Nyugat? Most?

Most már én is nevetek. Örömüket látván, gyorsan készítek pár fotót. – Nagyon szép lett – mondja Petőcz. A nyomdakész lapot eddig nem vehette kézbe. A lap neve a címlapon: Nyugat Most (független szépirodalmi folyóirat).

Nyugat? Most?

2010. október 11-én jelent meg az Irodalmi Jelen online-on Nyugat? Ma? címmel Laik Eszter tudósítása a Nyugat Ma című irodalmi kéthavi lap sajtóbemutatójáról.  A rendezvényt a nem sokkal korábban újra megnyitott Hadik kávéházban, Karinthy és kortársai egykori törzshelyén tartották. Ahol a renoválás óta „békebeli falfreskó örökít meg egy klasszikus Nyugat-béli szerkesztőségi pillanatképet” – fogalmazott a szerző.

Tulajdonosként a lapot finanszírozó ismert üzletember, Klapka György és Konyári János borász mutatkozott be. A főszerkesztő Szabó Zoltán Attila pedig röviden arról beszélt, hogy egy modern Nyugat megteremtése az elsődleges céljuk. A cikkíró megemlíti, hogy ismert alkotók mellett, mint Csukás István, Zalán Tibor, Lackfi János, Pozsgai Zsolt és Tamás Menyhért Tibor, az olvasó olyan szerzőkkel is találkozhat, akik korábban más művészetek területein váltak népszerűvé, mint például a színész Kálloy Molnár Péter, az énekes Palya Bea vagy a muzsikus Szarka Tamás, a Ghymes együttes frontembere. Az első számban a felsoroltak versei mellett Csukás István írását olvashattuk az Ágacska című színdarab születéséről. A főszerkesztő Hetényi Károlyról írt, Pozsgai Zsolt drámaíró Szakácsi Sándor színészre emlékezett. Laik Eszter dicsérte az akkor még 23 oldalas, szellősen tipografált lap vizuális világát, mondván, jó érzékkel találta meg az egyensúlyt egy populárisabb magazin és egy irodalmi lap arculata között. Végül megfogalmazta a kérdést: „Vajon a Nyugat Ma egy irodalommal fűszerezett hirdetési újság felé veszi az irányt, vagy egy hirdetésekkel fűszerezett markáns, egyéni hangú, valóban mecénási küldetést betöltő irodalomalakító tényezővé válik? Vederemo, talán ezt mondaná Babits, lássuk meg, ne jósoljunk…” – fogalmazott.

Azóta eltelt másfél év, s összesen három, vagyis az első után még két „Nyugat Ma” jelent meg: egy december/januári és egy február/márciusi. Az oldalszám felment 32-re, a szerzői gárda kibővült.  Utána azonban a lap eltűnt. Hogy megtudjam mi történt a „Nyugat Mával”, pár hete felkerestem a tulajdonost, Klapka Györgyöt, aki elmondta: sokallta a lap előállításának költségét, mert finanszírozásában végül egyedül maradt a mind fojtogatóbb gazdasági krízisben, ezért döntött úgy, hogy nem folytatja. Több eladást remélt. Elismerte, hogy szép, értékes folyóirattá vált a Nyugat Ma. Ha valaki legalább egymillió forinttal beszállt volna egy-egy szám előállításának költségébe, folytatta volna, de egyedüli finanszírozóként nem látta értelmét.

Elkértem a főszerkesztő telefonszámát, akivel az üzletember ma sincs rossz viszonyban, de akit felhívni végül mégsem volt kedvem. Fájlaltam, hogy így végződött a történet. 

A napokban, talán a megszűnés évfordulója miatt, mégis furdalni kezdett a szakmai kíváncsiság, hogy vajon mi lett a szerzőgárdával, s fölhívtam a volt főszerkesztőt, Szabó Zoltán Attilát. Szűkszavúan csak annyit mondott: majd személyesen nyilatkozik, találkozzunk a Nyugat Ma egykori törzsasztalánál, a Hadikban, március 22-én, kora délután. Először az egykori nyugatosokat ábrázoló, időközben kultikussá vált „író-freskóval” szemben ültem le, továbbra is fájlalván, hogy megszűnt a Nyugat Ma, hiszen a lapalapítással egy időben újra nyitott Hadik közben egyre felkapottabbá vált. Több lap és folyóirat itt tartja bemutatkozó estjét; Juhász Ferenc költő lánya, Juhász Anna, sikeres irodalmi szalont vezet itt. A főszerkesztő telefonált, késni fog. Ekkor lépett be a Nyugat Ma ismert szerzője, Petőcz András. Érdekes véletlen, gondoltam, de kiderült, ő is a főszerkesztőt várja. Menjünk fel a törzsasztalhoz! Megvan még? Persze! Ne abba a fotelbe, az a főszerkesztő helye!  – Hát nem jön? Nem jön? (Ezt Petőcz kérdezte, ki-kinézve az utcára. A Hadik kávéház karzatáról az épület előtti tér fölött messze ellátni.) Érződött, hogy Petőcz egyre türelmetlenebb. Közben a régi lapról beszélgettünk. Igen, valóban jelentős szerzői gárda verbuválódott – mondta –, ezekkel a nevekkel, a nevek mögötti irodalmi díjakkal, a lap (szerinte) bármely magyar irodalmi orgánummal állná a versenyt! És szépre sikerült – vetettem közbe –, jó volt kézbe fogni. Kár, hogy már nem lehet. Petőcz rám sandított, de nem szólt semmit.

