szemléli. A filozófusnő szerint lényeges különbség van álom és műalkotás között: a múzeumban látott képhez vissza lehet térni, ott van és ott is marad. Egy másik ember ugyanazt fogja látni, mint mi, akkor is, ha másként. Ezzel szemben az álom elillan, csak az álmodója elbeszélésében marad meg. Nem lehet „visszanézni a filmet”, így állítása szerint nincs igazi párhuzam a műalkotás eme kétféle értelmezhetősége és az álom megközelítése között.

A szegedi tanszékvezető a könyv fontos részeként emelte ki az álombeli én és az álmodó én közti különbségtételt. A kettő közt egyenlőtlen a kapcsolat. Az álmodó én tudja racionalizálni az álom-én cselekvéseit, ám ez fordítva nem igaz. Heller Ágnes Edmund Husserlt idézte: „Az álmodó én álmodik, az álom-én pedig tapasztal”, majd hozzátette, hogy az álmodó én szempontjából csak múlt és jövő van, nem mondhatja azt, hogy éppen ez történik velem. Az álom-én számára viszont csak a jelen „létezik”. Az álom-én pedig tudhat valamit az álmodó énről, amit az nem tud magáról.

Mennyiben vagyunk felelősek az álmainkért? – fogalmazódott meg az egyik legfőbb kérdés a beszélgetésben. Az álom filozófiája egyes részei szerint felelősek vagyunk értük, más részei szerint pedig nem. Az akarat és ennek kapcsán a felelősség kérdéséről Heller kifejtette, hogy ennek megítélésében az emlékezet a mérvadó, hiszen az mobilizálódik. Emlékező- és képzelőtehetségünk pedig egy tőről fakad, csak az egyik a múltra, a másik a jövőre néz – idézte Szent Ágostont. Mivel az álmokat az emlékeinkből vesszük elő, az akarat nem érvényesül, hiszen nincs befolyásunk arra, mi marad meg a tudattalan folyamatból. A felelősség kérdésére viszont Goethe mást választ adott. Ő azt mondta, hogy minden ember felelős az arcáért, így felelősek vagyunk az álmainkért is. Heller Ágnes véleménye szerint különös jelentősége van annak, hogy az ember harmincéves kora után mit álmodik, hiszen ez már karakterformáló szereppel is bír. Azon kijelentése, hogy a „mocskos álmainkért” Isten nem büntethet meg, mert nem szándékosak, nagy megnyugvást okozott a közönségnek – konstatálta Heller beszélgetőpartnere.

A képek után a hangokra terelte a szót a filozófusnő, amelyek az álmunkban megszólalók kilétének változását is megfelelően mutatják. Régen Isten vagy az angyalok szóltak az emberekhez, ma valós személyekkel beszélgetünk az álmunkban. Ám ezek a hangok, amelyeket hallunk, szemben a teljesen logikátlan képekkel, racionálisak és logikusak, képesek akár megszólítani, érvelni vagy parancsolni is.

Végül a könyvben elemzett irodalmi szövegek kerültek szóba. A Bibliát Shakespeare-rel összevetve Heller Ágnes elmondta, hogy amíg az előbbiben nem az írja le az álmot, aki látta, addig az angol író úgy konstruálja meg, hogy azt jellemezze, aki látta.

A közönségből feltett kérdésre, miszerint van-e közösségi álom, Heller Ágnes Hérakleitoszt idézve egyértelműen tagadó választ adott. Ehhez kapcsolódva pedig a kollektív tudattalan létezését is kizártnak tartja.

A mindennapi nyelvre fordított filozófia számos érdeklődőt vonzott a beszélgetésre, és ez a közérthetőség Heller Ágnes köteteinek is egyik nagy erénye. A jövőre vonatkozóan a szerző elmondta, hogy az emlékezés és felejtés szerepét fogja vizsgálni az önéletrajzban, vagyis az álmok világánál tudományosan kézzelfoghatóbb irányt választ magának.

Az álom filozófiájából részleteket itt olvashatnak.

Almádi Róbert