L. Simon László Személyes történelem című esszékötetének bemutatóján, a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézóban aktuális kultúrpolitikai kérdések is terítékre kerültek, például egy magyar kulturális intézet létrehozásának igénye Kolozsvárott. A rendezvény másik főszereplője Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója volt. A meghívottakkal Király Zoltán és Lakatos Mihály beszélgetett.

Mire jó a magyar kultúra, avagy hajtani a forgalommal szemben

Egy avantgárd költő, borász és parlamenti képviselő, képzőművész és tanár hajt szembe a forgalommal, a magyar trenddel. Olyasmikről ír, mint haza és hazaszeretet, barátság, libává változott dédapa és nagyanyák, szülőföld, szőlő és bor, nemzet, és a városi ember gyomrát felfordító, törköllyel öntözött disznóvágás, ami az erdélyi fülnek is kedvesen cseng. Közben Magyarországot le-, fel- és átminősítik jóakaró számemberek, a szerzőt pedig lezsidózzák, mert megnézett egy Alföldi Róbert-előadást a Nemzeti Színházban. Más fórumokon médiadiktátor fasisztaként emlegetik a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága elnökét – jellemezte Király Zoltán az esszékötet apropóján a jelenlegi magyarországi közhangulatot is.

Többek között felemás, sokat vitatott korunkra is reflektál L. Simon Mire való a magyar kultúra című esszéje, amelyet az esten is felolvasott. „A keresztapám, aki nemrégen költözött haza Amerikából, mesélte, hogy ott van valami furcsa, sárga-fekete csíkos bogár, amelyik megeszi a krumpli levelét. Nehéz ellene védekezni, és azt is mondta, hogy csak ide ne cipeljék be valami ellenőrizetlen hajón, mert felfalja a szegények elől az ennivalót. Akkor eszembe jutott, amit Sándor atya mondott az iskolában, hogy a régi vezetőink, táltosaink, szentjeink tudták, hogy az idegen dolgoktól csak a magyar kultúra védhet meg bennünket, úgyhogy – mondtam is a keresztapámnak – az biztosan jó lesz az amerikaiak nevezetes bogara ellen. Mert hát erre való a magyar kultúra. Erre is”.

A Személyes történelembe foglalt írások 2004. december ötödike után születtek, bár ezen a szerző csupán Király Zoltán szavai után gondolkodott el. Mégsem lehet véletlen az időzítés, hiszen számára nagyon megrázó volt a fenti dátum.

Király szerint „L. Simon kötetét olvasva, mi erdélyi, nemzeti émelygésben felnőtt harmincasok szinte kezdjük nem érteni a diskurzust, ugyanis a szerző pozitív jövőképet ábrázol, teszi mindezt a múlt tanulságaiból táplálkozván”.  Haza és szabadság című írásában Arany János 1848-ban írott szavait idézi: „Mentsük meg a hazát! Veszély tornyosul hazánk felett.” A moderátor ehhez hozzátette: aki szereti hazáját, az nem elmegy, hanem visszajön, nem elvesz, hanem ad, nem egyedül akar boldogulni, hanem hozzá akar tenni egy kis darabot a közös nyelv, az együtt megélt dolgok, a közös múlt abroncsként összefogott valósághalmazához, a nemzethez, a hazához. Az író megengedheti magának és olvasóinak azt, amit a Kárpát-medencei gyakorló politikus nem tehet meg: nem akar meggyőzni igazáról. „Jó irányban halad a forgalommal szemben” – szűrte le a következtetést Király.

Bár a felolvasott szemelvény többnyire rokonszenves az erdélyi hallgatóság számára, L. Simon Lászlót negatív kritikákkal is illették. Egyesek ugyanis úgy látják, manapság kínos dolog a szülőföld, a haza fogalmával előhozakodni. Tehetséges, konzervatív politikus, aki réveteg nosztalgiával tekint a feudalizmusra – állapítják meg róla. Az író válasza minderre: „Speciális betegség Magyarországon, hogyha valaki szereti a magyar kultúrát, az minimum gyanús. A magyarságnak nem kell konstruálnia a múltat, sem szégyenkeznie miatta”. A letűnt korok emlékeiből felidézi azt, ami nem idejemúlt, nem a feudalizmus nosztalgiája. Akkor is úgy gondolta ezeket a dolgokat, amikor éppen avantgárd verseket írt – közölte L. Simon. Elmondta továbbá: kétkötetnyi anyagból válogatta ki azokat az írásokat, amelyek az identitással és annak keresésével foglalkoznak, ezek kerültek bele a Személyes történelembe. Lakatos Mihály vélekedéséből kiderült: a közösségi cselekvésre, a közös emlékezet megőrzésére kellene törekednünk.

A meghívott jelenlegi tisztségéről elmondta: az, hogy ő lett az Nemzeti Kulturális Alap elnöke, egyben garancia arra, hogy az erdélyi magyar írók még nagyobb eséllyel pályázhatnak az NKA kiírásaira. Megtudtuk azt is, hogy két milliárd forinttal növelték a forrásokat, így több mint tizenegy milliárd forintot tesz ki az idei évi költségvetés, amelyet nagyrészt a kulturális intézmények fenntartására költenek.

Magyar kulturális intézet Kolozsváron?

A rendezvény másik vendége, Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója így foglalta össze az általa vezetett intézmény feladatait: az elsődleges cél a magyarság jó hírének fenntartása, a kulturális örökség, az identitás pozitív elemeinek népszerűsítése. „Ne felejtsük el, hogy régi kultúra vagyunk. Nem kell panaszkodni, az áldozat szerepét felvállalni. Németországban vagy az Egyesült Államokban a magyar kultúra bemutatását nem lehet Trianonnal kezdeni. Hozzáfűzte: ha a nagy nemzeteket nem érdekli a magyarság, akkor Közép-Európát, az itteni viszonyokat kell nekik bemutatni.

Ezt követően kifejtette: a bukaresti és sepsiszentgyörgyi kulturális intézetek mellett Kolozsváron is létre kellene hozni egy ilyen intézetet, amelyre a magyar kormány maximális mértékben nyitott, csak a román fél együttműködése szükséges. Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul meglátása szerint nem csak a magyar-magyar kultúra szempontjából lenne hasznos, hanem a románok felé is közvetítene, hiszen a bukaresti intézet csak egy szűkebb értelmiségi kört szolgál ki. Hatos ennek kapcsán hozzáfűzte, igény lenne a kulturális intézetek bővítésére Belgrádban, Zágrábban, sőt Pekingben is, de a kolozsvári fiók létrehozása prioritás. L. Simon Lászlóval és Hatos Pállal a hét végén Sepsiszentgyörgyön is találkozhattak az érdeklődők.

Varga Melinda