MONOLÓGOK TÜKÖRREL – Iancu Laura versei

hányszor foglaltam hazát,
hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig,
hol halált halt fajtám, kit szerettem,
és hányszor kezdtem mindent elölről,
hányszor voltam gyermek túl a Szereten.

MONOLÓGOK TÜKÖRREL

IANCU LAURA VERSEI

SZÜLETÉSNAPOMRA

Felkötött virágra száll a dér,
őszbe veszett a nap,
33 világot tépett le húsomról
a fagy.

FAGY

Oltó igéket hoz a fagy.

Hat napja már, hogy nem eszem,
szívedet hallgatom.

Nem ringatsz – nem ringatom
bölcsőben telelő holnapunk.
A karácsonyfán a papírmadár
a huzatban felszáll.

Számít-e még, hogy meghalunk?

MONOLÓG TÜKÖRREL

Szemedben a folt az ősz kicsiben,
a világ
reggeltől estig.

Egyetlen szó is
elég volna.

Elég fekete kendőd szegletében
a piros rózsa.
Elég volna.

Lesz reggel,
vagy csak érkezésed?
A háborúban megnőtt fehér inged,
kihűlt az anyatejbe aprított betlehemes,
a Gyermek, jaj, elmerül.
Szakadozik a horgolt levegő,
szakad az éjszaka,
lám, megvirrad.
Fényinged sárkány,
kialvatlan sárkány,
kedvtelen gyilkos,
az éjszakában éjszakát hoz.
Vakvilágot.
Ezerkilencszázhetvennyolc,
ha volt is, elesett.
Tükörbe kapaszkodik a tekintet,
fekete kendőd szegletében a piros rózsa,
s a sirató asszonyok hallgatása,
a kereszteletlen aprószentek,
egymásból-egymásba,
és gyalogol harminchárom tél.

VERS A VERSHEZ

Főleg este jut eszembe,
hogy ha eddig nem is, hát ezután
elszólítanak.
Utoljára szeretem az embereket,
utoljára vetek keresztet,
és én még nem írtam rólad verset.
Nem rajzoltam neked tőrrel szúrt szívet
a vonatablakra,
pedig hányszor foglaltam hazát,
hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig,
hol halált halt fajtám, kit szerettem,
és hányszor kezdtem mindent elölről,
hányszor voltam gyermek túl a Szereten.

Lett volna idő elég,
de én ujjamat tördeltem
inkább,
mint aki félt,
mint akit rettegésben tartott a vád.

Talán most éppen azt látod,
amit én,
talán a szemed vagyok én,
elgondolom, láttad-e átosonni árnyékom,
vagy te voltál, épp benéztél?
Siratóasszonyt láthattál,
én vagyok,
sírok a holdfénynél.

Főleg este jut eszembe,
hogy aki van, az fél.

Szántó Piroska rajzaival is köszöntjük a József Attila-díjas költőt.