24 mai magyar ember
Zsúfolásig megtelt két nagy terem is a Petőfi Irodalmi Múzeumban csütörtök este. Korniss Péter és Závada Pál új könyvét, az „Egy sor cigány – Huszonnégy mai magyar” című, szociográfiába oltott fotóalbumát mutatták be. – Weiner Sennyey Tibor helyszíni tudósítása.
24 mai magyar ember
Kapcsolódó: Szabó Imola Julianna: Egy sor ember
Rövid bevezetőt mondott Kúnos László, a Corvina Kiadó igazgatója, majd E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, és dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mutatta be a kötetet. E. Csorba Csillát az esten nem is mint a PIM igazgatóját, hanem sokkal inkább mint fotótörténészt ismerhettük meg. Hosszú, ám annál pontosabb és részletekbe menő esszéjében – melyet felolvasott – ismertette Korniss Péter életpályájának fontosabb állomásait, kortársait, a miliőt, amelyből a fotóművész építkezik mindmáig – még a ’70-es évektől. Akár tudományos konferenciába is illő értekezése, ha nem hozta is közel Korniss személyiségét, de nagyon pontosan körvonalazta pályáját, értően és a közönség számára is jól érthetően mutatta be művészetét. A kötet képeinek alkotójáról, Korniss Péterről érdemes tudni, hogy kolozsvári születésű (1937) fotóművész és fotóriporter. 1949-től él Budapesten. Az ELTE Jogi Karán tanult, majd 1956-os tevékenysége miatt (az egyetem forradalmi bizottságának volt a tagja) kizárták az egyetemről. 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédmunkása, majd ’59-től már fényképésze. Képei rengeteg helyen jelentek meg, fotózott a Balettintézetnek, a Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari Táncegyüttesnek, az Állami Népi Együttesnek s a Honvéd Táncszínháznak. A nyolcvanas években a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője volt. Képei megjelennek a National Geographic, GEO Magazine, Fortune, Time és Forbes magazinokban is. Ezt a tartalmas alkotó életet és alkotásait helyezte E. Csorba Csilla olyan kontextusba, amely tulajdonképpen megmagyarázta e könyv fotóinak születését.
Török András, Závada Pál, Csorba László, E. Csorba Csilla, Korniss Péter
Míg az igazgatónő előadásában választ kaptunk arra, hogy Korniss Péter miért éppen cigányokat fotózott, addig a következő hozzászólótól, Dr. Csorba Lászlótól – történésztől, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójától – megtudtuk, hogy miért éppen most kellett ennek a kötetnek megjelennie. Kifejtette, hogy nagyon átgondolt alkotással van dolgunk, amely egy darabja a magyar történelemnek. Szerinte a Závada Pál által megírt történetekből minduntalan kibukkan a magyar társadalmat átható előítélet, amely az egység hiányából fakad. A nemzeti egység valójában sosem jött létre – véli a történész –, inkább cél, eszme volt. Mégsem lehet elvitatni, hogy a nemzet részei a cigányok vagy a zsidók. A történész kifejtette, hogy leginkább Bibó István a „Zsidókérdés Magyarországon” című tanulmányát olvasva értette meg először, hogy az előítéletek tapasztalatból fakadnak ugyan, de mindig hamis tapasztalatból. Ezért lehet fontos egy olyan, 24 embert, 24 élettörténetet bemutató szociográfia, mint amelyet Závada és Korniss létrehozott, hiszen a hamis előítéletek helyett felmutat 24 valódi életet. Gondolatai tökéletesen rímeltek Závada Pál következő, a címadást magyarázó soraira: „Amikor roma honfitársaink portréit ezzel a címmel tárjuk közönségünk elé, azt mondjuk, tessék, ez a mi cigányaink listája és fényképsorozata, sorban arcról arcra, szeretnivaló büszkeségeink mindnyájan, mind ez a huszonnégy mai magyar. Mert ugyan ki vonhatná kétségbe a magyarságukat? De címválasztásunknak oka az a közös szégyen is, amely elöntött bennünket korunk talán legiszonyatosabb magyar rigmusa hallatán.Nemrégiben bukkant föl ez a népünk ajkán termett mondóka: »Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz.« Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat.”
Török András – a Summa Artium Alapítvány igazgatója – elmondta, hogy az egész könyv tulajdonképpen egy mecénási felkérés eredményeként készült az alapítványon keresztül, továbbá, hogy előképe volt – többek között – néhány amerikai szociográfia. Majd megszólította a könyv szerzőjét, Závada Pált, aki arra a kérdésre, hogy volt-e a szerzőknek lehetősége a szereplőket kiválasztani? – elmondta, hogy inkább hagyatkoztak azok tanácsára, akik jobban ismerik a roma közéletet. Az író kiemelte, hogy hogy szerettek volna minnél szélesebb merítést, tehát nem csak a hírességeket, művészeket bemutatni, hanem olyan embereket is, akikkel nem találkozhatunk az újságok címlapjain, akik egyszerű emberek, akik a mindennapok hősei. Szinte valamennyi szereplőjét felemlegette a könyvnek. Például Rostás Ottót, a rendőr zászlóst, vagy Nagy Jánost, a polgármestert.
Végül a fotóművész, Korniss Péter mesélte el, hogy a könyv születése alatt ismerkedett meg Závada Pállal, s humorosan megjegyezte, hogy egyetlen komolyabb konfliktus köztük a könyv alkotása során az volt, hogy kinek a neve legyen elöl a könyv címlapján. Megjegyzését nagy derültség fogadta. Saját képeiről kifejtette, hogy ezek egyszerű képek, az egész portékészítés tulajdonképpen a bizalomról szól. Másnap délután végigolvastam a könyvet, és úgy éreztem, hogy jókor és jó alkotást tarthatok a kezemben. A bemutató ebben csak megerősített, jó volt látni élőben a könyv hőseit, 24 mai magyar embert.
Korniss Péter és Závada Pál: Egy sor cigány – 24 mai magyar című könyv bemutatója. (Corvina, 2011.) Petőfi Irodalmi Múzeum, 2011. november 3.
Weiner Sennyey Tibor
Kúnos László
Török András, Závada Pál, Csorba László és Korniss Péter
