A marosvásárhelyi Látó márciusi, a Kincses Városhoz kapcsolódó, és áprilisi, az Örkény-centenáriumnak szentelt számát mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban a szépirodalmi folyóirat szerkesztői.

Kolozsvár irodalmi dicsérete

„Kolozsvárnak annyi arca van, ahányan írunk róla, és sokan írtak, tehát sok arca van. Mást jelent Láng Zsolt, mást Egyed Péter, mást Keszeg Anna, megint mást Láng Orsolya számára. Mindenki számára fontos: ha boldog volt ott, azért, ha boldogtalan, akkor meg azért. De a szövegek nem ilyen egyértelműek: mint a lapszámban közölt ankétból kiderül, Kolozsvár azért fontos, mert itt születtünk, ide térünk vissza, ha egyáltalán elmentünk” – fogalmaz Demény Péter költő, író, a folyóirat esszé rovatának szerkesztője, a Látó Kolozsvár-számát bemutató est beharangozójában. Weghofer Erna, a Gau­deamus könyvesbolt vezetője a találkozón megkérte a marosvásárhelyi szerkesztőket, meséljék el, miért kedves számukra a Kincses Város.
Láng Zsolt író, a kritika rovat szerkesztője tizennégy éves volt, amikor először járt itt egy asztalitenisz bajnokság alkalmából. Ennek történetére hivatkozik a Szerelemváros. Kolozsvár című esszéjében is. Egész éjjel le sem hunyta a szemét, azt gondolván, hogy a vele szemközt alvó lány azért kérte meg őt, hogy kívül aludjon, mert szemkontaktust akar vele létesíteni –avatta be a jelenlévőket.
Vida Gábor író, a folyóirat prózarovatának szerkesztője 1986-ban, az egyetemi felkészítő alkalmával került először kapcsolatba a várossal, amikor is a hajdani Astoria Szállóban szállt meg. Többágyas szobában kapott helyet. A mulatozásból hazaérkezve szobatársától megtudta, hogy az kezelésen van ott. Az már csak reggel derült ki: az alkalmi lakótársnak fél lába van. „Arra gondoltam, hogy ha ez a város ilyen, mit keresek én itt” – emlékszik vissza.
Demény Péternek, kolozsvári létére, nincsenek ilyen emlékezetes történetei, viszont Láng utalt arra, hogy Joyce Dublinról szóló híres műve is akkor született, amikor az író már nem élt a városban. Lehet, hogy kollégája tarsolyában lapul egy Kolozsvár-regény.
A továbbiakban Király László költő elmesélte, miként „foglalta el” négy irodalomár kollégájával együtt az Utunk szerkesztőségét. A lap bejáratánál azon vitatkoztak, hogy ki fogja bevezetni a csapatot, a titkárnő meghallotta és behívta őket. Egy akkori munkatárs kérdésére válaszolva Király viccesen rávágta: „Jöttünk elfoglalni az Utunk szerkesztőségét!”
A Látó Kolozsvár-számát Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című oratóriuma vezeti be, majd Láng Zsolt, Egyed Péter, Laskay Adrienne, Kántor Lajos, Sebestyén Mihály, Király László, Jánk Károly, Vida Gábor, Demény Péter, Szabó Róbert Csaba, Láng Orsolya, Keszeg Anna, Soó Éva és Visky András írásai következnek.  Különlegesség a Ha mélyre szívjuk a kolozsvári levegőt című ankét, amelyben a városból Budapestre költözött, de gyakran hazalátogató jelentős személyiségeket kérdezték meg eltávozásuk okáról és arról, hogy hazaköltöznének-e.
A marosvásárhelyi folyóirat áprilisi száma Örkény Istvánra emlékezik századik születésnapja alkalmából. Olvasható benne – az író özvegyének, Radnóti Zsuzsának köszönhetően – egy közöletlen regényrészlet Április címmel, interjú Parti Nagy Lajossal és Radnóti Zsuzsával, valamint Kötő József és Zakariás Erzsébet Örkénnyel kapcsolatos színháztörténeti tanulmányai. Adorjáni Panna pedig arra világít rá, hogy miért lájkolják a fiatalok a facebook közösségi oldalon az írót. 
Az est további részében a jelenlévő szerzőktől, szerkesztőktől hallhattunk verseket, prózai írásokat. Vida Gábor például a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán található, a diákok találkahelyéül szolgáló, híres piros ládához fűződő emlékeit elevenítette fel.
                                       

Varga Melinda