Kálmán Imre Cirkuszhercegnője a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő mellett az egyik legismertebb és legtöbbet játszott operett. A Kolozsvári Magyar Opera színpadán több mint tízéves szünet után Szabó Emese vitte színre a nagysikerű darabot.

Cirkuszhercegnő a huszonegyedik században

Manapság az operett igazi kihívás az előadóművészeknek és a rendezőnek. Sok színpadi leleményre, átütő, fantáziadús játékra van szükség ahhoz, hogy a közismert slágerek, poénok ne elcsépelt klisékként jelenjenek meg, hanem a huszonegyedik századi néző számára is élvezetesen. A Kincses Város operatársulata hagyományosan remekel az operairodalom klasszikusainak színpadra vitelében, és emellett az operettek korszerű megformálására is törekszik.

A Cirkuszhercegnő előadásának egyik támpillére a grandiózus színpadi látvány. Már az első felvonásban szembeötlő a bohócokat ábrázoló óriási színfal, amely nemcsak a cirkuszra, mint helyszínre utal, hanem a képzeletbeli játékteret is megtestesíti. Kis emberek a hatalmas játékban – ez ma sincs másképp, annak ellenére, hogy a jelmezek a századelőt idézik.

Kálmán Imre e darabjának bonvivánja nem mesebeli hősszerelmes.  Mindennapi ember, társadalmi státus nélkül, szemben Fedorával, a hercegnővel, aki a felső tízezer képviselője. A cirkuszi mutatványos Mister X hercegként mutatkozik be, az arisztokrata hölgy pedig rögtön felfigyel rá. Amikor viszont megtudja, hogy valójában nem egy herceg iránt táplál érzéseket, és látszólag átverés áldozata lett, első reakciója a visszautasítás. Hasonló történik Wladimir herceggel is, amikor rádöbben, hogy Tony Schlumberger nem Károly főherceg fia.

Váta Lóránd, a Kolozsvári Állami Magyar Színház közismert színésze Mister X karakterével különleges színt visz az előadásba. Másként formálja meg a titokzatos és jóképű, romantikus figurát, mint egy énekes, és ez jót tesz a produkciónak. Az álombeli lovag jelleme mögött hús-vér Don Juan, igazi szívtipró bújik meg. Váta elmondta: olykor nagyon körülményes volt egyeztetnie a színházzal, hiszen ez most a harmadik évada a teátrumnál, és sok munkája van. Az énekesi követelménynek eleget tenni sem volt gyerekjáték. „Egy enyhe rekedtség a színházban semmit sem jelent, de egy operett-tenor szerepnél már komoly probléma. Nagyon drukkoltam, hogy minden simán menjen. Mister X nem általánosan és a szónak a megunt értelmében vett bonviván. Hiszen végig jelen van a szerepjáték, ami ugyanvalóst izgalmas. Ennek a figurának titka, múltja van. Jó énekes vagyok, de köztudottan nem vagyok egy tenor, sanzonokat éneklek leginkább, az alacsony tenor és magas bariton között mozog a hangom. A szerep pedig egy középmagasat követel meg. Nem volt könnyű megcsinálni. De az ember mindig tanul, olykor a saját kárán is. Nagyon sokat segítettek az operás kollégák, hiszen ők profi énekesek”.

Szabó Emese otthonosan mozog az operett műfajában, prózai színésszel is dolgozott már együtt, ez nem jelentett számára különösebb nehézséget. „ A művészek hangulatához, alkotói állapotához alkalmazkodni kell. Az évad felénél járunk, túl a Liszt-fesztiválon, amely nagyon igénybe vette a társulatot. Ezekre a dolgokra is oda kellett figyelni. Talán a jelmezek jelentették a legnagyobb kihívást, hiszen én még ilyen mennyiségben nem készítettem.” Alapvető törekvése volt mai játékmóddal megjeleníteni a darabot. „Fontos számomra, hogy a közönség jelezze tapssal, csenddel, bármivel, hogy érti a rendező szándékát.” 

Kozma Attila, az operett vendégművész-koreográfusa szerint Magyarországon a műfaj egy kissé dinamikusabb, mint Erdélyben. A Kolozsvári Magyar Opera művészei, akikkel nem először dolgozik együtt, nagyon fogékonyak az újdonságra. „Felkészült, profi társulat. Nagyon elégedett vagyok az előadással”.

Kele Brigitta alakításában láthattuk a női szépségideált megtestesítő Fedorát. „Nehéz próbafolyamat volt. Az elején hiányoztam, mert a Liszt-fesztiválon is részt kellett vennem, és különböző operák, koncertek is közbejöttek. Segített a tapasztalatom, előző munkáim, hogy gyorsan és jól megcsináljam a szerepet” – fogalmazott a művésznő. Az operett előadása zeneileg, az énekteljesítmény szempontjából egyszerűbb, viszont nagyon nehéz az éneket a beszéddel váltogatni, és közben táncolni is, vigyázni a ruhára, az uszályra. Váta Lóránddal könnyen megtalálta az összhangot, léptek fel már fel együtt, bár partnerként most először.

Pataki Enikő Mabel Gibson szerepében hozta a közönség által elvárt, már megszokott teljesítményét. Hibátlanul alakította a naiv, bűbájos karaktert. Madarász Lóránd Tony Schlumbergerjén pedig végig nevettünk.

„Borítékolható volt, hogy egy Kálmán-operett, amit több mint tíz éve nem játszottunk, teltházas lesz. A zeneszerző művei olyannyira otthon vannak a kolozsvári társulat színpadán, hogyha kimarad egyik-másik egy-két évre, utána ugyanolyan lelkesedéssel fogadják majd. Ez abból a sajátos helyzetből adódik, hogy Magyarország határain kívül az egyetlen zenés színház vagyunk, amely operát, balettet és operettet egyformán játszik. Ugyanolyan fontosnak tartjuk mindhárom műfajt. Kiemelkedő hangsúlyt fektetünk arra, hogy a társadalom minden rétege szívesen jöjjön be a színházba” – nyilatkozta Szép Gyula, az intézmény igazgatója, akitől megtudhattuk, hogy egyelőre még nem kaptak felkérést sem magyarországi, sem hazai fellépésre, de legalább a Székelyföldre mindenképpen szeretnének eljutni.

A következő kolozsvári előadásra december 26-án kerül sor. A szakmabeliek hosszú jövőt jósolnak a Cirkuszhercegnőnek.

Varga Melinda

Fotók: http://www.hungarianopera.ro