Műút-est, Roham-tempóban

Mint mindennek e hálózatos korunkban, a bemutatóknak és felolvasásoknak is egyre inkább a közösségi jellege erősödik, semmint az előadásszerűsége. A műút című folyóirat idei első számának bemutatóján is szép számmal gyűlt össze a söröző-borozó-teázó hallgatóság a Roham Kávézóban.

Műút-est, Roham-tempóban

A Rohamban a folyóirat irodalomért felelős szerkesztője és „online lelke”, k. kabai lóránt hangot adott, mint fogalmazott: meghatottságának, hogy egy Miskolcon szerkesztett orgánum programjára ennyien kíváncsiak. A nevében is progresszivitásra utaló Roham KáVéZó Galéria azonban igazi pesti kulthely az underground kultúrába alámerülni vágyó, füstös beszélgetéseket kedvelő, önmarcangoló lelkeknek, akik rengetegen vannak – nem is igazán „underground” már e művészvilág. A markánsan színes, rajzos falakkal „támadó” enteriőr a Rohamban az azonos című elektronikus folyóirat képi világát varázsolja élővé, a retró-modern, vicces harsányság áttör minden kedélybetegségen.

A műút bemutatóján is inkább az együttlét volt hangsúlyos, de az estét mégiscsak a felolvasások tették eseménnyé, valamint az eközben zajló vetítés. A kivetítőn feLugossy László grafikái peregtek, olykor feleselve a versekkel, olykor rákontrázva a tartalomra, vagy épp ellentmondva-incselkedve az elhangzó lírai futamokkal – feLugossy ironikus, „sokfenekű” bőröndként működő munkái erre a fajta párbeszédre kifejezetten alkalmasak. A friss lapszámban egyébként központi helyet foglal el Szabó Attila interjúja a képzőművésszel, akinek arcképe illusztrálja a borítót is, és fogadta a kivetítőn a Rohamba érkezőket. Mint azt k. kabai lóránt is kihirdette, feLugossy munkáiból április 29-ig látható kiállítás a debreceni MODEMben.

Az este költészeti részéről Balogh Ádám, Horváth Előd Benjámin, Nagy Márta és Solymosi Bálint gondoskodtak. Balogh Ádám a Hajszál, a Savakat! és a Követném a nyomokat című verseit olvasta fel. A költő expresszivitásának részei a szókimondás, a nyerseségnek ható, a megdöbbentésen túl mégis mélyen érzékeny eseményleírások, és végül a lírai csattanó. „Mióta elmentél, / csak matériák vannak, és kísértetek. Most majonézzel írom a neved a szendvics közé. // Te azt mondtad, szar volt. / Én azt mondom, szar leszel” – hangzott a Savakat! című versben.

Horváth Előd Benjámin verseit szintén „elbeszélő költészetként” jellemezhetnénk, az esten felolvasott három verse – a Tranzit ház, az Első hó és a Vér – mind egy-egy apró mozzanatból, képből kiindulva bontja ki az életfilozófiába hajló emlékezés- és töprengésfolyamot. Kolozsvár vissza-visszatérő motívuma a fiatal költőnek (aki a műút e friss szerzőgárdájának majdnem a legfiatalabb tagja), de ugyanúgy a pesti nyüzsgés is: a két hely „Kolozspest”-té válik Horváth Előd Benjámin versében, mint a több helyen létezés szimbóluma. Metaforái szuggesztív képekké nőnek, így például a közönséget jól hallhatóan megérintő sora is: „A bálna úgy kezdődik, hogy lenyelte a szívét”.

Mintegy ellenpontként, Nagy Márta versei a rövidségükkel „csattantak” nagyot: a Lefejezetlen Holofernész, a (pikantéria) és a (röntgen) – mindhárom felolvasott vers megtalálható a folyóiratban – egy igen hatásos, már-már festői kép köré építi fel önnön világát. „Kármin torok és bíbor mandula – mint aki lenyelt / egy őszi erdőt, így ősz sem lesz soha. Negatív a / lelet, sértetlen mindkét lebeny, de akkora köztük a / rés, hogy bele tud gyömöszölni egy ideát.” – szólnak a (röntgen) kezdő sorai.

A felolvasásokat a huszonéves generációt képviselők után a rangidős Solymosi Bálint zárta, aki egy rendhagyó javaslattal állt elő: egy elfelejtett kötetből olvasna most fel, mondta. „Mégpedig egy, a szerző által elfelejtett kötetből” – tette hozzá, és elmesélte egy régi kézirat sorsát. A verseskönyvre már szerződése volt egy kiadóval, a kiadás azonban egy fordulat miatt meghiúsult, s a költözések során hányódó dossziéra a költő végül tizenöt év múlva lelt rá. E romantikusan kalandos sorsú, meg nem jelent kötetből hallgathattuk meg az Állapotrajz, A ház, és a Vissza című verseket. Solymosi szatirikus hangja, meg-megcsillanó iróniája hatotta át a sorokat, így az estet záró versben is: „Itt is nyugodhatnék, meg ott is nyugodhatnék / de nyugodjék a halál.”

Laik Eszter

A cikket feLugossy László munkáival illusztráltuk