Gúzsba kötni a véletlent

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Konok - Hetey Művészeti Alaptívány Szabadegyetemén előzőleg a XX. század stílusirányzatait tárgyalták, idén és jövőre az alkotókat ismerhetik meg a kérdéskörben művelődni vágyók, a későbbiekben pedig egy-egy fontosabb részletet járnak körül a tervek szerint.

 

John Cage-ről Vidovszky László, a Zeneakadémia és a Pécsi Tudományegyetem tanára, az Új Zenei Stúdió alapító tagja tartott vetítéssel egybekötött előadást. Az Új Zenei Stúdió, mely 2010-ben ünnepelte negyven éves fennállását, éppen a cage-i kérdésfeltevések nyomán indult, egy új gondolkodásmód keresésével, a Bartók utáni zene újraértelmezésével.

 

– Ki is volt John Cage? – tette fel a kérdést Vidovszky László. Elsősorban zeneszerzőként tartják számon, de ahogy nyugatabbra haladunk, a lexikonokban egyre bővül számon tartott tevékenységeinek köre, Franciaországban szobrászként, Amerikában filozófusként, költőként is meghatározzák. Mindenképpen színes egyéniség volt, aki találkozott vele, megtapasztalhatta. Műveinek előfordulása kortárs zenei rendezvényeken szerénynek mondható, bár jövőre valószínűleg sokat találkozunk vele, születésének 100. évfordulója okán.

 Cage másként gondolkodik a zenéről, mint ahogyan azt a hangversenyek látogatói megszokták. Szakmán belüli recepciója is szenvedélyeket vált ki, bár azt senki nem vitatja, hogy a II. világháború utáni zene kikerülhetetlen alakja, akár Karlheinz Stockhausen, vagy Pierre Boulez. Amerikában a minimalisták hivatkoznak rá leginkább, akik 1951-ig írt műveit tartják jelentősnek.

 A zeneszerző több mint háromszázhatvan, címmel ellátott műve közt megtalálhatók a legkülönbözőbb hangszerekre írt alkotások: zenekari munkák, operák, performance-szerű és a hagyományos értelemben is kompozíciónak nevezhető darabok.

 Pályájának első, úgynevezett perkusszív, ritmikus korszakában a legkülönbözőbb ütőhangszerek dominálnak, használati tárgyak, vagy általa feltalált hangszerek, mint a „vízigong”, amely kádban, víz alatt megszólaltatott instrumentum. Legismertebb ezek közül a preparált zongora, amely úgy született, hogy egy kisméretű teremben, ahol csak egy pianínó fért el a tánckoreográfia kísérőzenéjéhez, a hanghatás növelése érdekében a zeneszerző a húrok közé tett tárgyakkal hozta létre egy ütőegyüttes hangzását.

 A nagy kérdés, amely Cage-t foglalkoztatta, az idő. A hagyományos zenében ez a metrum, az ütemmutató, amely a középkor óta nem változott, sőt, a 18-19. század folyamán egyszerűsödött. Cage az időkezelést felszabadítja, az időt mintegy „kitölti”. Előzményét megtalálhatjuk Erik Satie-nál, akinek 840-szer eljátszandó darabját ő mutatta be 1964-ben. Cage egyébként Schönbergnél is tanult, zenei gyökereit tehát nála találjuk. De a zene mellett sokat foglalkozott a zen-budhizmussal, és elődjének mondhatjuk James Joyce-ot az irodalomban, Henry David Thoreau-t pedig az ökológiai gondolkodásban. Barátjának, Merce Cunningham táncosnak évtizedeken át komponált kísérőzenét, ezekben jelennek meg legtotálisabban elképzelései.

 Cage forradalmasítja a zeneszerzésre és az alkotásra vonatkozó elképzeléseket, új fogalmat vezet be, a véletlent. Ez sem előzmény nélküli, Duchamp már a 20-as években vizsgálta, megtalálhatjuk Mallarmé-nál is, zeneileg pedig visszamehetünk Mozarthoz és a görögökhöz, de centrálisan és mindent meghatározó módon Cage jeleníti meg. A személyhez köthető akarat, alkotói szándék, a személyes helyébe az univerzális lép. Konkrét mű esetében így a papíron véletlenszerűen megjelenő ábrákból alkothatunk sorozatokat.

Az ötvenes években sok kompozíció készült ezzel a módszerrel. A papírhibákat kierősítve és az ötvonalas szisztémához igazítva hagyományosan leolvasható kotta jön létre, időnként nem könnyen lejátszható zenei szövet. Négy, különböző ábrákat tartalmazó átlátszó lapot egymásra téve minden előadó kidolgozza a maga szólamát. Ennek eredményét, az előre nem láthatót nem szabad összekeverni az improvizációval; a létrejött mű már lezárt, tovább nem variálható. A véletlen determinálóként jelenik meg, utána már nem lehet megváltoztatni.

Cage újszerű látásmódja nemcsak a zenére, hanem a köznapi és tudományos életre is hatott, így a 60-as évek kutatásai a kaotikus és véletlenszerű jelenségek rendszerét próbálták leírni, a meteorológiától a háztartási gépek programozásáig. A véletlen mellett ugyanilyen fontos a szimultaneitás. Cage meghatározta a tánckoreográfia, valamint a zene hosszát, és a kettőt egyszerre adták elő. Az így létrejött előadás szabadságfoka sokkal nagyobb.

Egyszer megkérdezték Cage-t, nem szeretne-e Beethoven-szimfóniákat vezényelni. Mire a válasz ez volt: De igen, csak mind a kilencet egyszerre! Cage kitágítja a rendszer fogalmát, ami nem jelenik meg benne, azt beemeli. Tanácsa: Ha valami untat öt percig, hallgasd tízig, ha tíz percig untat, hallgasd húszig és így tovább, egészen addig, míg átható érdeklődést nem fedezel fel magadban.

Ehhez kapcsolódik egy anekdota, amikor egy egyetemen tartandó előadásra kellett mennie, de nem készült, kivett a könyvtárból egy tibeti ceremóniáról szóló művet, amelyben folytonosan ismétlődött ugyanaz a zene. Az egyik hallgató közbeszólt, hagyja abba, ezt nem lehet bírni. Mire egy másik: Miért vette le, most kezdett érdekes lenni!

Cage Szombathelyen is járt, felolvasott Empty words című, négykötetes művéből, este 11-től reggel 6-ig, az egész olyan volt, mintha egy kollektív álomban vettek volna részt. Kevesen tudják, hogy a happening fogalma is hozzá köthető. Festőkkel, táncosokkal összművészeti akciókat hoztak létre, ahol eseményeket a véletlen kapcsolta össze.

 Számos művében foglalkozik azzal, hogy vizuális dolgokat hogyan lehet kottává alakítani és fordítva: rajzok megszólaltatása, zenei átkódolása teremti meg a zeneművet. E kísérleteiben is érezhető a zen-buddhizmus hatása; a hatvanas-hetvenes években erős volt a távol-keleti gondolkodás befolyása Nyugat-Európában.

 

Az előadást a művek illusztrációi, hangzó részletei tették érzékletessé, befejezésül pedig egy anekdotát kaptunk: Meghívott előadóként Cage előre megírta az előadás után a közönségből feltett kérdésekre adandó hat válaszát. Az utolsó ez volt: Nincs több válaszom.