Csak vers

A vajdasági Doroszlón jártunk, ahol kortárs költőkkel együtt ünnepelték a költészet napját.

Csak vers

2012. április 9-én a nyugat-bácskai faluban, Doroszlón kezdte meg Kis költészetnapi versmaraton elnevezésű közös felolvasás-sorozatát a zEtna Kiadó és a Magyar Írószövetség Szabó Palócz Attila (Zenta, Budapest), Végh Attila (Budapest), Sinkovits Péter (Zenta) és Beszédes István (Zenta) közreműködésével.

Beszédes István, Szabó Palócz Attila, Végh Attila és Sinkovits Péter

A felvezetőben Beszédes István arról elmélkedett, milyen is volna egy magunkban olvasós, csendes-verses est, amikor a közönség kap egy-egy könyvet a székére bejövet, majd mint a koncertek előtti zenekari beállás hangzanának egymás mellett a suttogó szavak. Korunk harsányságában érdekes, értékes kontraszt lehetne, vélte. Bár húsvét hétfőn lett volna aktualitása, mégsem locsolóverseket hoztak. Láthatóan a költőknek is fontos volt a doroszlói jelenlét, hiszen Végh Attila például a budapesti versmaraton  kilencvenhat költőt megszólaltató rendezvényét hagyta ki, hogy a helyiekkel együtt ünnepeljen.

Szabó Palócz Attila a zEtna Kiadó által a tavalyi évben megjelentetett Köd című kötetéből olvasott fel, majd pedig friss verseket is hozott, Reszkető zsilipek és Hamvas akt (,,didergő női test a téli tájban”) címmel. Közvetlen hangú költeményeket hallhattunk Végh Attilától. Például Barátfürdői séta, Ez van, Kolinda, Bóbita ( ,,végtelen űrbéli hang szól, dalt tetovál a fejedbe...”) címmel.

Sinkovits Péter az Álruhák incselkedésével indította versfolyamát:

„Tömjén-erdő és gondosan kimosott
ruhanemű, tej gölöncséredényben,
idill az ebéd illat-rétegében,
háttal mindennek, mit régen kidobott

a század. Díszes üveg-pilléreken
király-koronák és rút koldusrongyok.
Konokul nézel, mint a szirti sasok
magad-változtató hűs reggeleken.

Mégis, inkább a csatába sietnél,
sikerrel forgatva fegyvered, majdan
az ujjongó tömegben menetelnél

ezüstesőben, leányt csak hajnalban
választnál, nem számolnád az éveket,
bort innál s utálnád a véneket.”

Beszédes István két verset olvasott fel Férfiszobor és Margit sziget című műveiből. Az előbbi néhány sora a magánnyal foglalkozott:

„Magányos főnek lenni maga a hontalanság.
A magányos fő látja, ha van hozzá szeme,
a darab magánya az övé.
Az egyedüllétről szóló darabban
a magányos fő végigtekinthet saját
darabokra hullott életén,
szemtanúja az élő megsemmisülésnek,
amelyben egykor teljesebb teste
folytatódik a semmi magánterületén,
s vallomást tehet róla,
ha még szája van.”

A Csak versek címszóval ellátott versek körét Sinkovits Péter költészetről írt friss (a szerdai Magyar Szóban megjelenő) tárcája követte. Elhangzott még Jónás Tamás Költői összegzés című verse arról, hogyan „írjunk verset a csontba”. A szöveg teljes terjedelmében elérhető az Irodalmi Jelenen.

A közönség egy része

A közönséggel való párbeszéd során az is kiderült, Doroszlónak mindig különös kapcsolata volt a költészettel. Ehhez a faluhoz kötődött, hiszen sokáig itt élt Fehér Ferenc költő és Herceg János akadémikus, író is. Mindkettejükről utcát neveztek el, ezek éppen egymásba érnek, üzenetértékűen találkoznak egymással.

A zEtna Kiadó könyveket, Végh Attila pedig főszerkesztőként az Ózon című kulturális- és összművészeti folyóiratból hozott példányokat – egy majdani otthoni csendes felolvasáshoz.

A vajdasági versmaraton április 10-én Szabadkán, a Városi Könyvtár olvasótermében, majd 11-én Zentán, a Zentai Színház kiállítótermében, az Irodalmi találkozók fényképei című kiállítás megnyitóját követően folytatódik.

A képeket Beszédes István készítette.

Lennert Tímea