Irodalmi fesztivállal ünnepelte az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) fennállásának tizedik évfordulóját a hétvégén a kolozsvári Bulgakov Kávéházban. A szombati tisztújító közgyűlésen a szervezet László Noémi költőt választotta elnökéül, aki Orbán János Dénest váltotta.

 
Új elnöke van a tízéves E-MIL-nek

Háromnapos irodalmi rendezvénysorozattal ünnepelte tizedik születésnapját az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Ennek keretében bemutatták az Erdélyi Híradó Kiadó és az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy újabb kiadványait: Noszlopi Botond A szórakoztatás mesterfoka és Veress Gerzson Igazolatlanul – jelen című verseskötetét, Jancsó Noémi Webkamera-arc címmel összegyűjtött írásait, Egyed Emese Briszéisz, valamint Benő Attila A kórus és a kutyák című kötetét.

Erdélyben a különböző generációkhoz tartozó alkotók közösen vesznek részt irodalmi rendezvényeken, ahol könnyen megtalálják egymással a hangot. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) egyik fontos célkitűzése e közösségi érzés ápolása. Az irodalmi élet fenntartása, a rendezvények érdekében történő pályázás, lobbizás elsődleges feladata marad a szervezetnek – fogalmazott László Noémi újdonsült elnök. A hétvégén sorra került tisztújító közgyűlésen a választmány tagjairól is döntöttek. Az ügyvezető elnök Király Zoltán maradt, továbbá Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt és Fekete Vince mellett voksoltak az E-MIL-tagok. 

Irodalmi unicum

Különleges, mondhatni ínyenceknek való alkoholfajtához hasonlította Noszlopi Botond A szórakoztatás mesterfoka című, legújabb verseskötetét az irodalmi fesztivál csütörtöki nyitónapján Murányi Sándor Olivér. Hogy miért „unicum”, arra választ kaphattunk a kötetnyitó, Valse triste című költeményből is.
Murányi igencsak pikánsra sikeredett, a költő szerelemi életét sem kímélő méltatásából arra következtethetett a közönség, hogy Noszlopi második verseskönyvében alanyi költészettel találkozunk. Személyes, átütő líra, mesteri formakezeléssel, amely valamilyen szinten folytatása az első, Csendrapszódia című kötetnek, ám tematikájában sokkal érettebb, filozofikusabb töltetű. Erősségei a szerelmi fonal és a sokatmondó verscímek (A magány genealógiája, Társkeresés, Óda a zsarnok szépséghez, A vágyott undor, A kambodzsai neje, Eszter és a téboly, Fémrúd és tükör, Nyílik a húspiac, Szerelem ábécé, Egy rozzant ágy alatt, A megalkuvás pszichológiája). 
Az est további részében a szerző néhány anekdotát is elmesélt, többek között Orbán János Dénessel történt első találkozását, aki a pálinkaivás fortélyaira is megtanította az akkor még ebben nem igazán jeleskedő pályakezdőt.

Teremtő jelenlét

A fesztivál második napján, a Holt költők társasága című rendezvényen két olyan alkotó kötetével találkozhattunk, akiknek művészi pályája korai haláluk miatt nem teljesedhetett ki. A huszonkét évesen elhunyt Jancsó Noémi A webkamera-arc című, összegyűjtött írásokat tartalmazó könyvét megrendítő olvasmánynak nevezte Egyed Emese. Egy átlelkesített világban él, aki ezt olvassa – fogalmazott. Jancsó Noémi szövegeire a teremtő jelenlét jellemző, hiszen versei, prózái által továbbra is jelen van életünkben. Nem a rendezett üresség érdekli, hanem az emberiben hisz. Írásművészetét a teremtés-igék, a játék, a halál, a bélyeggel születés, a léthatárok elleni lázadás határozzák meg.
Veress Gerzson Igazolatlanul – jelen című versgyűjteményét Egyed Péter, a költő jóbarátja ismertette. A nyolcvanas években a Kriterion Forrás sorozatát szerkesztő Egyed elmondta: az alkotó „örök jelölt” volt a kiadónál, de mindig visszakérte a leadott kéziratot további javítások céljából. Első könyve végül 1995-ben látott napvilágot Ezer énekből vérzem címmel, amelyet további három követett. Hallatlanul tudatos alkotó volt. Személyében és lírájában egyaránt klasszikusan vágánsköltő. Tömör, frappáns képekben fogalmaz, rendkívül sok szójátékkal. „Folyton lángolni akart és ez nagyon jól állt neki, különös költői lázállapottal született” – jellemezte Veress Gerzsont a közös mulatozásokat, vidám estéket is felidéző moderátor.

Költői hologram-tér és személyes versbeszéd

A fesztivál zárónapján Egyed Emese Briszéisz című új kötetét Bréda Ferenc méltatta. Az esztéta meglátása szerint 1918-tól napjainkig nem született hasonló könyv az erdélyi magyar irodalomban. „Sokrétű szellemi hozadék, amelyet három vetítőtoronyból kibocsátott sugár, hologram-tér jellemez.” Az elsőben a petrarcai lírát fedezhetjük föl, egyfajta univerzális töltettel. A másodikban önmagát értelmezi a vers, esszéisztikus antik bölcsességgel találkozunk. A harmadikban pedig dinamikus prózát művel a költő. A mitológia, a mágia, az alkímia művészete is tetten érhető Egyed Emesénél, ugyanakkor a vágy, az elérhetetlenség, a titkos szerelem költészete is fellelhető – összegezte benyomásait Bréda.
Benő Attila A kórus és a kutyák című kötetét Király László mutatta be, aki szerint a szerző verseire a nyugalom és a magabiztosság jellemző. A hívatlan vendég költeményt emelte ki a könyv egyik legjobbjaként. Véleménye szerint az ebben megfogalmazott gondolatok a következő verseskönyvet is meghatározzák. „Benő Attila egy építkező költő, ez a kötet egy lépcsőn való felfelé haladás egyik lépcsőfokaként is értelmezhető.” Valósággal bűvöli az olvasót, bevonja egy varázslatba. Távlatokat nyit, de semmit sem magyaráz. Költészete személyes, meleg emberi szóval előadott. Király szerint a poéta bízik szavai, a megfogó gondolat erejében.
Az irodalmi fesztivál zenei színfoltjaként ifjú Fodor „Neti” Sándor muzsikája szórakozatta az Erdély és Magyarország különböző tájairól ez alkalomból Kolozsváron összegyűlt irodalmárokat és közönségüket.