Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Márkus András és Noszlopi Botond idén megjelent köteteinek bemutatójával zárták Székelyudvarhelyen az irodalmi évet. A Hangváltás címet viselő rendezvényen az ünnepi időszak ellenére teltház volt.

Számlagyár, donna, disznó versek és pókerarc

A négy kortárs alkotó írásművészete kevés ponton érintkezik ugyan, mégis van egy közös vonásuk: költői indulásukat az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozatban való publikálás határozta meg. Murányi Sándor Olivér, az est házigazdája gondoskodott az oldott és egyben emelkedett hangulatról a Portré Kávézóban. A meghívottakat bemutató moderátorok pedig a kötetek legpikánsabb darabjaira hívták fel a figyelmet, kiemelve azt is, hogy a szerzők előző könyveihez képest az idén megjelent kiadványok miért jelentenek hangváltást.

Költő a számlagyárban

Bálint Tamás Visszaút a fekete folyón című kötetét Elek Tibor irodalomkritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője ismertette, röviden kitérve A pap leánya birtokostul című verseskönyvre is. Felhívta a figyelmet: a kiadványokban tudatos kapcsolódási pontokra lelhetünk. A Lábjegyzet című vers mintha az első kötet utóhangja lenne. A második komorabb. Kevesebb benne a szerepjáték és több a nyíltabb, közvetlenebb, személyesebb vallomás. Meghatározó motívuma az utazás. A fekete folyó, a rájátszás, az átkelés rajta, a közeledés hozzá, a távolodás tőle talán nem annyira kidolgozott, ellenben több más érdekes mozzanatra figyelhetünk fel. Bálint Tamás közgazdász költő. Az unalomból, a számlagyárból farag lírát. A hétköznapi életnek, a gyárnak, a vállalatnak próbál megfelelni, éli hivatalnokszerű életét, és természetes módon másra is vágyik.

Míg előző kötetét a kötött forma határozza meg, A Visszaút a fekete folyón versei kissé darabosabbak, képi világa is szabadabb. Az erotikus szerelem bátrabb megfogalmazást kap. 

„A könyv a lélek belső utazása”. Ebben a versvilágban az önazonosságra való törekvés a legfontosabb. Mindezzel Bálint Tamás is egyetértett: „Az utazás számomra a változást, az átalakulást, a belső fejlődést jelenti”. Zárszóként Elek megelőlegezte: bízhatunk abban, hogy a következő kötetben egy egészen más lírai hang bontakozik ki, hiszen a versek több irányba nyitnak.

Ha a donna választ

Farkas Wellmann Éva és Murányi Sándor Olivér megannyi közös irodalmi szereplést tudhat maga mögött Luxemburgtól Székelyföldig. Szoros barátság fűzi egymáshoz a két szerzőt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Az itt az ottal című verseskötet méltatatását Murányi vállalta. Bemutatójában a versek cizelláltságára, magas színvonalára reflektált. Mint mondta: a költő élete hullámvasút, zuhanásokon és emelkedőkön át visz a végtelenbe. Beszélhetne akár verslábakról, kanonizációs stratégiákról vagy a poétikai publicitás dimenzióinak horizontváltásáról, hogy senki ne értse, de okosnak gondolja őt, ám ehelyett inkább verssorokkal példálózik: „ A költő ebben a kötetben mesteri módon tudja felkelteni az olvasói érdeklődést: ne olvasd végig ezt a verset, valami ég e versen át, mint elítélt, aki csak vaktában ébred. Fried tanár úr szavaival élve, Éva csak a jó verseit írja meg. Úgy csiszolja őket, mint a harcművész a mozdulatait.  A Földön sok a Hotel Continentál, de az Éváé nem éghet porrá és nem is hotel az valójában, hanem Literatúra istennő szentélye, amelyben verseivel áldozik donna”.

Az alkotó az egyetlen az est vendégei közül, aki kisvárosban él. A moderátor kíváncsi volt arra, miként befolyásolja ez költészetét. Farkas Wellmann Éva úgy véli: mindegy, hogy hol él a költő, csak találja meg a lelki nyugalmát.

Az Itten ma donna választ című első kötetének néhány verse sokkal „szókimondóbb”. A szerző elmondta: öncélúan nem szívesen használ vulgáris kifejezéseket, viszont bizonyos versek, mint amilyen Orbán János Dénes Don Quijote második szerenádjára adott válaszverse, a Válasz a Donkihótnak megkívánta az „erősebb” szóhasználatot.  

