Máté Angi Ez egy susogó levél című kötetének bemutatójára a hétvégén került sor a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. A szerzővel és Keszeg Ágnessel, a mesekönyv illusztrátorával László Noémi beszélgetett.

Mesekönyv porcelánból

Máté Angi harmadik gyermekkönyve a szentendrei Cerkabella Könyvkiadó egyik legnépszerűbb kiadványa. Az Ez egy susogó levél című kötetet mind a kritika, mind az olvasók nagyon pozitívan fogadták, és ezt a kolozsvári bemutató sikere is alátámasztotta. A Gaudeamus könyvesbolt megtelt gyerekrajongókkal, akik feszült figyelemmel hallgatták az író egyik meséjét, és közben a fantáziájukat is szabadjára engedték színes ceruza és papír segítségével.

Egyes kritikák szerint Az Ez egy susogó levél a Volt egyszer egy (Pagony Könyvkiadó, Pozsony, 2010) második részének, amolyan „kistestvérének” tekinthető. A legilletékesebb, maga a szerző nem tudja eldönteni, hogy van-e közöttük „rokonsági kapcsolat”. Már megírt köteteire nem képes külső szemlélőként tekinteni. Mostani könyvének meséi az előzőben lévőkhöz hasonlóan rövid „ránézések” a világra, nyelvezetük azonban szikárabb, egyszerűbb. Rövidebb mondatokkal, kevesebb jelzővel fejezi ki magát bennük az író.

László Noémi szerint bátran nyúl a szószerkezetekhez és úgy meri őket alakítani, mintha egyszerre volna kisgyerek és nagymama. „Máté Angi könyve nem rácsodálkozik a gyerekek világára, hanem feltár, megmutat, ahogy a kicsik gyűjtik a tenyerükbe a kavicsot, csigát, bogarat, gilisztát, csillámló kincseket. Máté Angi csoszogó meséi ugyanúgy gyűjtik mély figyelemmel és nehéz tárgyilagossággal a gyerekkor mindennapi alapvető örömeit, fájdalmait, bizonyságot téve arról, hogy egyik sincs a másik nélkül, hogy a világ így igazi, így élő, így kerek. A gesztenye megsül ugyan, de az olyan, mintha valaki végre robbanásszerűen elnevetné magát” – fogalmazott.

Az író nyelvi stílusának megfelelően Keszeg Ágnes grafikáinak képi világa is nagyon egyedi.

Az illusztrátor számos köteten edződött keze és varázslatos képzelőereje láthatóvá teszi azt a csodás világot, ahol sarkot növeszt magára az utca, ahol az emberek gyapjúfonalat gombolyítanak és takarót szőnek belőle, ahol a kert örvendezik, és ahol a házak darabokra hullnak a szegénység harapásaitól. A szerző tárgyakba, dolgokba önti meséit, amelyeket a grafikus huncut mozdulattal emberarcúvá formál, így jelenik meg az Ez egy susogó levél lapjain a mozgás csodája.

Az illusztrátor elmondta: előfordult, hogy három hétig nem dolgozott, csak a mesék képi megformálásán gondolkodott. Sokáig „benne éltek” ezek a történetek. Mint sok más munka, ezek is hatással vannak a mindennapjaira. A kiadótól és a szerzőtől szabad kezet kapott a rajzok elkészítéséhez, és mindenki elégedett volt az eredménnyel.

Máté Angi egy-egy mesekönyv elkészítése után olykor egy évet is vár a következőre. „Amikor nem élek, akkor írok, amikor élek, akkor meg nem írok, nem programozható az alkotás folyamata, de most egyelőre szünet van”. A bemutató apropóján a kötet illusztrációinak kiállítását is megtekinthettük, ennek kapcsán az író elmondta: jó érzés volt látnia „nagyban” is ezeket a munkákat, szereti Keszeg rajzainak törékenységét, finomságát. Ahogy egyes kritikusok megfogalmazták és a moderátor is utalt rá: olyan ez a kötet, mintha porcelánból volna.

Nyulas Ágnes, a Cerkabella Kiadó igazgatója a Volt egyszer egy utca című mese elolvasása után rögtön tudta, hogy kötetet szeretne publikálni a szerzőtől, Keszeg Ágnes pedig már-már házi szerzőnek számít náluk, hiszen az egyik első kiadványuk, Szilágyi Domokos Lám, egymást érik a csodák című könyvének grafikái is az ő nevéhez fűződnek. Az igazgató elmondta, hogy egy román kiadó is tervezi a könyv kiadását is, a fordítást László Noémi vállalta.

Varga Melinda