Művészeti átjáró



Az Ózon kulturális-összművészeti magazin harmadik lapszámát vehette kezébe az érdeklődő az Írószövetség klubtermében, A hónap folyóirata márciusi rendezvényén.

Művészeti átjáró

A szerkesztők közül Végh Attila főszerkesztő, Erős Kinga irodalmi szerkesztő és Kondor Attila képzőművész beszéltek a lap születéséről, elképzeléseikről, terveikről. Turczi István, a költői szakosztály elnöke üdvözölte a résztvevőket, és beszélgetett a szerkesztőkkel a lap céljairól és azok megvalósulásáról. Örömének adott hangot, hogy a sok irodalmi folyóirat közül kiválik az Ózon, mert nem csupán a szépírás, hanem a társművészetek, a képzőművészet, valamint a zene is hangsúlyos szerepet kapnak benne.

Végh Attila a folyóirat-alapítás ötletének hátteréről elmondta: egy hónapon belül háromszor esett meg vele, hogy olyan költővel beszélgetett, akinek zenei műveltsége nem jutott túl a Pink Floydon. Ez megérlelte elhatározását, hogy a művészeti ágakat közelebb kell hozni az azt művelők, de a művészetszerető olvasók számára is. Ebben partnerre talált Széles Kingában, aki Széles Gábor üzletember lánya. Kinga operaénekesnek tanult, de gyermeke születése után lemondott karrierjéről, és egy művészeti-irodalmi lapban lehetőséget lát arra, hogy mégse maradjon ki a számára kedves világból, a mai Magyarország fontos művészeti történéseiből.

Turczi István kérdésére, hogy új tehetségeket akarnak-e inkább felfedezni, vagy nagy nevekkel, ismert művészekkel „eladni” a lapot, a főszerkesztő azt válaszolta: mindkettőt szeretnék. Bereczki Csillát említette, aki rendezői szakon tanul, és szerinte nagyon jó színházi írásokkal szerepel, illetve Koncz Tamás kritikust, akinek első tanulmánykötetét szerkesztette. Erős Kinga mint irodalmi szerkesztő Ughy Szabinát és a még kötettel sem rendelkező Fischer Botondot emelte ki, valamint utalt szerkesztői múltjára a Magyar Naplónál, ahol már korábban is fedezett fel tehetségeket. Kondor Attila képzőművész, akit a művészetelmélet is érdekel, szerkesztői tevékenységét ennél a lapnál kezdi, de számos helyen közölt már művészeti írásokat az Új Művészettől a Balkonig. Ő Asztalos Zsoltot nevezte meg külföldön jól, itthon viszont alig ismert művészként. A kortársakon kívül szeretné bemutatni a magyar festészet történetét is, amely a magyar irodalomhoz képest kevesebb évszázadra tekinthet vissza. A zenei részt Bércesi Barbara képviseli, aki elsősorban dzsesszújságíró ugyan, de a klasszikus zenéből is merít majd Széles Kinga segítségével. (Külföldi útja miatt nem volt jelen, helyette a főszerkesztő szólt a zenei területről is.) Ujházy László a Hangfelvétel művészete sorozattal szerepel a lapszámban, az előzetes szerint pedig Fazil Say zongoraművészről kapunk majd portrét budapesti fellépése kapcsán.

A lap olvasóközönsége a szerkesztők elképzelése szerint egy néhány tízezres, művelt réteg, a tanítónőtől az operaénekesig. A jó értelemben vett elitizmus a cél, ugyanakkor a magazinjelleg szélesebb olvasóközönséget céloz meg. Rovatokról szólva a Párna és guillotin rövid kritikáknak ad helyet, az Újraolvasó elfeledett, ám a szerkesztők szerint újrafelfedezésre érdemes szerzőket mutat be – jelen számban Földes Jolánt, a két világháború közötti időszak egyik nőíróját. A Merengő a hónap képét közli rövid ismertetővel. A festészet történetéből Ferenczy Károlyról olvashatunk életrajzzal egybekötött tanulmányt, ami szerencsésen kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galériában május végéig látható Ferenczy-kiállításhoz.

A tematikus szám nem újdonság, mára inkább trend a folyóirat-kiadásban. Az Ózon egyes kiadásait átszövi, bár nem fedi le teljesen egy-egy kiválasztott motívum, például a most bemutatott  esetében a „Kert”. Előzőleg az „Angyal és a csoda” jelent meg, a további tervek között szerepel az „Éjszaka”, a „Dionüszosz” és a „Bestiárium”. A harmadik lapszámban egyébként Térey Jánostól, Prágai Tamástól olvashatunk még írásokat, Balla András fotóművész kertjében nézhetünk szét, sétálhatunk a Brunszvik-kastélykertben Beethovent felidézve. Szakonyi Károlyról kapunk portrét Hernád Géza fotójával, Iski Kocsis Tibort pedig éppen a kert toposzát feldolgozó kiállításra készülve láthatjuk, a borítón is az ő munkája szerepel. A lenyűgöző növényi organizmus rögtön csábítja az olvasót, lépjen be, nézzen körül e kertben, érdekes és izgalmas szövevény várja a szövegek és képek között.

Szöveg és fotók (1., 3.): Csanda Mária