„Disznó” versek és hazafias líra

Az erotikus, pajzánabb hangvételű és helyenként vulgáris kifejezéseket sem mellőző versek területén a fiatalabb, kortárs magyar alkotók között az egyik legmarkánsabb név Márkus András. Legutóbbi, Kolozsvári orgia című, válogatott és új verseket tartalmazó kötetét az Ulpius-ház publikálta. A meghívottat László Noémi mutatta be, aki több mindenről is próbálta faggatni, de a szerző igyekezett humorosra venni a figurát, így nem sikerült megtudni, hogy mit olvas szívesen, vagy mi célja a versírással. Természetesen a „disznólkodó” költemények is terítékre kerültek. Márkus András, ha a téma épp úgy kívánja, nem ijed meg a trágár szavak használatától, és nem igazán bántja az sem, ha azt mondják vagy írják róla, hogy „disznó” verseket ír. Ennek illusztrálásaképp felolvasott néhány ilyen jellegű alkotást. A közönség reakciójából leszűrhetjük: meggyőzte őket a fenti állítás igazságáról. Bármily meglepőnek is tűnik ezek után, de a költő hazafias verseket is ír. Az esten ezt néhány szöveggel támasztotta alá. 

„Márkus kötetét olvasván kétségtelenül meg kell oldani a rejtélyt: mit keres egymás mellett Izolda, de Sade márki, a páva, a halálkupon, a fácántolvajok, az örömlány, a fehércseléd, a tangó, a keringő, a pálmafa, a szatír és a ketrec, illetve mi történik, ha Márkus András kötetéből kivonjuk Orbán János Dénest, a maradékot elosztjuk Arthur Rimbaud-val és az így nyert korpuszt Szőcs Géza, illetve Zudor János szerint transzponáljuk, marad-e még valami érdemleges, amibe Francois Villon belefeledkezne” – tette fel a kérdést László Noémi, az olvasóra bízván a döntést.

Költő pókerarccal

Noszlopi Botond legutóbbi, A szórakoztatás mesterfoka című kötetét Farkas Wellmann Endre mutatta be, akitől megtudtuk: ő méltatta a költő első könyvét is, amelyet igazi kihívásként élt meg. Az első kötet visszafogottabb verseket tartalmaz, és túlteng benne az önirónia. A másodikban az önirónia eltűnik, a stílus esszéisztikusabbá válik.  Míg a Csendrapszódiában a testi szerelemet írta meg, itt a férfi-nő kapcsolat lelki vonatkozásait tartja fontosnak. 

Noszlopi Botond nemcsak költőként, magánemberként is izgalmas figura, hiszen annak ellenére, hogy elvégezte a jogi egyetemet, jelenleg onlájn-pókerből tartja el magát. Bár a jogi pálya más társadalmi szemléletet nyújtott számára, nem szeretne belőle megélni. Olyan pénzkereseti lehetőségre van szüksége, amely biztosítja az időt az olvasásra és az alkotásra. Ez pedig jelen pillanatban nem más, mint a póker. 

„Elegancia, szalonspicc, Lady Gaga és pókerarc... pokerface. Nem a sután szenvedők önigazolása, hanem valse triste, szomorú keringő, tele érzelmekkel, céltudatossággal és mindazzal, amit a szemlélődő férfi magáénak láthat a világból, amelyről immár tudja, hogy akár kártyán is megnyerhető és el is veszthető. A legszebb mégis az benne, hogy... a tekintete meg se rebben, bár jól látja az irányokat, a járható és járhatatlan útvesztőket, higgadtságát nem veszíti el. Középre áll, hogy könnyebb célpont legyen, de ugyanakkor ő legyen a középpont, amihez viszonyítva, ha jelentés nélkül is, de egyforma távolságra legyenek lehetőleg a bálterem falai, ahol a szomorúság fülledtségbe vált át, vagy ahol a keringő nem túlságosan kreatív mozdulatsoraiba beiktatható még az életről néhány hihető megfogalmazás…” – vélekedett Farkas Wellmann Endre Noszlopi lírájáról. 

A rendezvény és a kötetek sikerét mutatja, hogy a könyvet vásárló olvasók sem maradtak el, ami manapság ritka dolognak számít.