Fekete Vince Védett vidék című verseskötetét Egyed Péter filozófus, író mutatta be a Bulgakov Kávézóban megrendezett irodalmi évzáró fesztiválon, ezt megelőzően Mózes Attila és Király László köteteivel ismerkedhetett meg a közönség Lövétei Lázár László moderálásában.

Fantom város, biztos ínyencségek

Fekete Vince nemcsak mint költő kiváló, hanem nagyon jó szerkesztő is, ami a kötet összeállításán, fontosabb szerkezetei elemein is érződik. A költő a „férfi líra” azon korszakába ért, amely túlmutat azon a bizonyos délen, és amelynek legfontosabb tulajdonsága a bizonyosságokra való rákérdezés, a bizonyosságok hiányával való találkozás – állapította meg Egyed Péter.
A bevezető vers rímel a kötetzáróra, a kettő mintegy keretbe helyezi a könyvet. A klasszikus metrikájú prózavers és a feszes gondolatsor között mozgó szövegek alapmotívuma az örök körforgás, illetve az örök visszatérés. „Az ember észreveszi önmagát azokban az ismétlésekben, amelyekben szinte abszurddá válik saját maga számára, amelyekben úgy gondolja, hogy azt a pillanatot, azt a tényt, azt a személyt talán már nem is érdemes megismételni, mert az égadta világon semmi újjal nem szolgál”. Viszont Fekete Vince lírájának különlegessége abban rejlik, hogy olyan impulzusokra lelhetünk benne, amelyek az érdekesség, az újdonság felé vetítik a gondolatot. Egyed állítását alátámasztja a Két variáció című vers is:

„Mert nem lehet ilyen jéghideg, ilyen
gépies nem lehet, ennyire pimaszul,
szemtelenül és megmagyarázhatatlanul
monoton nem lehet minden, ilyen
megmásíthatatlanul zakatoló ez
a körforgásos őrület, hogy csak
kezdődjön minden valahonnan
elölről, hogy nőjön, hogy föl-
növekedjék, hogy fölépüljön,
hogy fölemelkedjék, hogy aztán

majd visszazuhanjon, eltűnjön,
elszáradjon, tönkremenjen
magától. . .”

A kötetben felvetett gondolatok eszünkbe juttatják Babits Mihály két híres sorát: „Miért nő ki a fű, ha elszárad? Miért szárad el, ha újra kinő?” 
A kötet néhány alapvető toposzra, költői helyszínre épít: a város (Kézdivásárhely), a falu és a gyerekkor, az erdő, valamint a misztikus tartalmat hordozó tó.  Ezek végsőkig lecsupaszított helyszínrajzok, amelyekben az ember keresi önmagát.
Az egyik ilyen költői környezet, toposz: Kézdivásárhely, a fantom város. Az alkotó a századfordulós város tablóját rajzolja meg, amelyet, ha 1901. január elsején készítünk el, nem változik 1902. november elsején sem, sőt, napjainkban is ugyanolyan marad. A költői helyszínt hallatlan bizonyosság, hallatlan feleslegesség tölti ki, ahol a feledés sem működik már, ezért lesz fantom város. Aztán egyszercsak jelentkezik a talány. Ezzel kapcsolatban Egyed megjegyezte, hogy nem a város a líra témája, ez csupán szimbolikus értelemben értendő helyrajz.
A költő felolvasta a Tízezer éj című költeményét is, amely Lövétei Lázár László szerint az idei év egyik legnagyobb verse a Kárpát-medencében.
Király László A Kővadászok Klubja című verses és Mózes Attila Foglaló című novelláskötetének bemutatójára is ezen az esten került sor. Lövétei Lázár László beszélt a könyvekről, és elmondta: tizenéves korától ismeri mindkét szerzőt, noha nem személyesen, csak olvasmányélményekből. Ahogy egy finom kocsonya elkészültére nyugalommal várunk, hiszen tudjuk, milyen hozzávalókat tartalmaz az ínyencség, úgy Király és Mózes írásaival is hasonlóképp kell tennünk, hiszen jól tudjuk már, hogy miből tevődnek össze a versek vagy a novellák, így kétségtelen, hogy azok minősége jó lesz. Különösebb magyarázatra vagy jellemzésre az egyikük életművéhez sincs szükség.
A két szerző írásművészetét egyaránt jól ismerik, generációtól függetlenül, az irodalmárok és az olvasók. Erről tanúskodott a felolvasott részletek fogadtatása is.

Varga Melinda