Rejtőzködő líra, magversek, sűrítettség, sejtelmes, titokrejtő tartalom – hangzott el Boda Edit legújabb, Apokrif töredék című, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában napvilágot látott verseskötetének kolozsvári bemutatóján.

Magköltészet – sűrítettség és rejtőzködés

Boda Edit új kötete közel áll Charles Baudelaire világához, de hangsúlyos szerepet kap benne a népköltészet, a sámán énekek titkokat rejtő szövege, révületbe ejtő ritmusa is. A transzcendens témák, a metafizikai érzékenység szintén meghatározó jegyei ennek az írásművészetnek. „A kulcsot az értelmezéshez a többször felbukkanó mag, cseresznyemag adja meg. Magköltészet, sűrítettséggel, tömörséggel” – fogalmazott Szőcs Katalin, az Apokrif töredék szerkesztője. A József a Jákobé című versben is megtalálható a magmotívum: „Leviathán-bélben úszom a halállal, / virágzó kökörcsin darabja a számban. / Síró ajtófélfa, síró nagygerenda. / Cseresznyemagokkal vagyok betakarva.” A metafora jelentésmezőjéhez tartozik a védettség, a reménység, a csíra, a születés.
Szőcs szerint Boda törékeny költészete egyfajta bújócskázás a misztikum, az intuíciók világában. Versei, akár a varázsszavak, elemi erejükkel, sejtelmes titokrejtő tartalmukkal hatnak ránk. Lírájának képei ugyanakkor rendkívül vizuálisak. Úgy is mondhatni: versfestmények.
A szerző vallási, bibliai, mitológiai motívumokkal tágítja a versidőt, istenek válnak kortársainkká. Mélység és magasság jelenik meg ezekben a sorokban, egy törékeny sugár köti össze őket egymással, és fűzi egybe a végtelenség érzetével, az örökkévalósággal.  Belső tájképpé lényegül át a külső látvány, lelkiállapotok tükrévé. A címadó vers utal arra, hogy itt egy rejtőzködő költészetet olvashatunk: „Elvétetik a szó: / mi kicsit keserűbb a cukornál, / hanyatt fekszik és meztelen, / szemérme cifra oltár”. Az alkotó szinte fél a kimondástól, nehogy összetörjön a varázs, takarékoskodik a szavakkal, mintha szentségtörésnek vélné élményei megfogalmazását. Viszont egy-egy kép nagyon erősen világít rá a dolgok lényegére.
A méltatást követően az est költője nemcsak új kötetéből olvasott föl, hanem magával hozott néhány teljesen friss szöveget, többek között prózát is. Keveset beszélt, és szűkszavúságát így indokolta: „Képek által sokkal hitelesebben érzem a megnyilatkozásomat, nem vagyok mesélő típus”. Úgy érzi, az első kötet megjelenése óta a szavak egyre kopnak, és végül megmaradnak a tömör képek. Emiatt egyre rövidebb verseket ír.
Gálfalvi Ágnes, a Mentor Kiadó szerkesztője úgy látja, különleges dolog nőként írni, hiszen a gyereknevelés vagy egyéb problémák mellett nehezebb az irodalommal foglalkozni. A kiadónál fontosnak tartják, hogy női szerzőket is közöljenek, Bodán kívül többek között Kinde Annamária, László Noémi és Cseh Katalin köteteit is publikálták.
A meghívott arra a kérdésre, hogy mennyire férfias vagy nőies témákat ír meg, és költői világát be lehet-e a nemiség szerint határolni, egy anekdotát mesélt el. Még a kilencvenes években, az első kötete megjelenése előtt odaadta verseit egy férfi barátjának, akinek annyira megtetszettek, hogy saját neve alatt a Bihari Naplóban publikálta őket.
A rendkívül karakteres lírában időnként fellelhető valamiféle boszorkányos vonás, ami utalhat arra, hogy nő a szerző, egyébként azonban inkább Szilágyi Júlia hozzászólásával lehet egyetérteni, miszerint ezek a versek egy tehetséges ember megnyilatkozásai, és nem férfias vagy nőies líra jegyeit viselik magukon.