Papp Sándor Zsigmond legújabb, Semmi kis életek című kötete a Libri Kiadó gondozásában jelent meg. A romániai diktatúra és rendszerváltás idején játszódó regény bemutatójára a Nagyváradi Könyvmaratonon került sor.

Lépcsőház a diktatúra árnyékában

Az eddig novellákat, illetve esszéket író Papp Sándor Zsigmondnak nem kevés fejtörést okozott a regény műfaja. Mint elmondta, hét évig dolgozott a könyvön, az első három év alatt szokta meg azt a tág teret, amelyben egy regény történetének mozognia kell. „A lélek gyötrelmei olykor a technika gyötrelmeivé alakultak át” – jellemezte az alkotói folyamatot. Viccesen megjegyezte, hogy a regényírás már rég foglalkoztatja, de első próbálkozása csupán öt oldalasra sikerült, bűnügyi témájú volt, és már a második oldalon kiderült, ki a gyilkos.
„Láng Zsolt arra biztatott, hogy azt a pontot próbáljam elérni, amikor már a szöveg írja önmagát, Szilágyi István pedig azt tanácsolta, hogy sokat üljek a regény mellett, állandóan dolgozzak rajta” – emlékezett vissza.  Kezdetben csak egy-két mondat jutott eszébe, később kezdett gördülékenyebben menni a munka. A könyv a diktatúra természetét írja le, szereplői apró kis örömökkel próbálják túlélni a mindennapokat. A zárt, szabadságától megfosztott világ valóságát csak azt tudja igazán megérteni, aki megélte a rendszerváltás előtti időket. Egy képzelt városban – amely félig Szatmárra, félig Kolozsvárra emlékeztet – játszódik a történet.

Demény Péter szerint a könyv tulajdonképpen „egy lépcsőház regénye is”. Papp Sándor Zsigmond erre reagálva elmondta: a bérházak tele vannak párhuzamos történetekkel, ezért tartotta ezt izgalmasnak.  Demény arra is rákérdezett, hogy a kötetben találkozunk-e boldog emberrel. A szerző Esztert nevezi meg, aki elrepült egy más világba, de az is lehet, hogy öngyilkos lett; talán ő az egyetlen boldog ember. „A boldogság sosem hosszú folyamat, retrospektív dolog” – jegyezte meg az író ennek kapcsán.
Demény Péter arra is kitért, hogy a szerzővel nagyon sok közös vonásuk van, valamikor a Krónika című napilapnál dolgoztak együtt, kíváncsisággal, jófajta irigységgel figyelték egymás írói pályáját. Papp Sándor Zsigmond neki is elküldte regénye kéziratát, aminek ő nagyon örült. Még a jófajta irigység is elpárologott belőle, csak az öröm maradt, s ezt most sem érzi másként, amikor már a megjelent könyvet tartja a kezében.
„A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, valakinek szóló élet, és ennyiben s csakis ennyiben értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is” – írja a kiadó a kötetről.
Következő regényén valószínűleg nem fog hét évig dolgozni – mondta az író –, hiszen a technikai fogásokat már megtanulta. Abban, mivel a bukovinai Rădăuţi-on született, román közegben, az identitás kérdéseivel is foglakozik majd.
 

Varga Melinda