Új Örkény-regény a jubileumon

Örkény István születésének 100. évfordulója alkalmából április 5-én Örkény-napot tartott a Petőfi Irodalmi Múzeum. A délelőttől koraestig tartó rendezvényen a Palatinus Kiadó bemutatta két új kötetét is. Az emlékkiállítást Esterházy Péter nyitotta meg.

Új Örkény-regény a jubileumon

A délután házigazdája Reményi József Tamás, a Palatinus főszerkesztője volt, aki az újra kiadott Egyperces levelekről és a nyomtatásban most először megjelent Áprilisról beszélgetett Háy Jánossal és Szirák Péterrel. A két kötetből szemelvényeket olvasott fel Fesztbaum Béla színművész.

Az Egyperces levelek kibővített változatát Háy János mutatta be, aki először elmesélte első találkozását a korábbi, rövidebb válogatással: „Amikor a ’80-as években megjelent, megvettem, hiszen bár a levelek a periférián születtek: melléktermékek, Örkény mégiscsak az alapműveltségünk része. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy ez egy marha jó könyv.”

A magánleveleken keresztül megelevenedik a 20. század, mögötte megbújik az író, és e kettő ötvözete szokatlanul hiteles korképet kínál az olvasónak – fellapozva a művet egy olyan emberrel találkozhatunk, aki „folyamatosan, elevenen és élénken reflektál a korra, és lelkileg, emberileg a konzekvenciákat is levonja, így emberi közelségből ismerhetjük meg a társadalom alakulását.” Mindezek felett – folytatta Háy – Örkény arra is figyelt, hogy ezek a melléktermékek ugyanolyan igényesek legyenek, mint szépírói munkái: „iszonyú műgonddal lettek megírva”.

Fesztbaum Béla ekkor felolvasta az egyik levelet – ezt Karinthy Ferencnek írta Örkény az író egy színdarabjával kapcsolatban. A levél így kezdődik: „Kedves Cini! Itt rengeteg szó esik színdarabodról, de én mindig megvédelek!” Háy elárulta, hogy a gyűjteményben életre kel a múlt század nyers, de bohém írói világa is, amelyben ”az egymáshoz közelebb álló emberek is sokkal szabadabbak, vagányabbak voltak, sokkal keményebben, őszintébben fogalmaztak, és igazi kritikák születtek, olyan bátorsággal, amely a ma kommunikációjából talán hiányzik”.

Örkényi gondolat, hogy a múlt kiszámíthatatlan, és ezért az embert számtalan meglepetés érheti – ezzel vezette fel Reményi az Április bemutatóját. A regény eddig még soha nem jelent meg nyomtatásban, a Palatinus pedig nem csak az életműsorozat darabjaként adja ki, hanem – ahogy a főszerkesztő fogalmazott – „ha már első kiadás, hadd élje külön életét”. A regényről Szirák Péter írt már néhány oldalt az Örkény pályaképét feldolgozó munkájában, most pedig ennek egy helyenként átírt, kiegészített verzióját olvasta fel a közönségnek. Az eredeti szöveg összefoglaló-jellegű részlete: „A nyilvánvaló írói erényekkel, például az elméretezett szenvedélyesség és a tobzódó szellemesség közepette néha megnyilvánuló finom irónia készségével együtt is azt mondhatjuk, hogy Örkény első – fönnmaradt – regénye kiérleletlen és túlírt. Mélylélektani revelációja (freudizmusa) frivolan kezdetleges, jellemábrázolásai közhelyesek (pl. feltűnően ráhagyatkozik a férfi-nő különbség sztereotípiáira), történetvezetése nemcsak kimódolt, hanem kusza is. Az Április bolondos regény: egy tehetséges szerző szertelen könyve.” (SZIRÁK Péter, Örkény István, Palatinus, 2008, 34–35.)

Szirák szerint a regényben több kortárs író stílusa, hangneme is visszatükröződik, de egyikkel sem azonosul teljesen az örkényi mondatszövés. Így például „Némethez hasonlóan (Iszony) mítoszi hagyományba olvasztja a szereplőt, de amíg Németh iróniával bemutatja, hogy milyen is lehetne a világ, ez Örkénynél hiányzik; de ugyanúgy akár Márai is visszhangozhatna a sorokból, látszik tehát, hogy Örkény különböző hangokat próbálgatott, és így az Április nagyon homogén, és mintha összefoglalná a korabeli íróhangokat”.

A Palatinus Kiadó ekkor búcsúzott, Fesztbaum még felolvasott két szemelvényt az Áprilisból, majd Reményi átadta a szót a díszterem „társbérlőjének”, az Arcus Kiadónak, amely egy művészeti albumot jelentetett meg Kétpercesek. Hommage à Örkény címmel – a kötetben száz kortárs képzőművész grafikája kíséri a válogatott egyperces novellákat. A Kétpercesek bevezetőjét Sándor György írta, aki a bemutatón – többek közt – elmesélte egy Örkényhez kapcsolódó személyes történetét is. Örkénynek az Új Írásban volt egy sorozata, ahol bemutatta a fiatal írókat, és egyszer Sándor is a kezébe nyomta pár kéziratát. Később az író egy képeslapon valahogy így reagált a szövegekre: „Kedves Gyuri! Az Új Írásban említettem, hogy a sorozat következő tagja te lennél. Nagyon örültek ennek. Említettem továbbá, hogy közlésre odaadnál pár írást java írásaidból. Ennek még jobban örültek. Fölajánlottam, hogy ezekhez az írásokhoz írnék egy pár szép sort. Ennek örültek a legjobban. Mindazonáltal továbbra is azt javaslom, hogy ne publikálj. Ölel: Örkény István.”

Reményi végül elmondta: reméli, hogy minél több érdekes rendezvény váltja majd egymást az évforduló alkalmából. A könyvbemutató után Esterházy Péter megnyitotta a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítását.

Bujáki Márton