Lövétei Lázár László, idei Méhes György-nagydíjas költő Zöld című verseskönyvét és Potozky László, Méhes György-debütdíjas író Áradás című novelláskötetét mutatta be Fekete Vince az évzáró irodalmi fesztiválon a kolozsvári Bulgakov Kávézóban.

Az ekloga, mint görbe tükör, és a „pimasz” prózaíró jelentkezése

Lövétei Lázár László, Méhes György-nagydíjas szerző eklogái fehér hollónak számítanak a mai irodalomban. Zöld című verskönyve nemcsak a természethez viszi közelebb az olvasót, hanem kemény társadalomkritikát is megfogalmaz. A költő egyfajta görbe tükör.

A szerző a tizenkét eklogát tartalmazó verseskönyv előéletére kitérve  elmondta: 2004-ben fejezte be A két szék között című kötetét  és eldöntötte, több olyat nem fog írni. Akkortájt született meg a kislánya, és eltökélt szándéka volt, hogy Dsida Jenő nyomán természetleíró verseket ír majd a gyermekéhez. Végül a dsidai vonalhoz nem sikerült felzárkóznia, mint megjegyezte: azt a tündéri világot nem lehet folytatni.

Fekete Vince szerint a kötetet úgy is lehet olvasni, mint egy elbeszélést, „természetes folyása van a verseknek”. A költő elbeszélget a vadásszal, a halásszal, a vándorral, tanácsokat ad nekik a mesterségüket illetően. A természetről próbál mesélni, ami nagyon furcsának tűnhet, hiszen a vadonban élő ember jobban ismeri saját környezetét. De ezek tulajdonképpen társadalomkritikus, néhol politikai vonzatú versek, bírálatok. Jó példa erre a Nyolcadik ecloga egyik szemelvénye, amikor a költő a hegyről akar „zengeni” a pásztornak.  Mire az ekképp válaszol:

„Sok gyönyörű dicshimnusz hangzott már el a földről,
s látom, hogy te is ott tülekedsz zöld füllel a sorban.
Jó lehet ennyire hinni egy ügyben – csak be ne bukjon:
annyi az új hajtás! nem látom tőlük az erdőt...”

Potozky László mindössze két éve koptatja az irodalom padjait, ezalatt elkészült az Áradás című novelláskötetével, és már intenzíven dolgozik második könyve anyagán.  Termékeny debütánssal van tehát dolgunk, aki személyiségében is kirívó jelenségnek számít a kolozsvári literátorok között.  Fekete Vince fogadott fiaként tekint az íróra, véleménye szerint ilyen nagyszájú és pimasz, olykor kissé szemtelenül nagyképű jelenséggel csak Orbán János Dénes irodalmi jelentkezésekor találkozott. Elmesélte első találkozását a fiatal íróval a Székelyföld szerkesztőségében, amikor Potozky bevitte hozzá három novelláját.

„Az Úr 2009-dik esztendejében, annak is június hónapjában, egy csodálatos nyári napon, Csíkszeredában, délelőtt olyan 11 óra körül, sorban harmadik gyermekemként, született egy nagyfiam. Körülbelül százhetvenöt centi magassággal (na jó, százhetvenhéttel), olyan hetven kilóval látta meg a nap- és nagyvilágot, tüsi hajjal, barna szemmel, és teljesen kifejlődött beszédkészséggel meg meggyőző erővel …” – idézte fel az emlékezetes pillanatot. Amikor a már tekintélyes életművel rendelkező költő, szerkesztő megkérdezte a fiatalembert, mióta is foglalkozik írással, kiderült, hogy tulajdonképpen alig pár hónapja, pontosabban január nyolcadikától „koptatja tollát a fehér papíron”.

„Majd leestem a padról, amelyen ültem. De olyan önbizalom volt a hangjában, olyan elszánás, hogy jobbnak láttam észrevétlenül, egy arcrándulással elintézni a dolgot, mint hogy hanyatt vágjam magam, vagy jobb esetben az élvezettől hangosan el ne kezdjek sikongani. Ez igen, mondom magamban, emmá beszéd, ahogy falun ezt olyan tömören megfogalmazzák”.

Potozky László két év alatt sokat fejlődött, munkáját nem csak az E-MÍL részesítette elismerésben. Nemrégiben az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány debütdíját is hazavihette. A szerző szívesen emlékszik vissza Fekete Vincével történt első találkozásra, a költő „leülő mozdulatára”, amelyhez hasonlóan kevés helyen fogadták.

A moderátor kérdésére, hogy nem próbálkozott-e a novellákat megelőzően verssel, hiszen a pályakezdő alkotók általában lírával kezdik az irodalmi barátkozást, Potozky töredelmesen bevallotta, hogy nyolcadik osztályos korában ő is írt két költeményt. „Szerencsére azok a szövegek már elvesztek” – tette hozzá nevetve. Az Áradás kéziratán sokat dolgoztak Gál Attilával, a könyv szerkesztőjével. Néhány novellája csak a szakmához szükséges tollgyakorlat volt.

Az író kedvelt szerzői, akik a kötet megírásában is nagyban befolyásolták: Emil Zola, Ernest Hemingway, Szilágyi István, Bartis Attila, Tar Sándor, Mózes Attila, Bodor Ádám. Mostanában leginkább dél amerikai írókat olvas. Potozky László ugyan még nem érkezett el a „vízválasztó harmadik” kötethez, amikor megállapítható egy ifjú titánról, hogy megmarad-e az irodalmi mezőnyben, ám novelláival számos anyaországi folyóirat figyelmét magára vonta, s eltökélten dolgozik a második kötetén.

A Méhes György-nagydíj és -debütdíj Erdélyben a legrangosabb irodalmi elismerések egyike. Az előbbivel 2000, az utóbbival 1000 euró jár, az összegeket az erdélyi írónak 2002-ben odaítélt Kossuth-díj kamataiból fedezik.

Varga Melinda