Egyszer csak földerült az arca. – Na, itt van! Szabó Zoltán Attila, a volt főszerkesztő éppen akkor lépett be az ajtón. Nagy paksamétát ölelt magához, hozta föl a lépcsőn a galériára. – Bocs, hogy késtem, de megvolt rá az okom. – Tessék – nyomott a kezembe valamit. – Mi ez? – Az új Nyugat Most. Egyenesen a nyomdából, ezért késtem. Petőczből kitört a nevetés. Eddig bírta visszatartani. Pókerarccal hagyta, hogy elbúsuljak a Nyugat Ma hiányán, miközben megcsinálták az új Nyugat Most-ot! Titokban! S kibírta, hogy nem szól! Hogy meglepetés legyen: szenzáció!  A Nyugat Ma után pont egy évvel, íme, színre lép a Nyugat Most! Szintén kéthavi lapként, szintén 32 oldalon, majdnem ugyanazzal a szerzőgárdával és főszerkesztővel, ami azért szerencsés, mert mutatja a kontinuitást, de új tervezéssel, és új tulajdonosi csoporttal!

Most már én is nevetek. Örömüket látván, gyorsan készítek pár fotót. – Nagyon szép lett – mondja Petőcz. A nyomdakész lapot eddig nem vehette kézbe. Belelapozok: az új művészeti vezető, Diósi Réka Eszter több fotót és kevesebb grafikát alkalmaz, mint elődje. Más lett a lap, de ezt is ugyanolyan jó kézben tartani. A tartalmi nívó – köszönhetően az egy év kényszerszünet ellenére „egyben tartott” szerzői gárdának – változatlan. A lap neve a címlapon: Nyugat Most (független szépirodalmi folyóirat). Alapítók Hajdu Balázs József, Szabó Péter, Szabó Zoltán Attila (főszerkesztő). S most már szerkesztőbizottság is van, az elnöke Petőcz András. A lap fővédnöke, meglepetésemre, Konyári János, aki az első lap alapításában is részt vett. – Nem kell ezen csodálkozni – mondja Petőcz –, a neves borász végig kitartott a társaság mellett, így a Nyugat Most mögé is odaáll.  Azonban a Nyugat Ma és a Nyugat Most jogilag és menedzsment szempontjából két különböző dolog; a Nyugat Ma megszűnését jogilag még tavaly „levezényelték”.

Egykor és... Most

E lap első számának címoldalán egy Márai Sándor- és egy Zalán Tibor-idézet között a főszerkesztő beköszöntője. „Nincs idő a sebek nyalogatására, mert az idő halad”. Majd dupla hirdetést látunk a belső borítón, mint a régi Nyugat idejében, amikor gyáripari reklámok sorakoztak a belső borítókon és hátul a lapban. (Móricz főszerkesztői idejében a Gyáriparosok Országos Szövetsége igen sok hirdetéssel támogatta a folyóiratot.) Az „Ezerjó” rovatban Vörös István, Cserhalmi Imre, Novák Vladimir és Bíró József versei. A „Mesebeszéd”-ben Petőcz András és Szabó Zoltán Attila prózája. A „Kilátó”-ban főszerkesztői interjú Sajdik Ferenc  karikaturistával: „Ahogy a depresszió, úgy a vidámság is örökletes betegség” címmel. Az „Esszék”-ben Babits Mihály családi balsorsáról Czeizel Endre értekezik (Babits nevelt lánya 56-os disszidensként a 80-as évek Angliájában, nagy szegénységben halt meg, testét kikezdték a macskák); majd Babits Imre, Bíró József, Kemény Lili és Lárai Eszter versei. A „Vadnyugat” rovatban Lackfi János, Schwalm Zoltán, Kálloy Molnár Péter mellett Kelemen Anna prózája. A „Manézs-ban” Bolemant László, Viola Szandra, Krusovszky Dénes költeményei és a korábban is publikáltak egy-egy verse! A Nyugat Most számaiban egy-egy szerző az oldal és a rovat hangulatához illő művekkel akár két-három helyen is szerepelhet. Petőcz szerint egyébként a szerkesztőség bárki elismert szerzőnek gátlás nélkül visszaadja gyengébbnek ítélt művét,  „ellenben ha egy kezdő bejön az utcáról húsz verssel, s benne tizenkilenc rossz között van egy jó, akkor lehet, hogy azzal bekerül” – teszi hozzá. A „Látlelet” rovatban Horváth Orsolya verse után Váczy Andrástól és Kal Pintér Mihálytól olvasható egy-egy prózai mű, illetve kritikai írás. Majd Bujdosó Alpár „Kötchei iratok” című prózájának második része következik, és Cséka György írása a Halott könyvtár – Könyvek olvasatlanul című, a Centrális galériában látható kiállításról. A lap egész oldalas ékszerhirdetése után „cég-önreklám”, a szintén most induló „Házmíves magazin”-ról, amelyet ugyancsak a Nyugat Most Kiadó és Kulturális Ügynökség Kft. ad ki, ez is a tulajdonoscsoport profiljához tartozik.

Vicces fordulatok

Végül telefonhívást kap a főszerkesztő. A Nyugat Most legújabb terjesztési adatai kerülnek szóba. Szabó Péter, a folyóirat egyik gazdája azt jelenti be, hogy a most induló laphoz eddig 800 új előfizetőt toborzott a kft. ügynöksége. Szóba kerül, hogy az egy évben kiadott, hét darab, egyenként 32-34 oldalas folyóirat, összefűzve, egy nagyalakú, 230 oldalas, színesen nyomott könyvalbumnak felelne meg. E hét szám éves előfizetési díja egy könyv ára: 3500 forint, s hogy ez talán nem olyan sok érte.

Szöveg és fotók: Pálóczi Antal