„A csoportos szereplés talán jobb stratégia az enyészettel szemben, mint az egyéni utak taposása” – fogalmazott Serestély Zalán, az Echinox irodalmi-kulturális diákfolyóirat magyar oldalainak egyik szerkesztője a kolozsvári Insomnia kávézóban, ahol a lap Kétnyelvű magyar irodalmi antológia című különszámát mutatták be.

„A másfajta nyolcvanasok”

Az 1968-ban alakult, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem hallgatói szerkesztette Echinox, a kommunista rendszer alatt fórumot, szellemi műhelyt jelentett a pályakezdő tollforgatóknak. Az irodalmi-kulturális folyóirat román, magyar és német oldalakkal indult, 1990 után angol, francia és latin nyelvű része is volt. Jelenleg magyar és román nyelvű. A lapkészítő diákok nyitottsága egymás irodalma iránt az idők során nem változott. Ezt bizonyítja a Kétnyelvű magyar irodalmi antológia című, legutóbbi rendhagyó lapszám is, amely hét fiatal szerző verseit, prózáit tartalmazza magyarul és román fordításban.
Jancsó Noémi, László Szabolcs, Váradi Nagy Pál, Láng Orsolya, Potozky László, Takács István és Vízi Tünde műveit, ahogy arra Balázs Imre József, a kiadvány és az Echinox magyar oldalainak szerkesztését irányító költő az antológia előszavában utal, elsősorban az életkorukból adódó sajátosságok kötik össze. A bevezető írás címe szerint ők a „másfajta nyolcvanasok”.
„Talán félrevezető, de mégis megkerülhetetlennek látszik, több, közel azonos életkorú fiatal szerző esetében arra figyelni, vajon 1989 előtt vagy 1989 után születtek-e. Hogy „nyolcvanasok-e” vagy már „kilencvenesek”. Tisztában vagyok azzal, hogy a kritika ezeket a skatulyákat eredetileg a pályakezdés időpontjának jelezésére használta, azt rögzítve, hogy az első kötetek, az első publikációk, időpontja mikorra esik. Most elérkezett az idő, hogy ugyanezt a problémát a felhalmozott élményanyag szempontjából is újranézzük, talán utoljára. Van-e bármilyen nyoma a nyolcvanas éveknek ezekben a történetekben, versekben? Van-e „saját” tudás erről, amely kicsit olyan, mintha a szövegek tudattalanja volna. Sejtjük, hogy a szövegek egyszerre mondanak és fednek el valamit. Úgy mondanak, hogy közben el is fedik, amit mondanak” – fejtette ki Balázs Imre József az antológiához írt előszavában.  A tragikusan korán elhunyt Jancsó Noémi megfogalmazásában: „A hetedik szobába nem léphetsz be. Oda a múlt van bezárva”.

A szövegeket Serestély Zalán és Kulcsár Árpád válogatták össze, elsődleges szempont volt, hogy fiatal, kötettel még nem rendelkező alkotók írásai kerüljenek bele a miniantológiába. A kiadvány szerkesztésekor Potozky Lászlónak még nem jelent meg az Áradás című, a Bretter Kör és E-MIL tehetségkutató pályázaton Méhes György-debütdíjjal kitüntetett novelláskötete. Serestély, aki ugyanitt első lett próza kategóriában, elmondta: bár sokkal több alkotótól terveztek publikálni, egyesek azért nem vállalták, mert féltek, hogy nem tudnák tökéletesen lefordítani a műveket. Az írók, költők saját, illetve egymás írásait ültették át románra, és a román szerkesztőkollégák is segítettek nekik. „A terjedelmét figyelembe véve az antológia nem is hiánypótló, inkább hiánymegjelölő anyag. Ez a fajta kulturális közvetítés még mindig egy igen szűk értelmiségi réteg feladata”. A versek és prózák mellett a kiadvány szerzőivel készült mini-interjúk is szerepelnek, amelyekből kiderül: nem csak művelik az irodalmat, hanem gondolkodnak is rajta. Az Alina Bradu készítette illusztrációk gesztus értékűek a románok részéről. „Reméltük azt is, hogy ez a közös munka jelzés lesz a szerzőknek arra nézve, hogy a csoportos szereplés talán jobb stratégia az enyészettel szemben, mint az egyéni utak taposása” – összegezett Serestély.
A különleges lapszámot bemutató esten a szerzők közül Potozky László, Váradi Nagy Pál és Vízi Tünde vett részt és olvasott fel.
Rareş Moldovan, az Echinox lapigazgatója örömét fejezte ki az antológia megszületésével kapcsolatban. Úgy vélte, hogy a kiadvány felkeltette az irodalmat szerető és művelő román nyelvű fiatalok érdeklődését. Szeretné, ha a közeljövőben minél több magyar nyelvű kortárs szöveget olvashatnának románul.

Varga Melinda