A zöldbe öltöztetett Mrozek

A zöld a reménység színe, nem véletlen, hogy Zakariás Zalán előszeretettel használja Slawomir Mrozek Egy nyári nap című drámájának színre vitelénél. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház három művésze: Nagy Alfréd, Derzsi Dezső és Benedek Ágnes átütő színpadi játékát a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon láthattuk.

A zöldbe öltöztetett Mrozek

 
Slawomir Mrozek drámájának címe – Egy nyári nap – nem sokat sejtet a színpadi történésből. A darab két zátonyra futott férfisorsot dolgoz fel: a sikertől megcsömörlött Sikét és a bukás jegyeit magán viselő Lúzét. A két férfi öngyilkosságra készül, végzetes tettüket végül a Hölgy akadályozza meg, akinek feltűnése gyökeresen megváltoztat mindent.
A darab hosszú monológgal indul, talán kissé túl hosszúval is, a néző már-már kezdi elveszíteni a fonalat. Derzsi Dezső hitelesen formálja meg Lúz karakterét, jeleníti meg a sikertelen, bukott, önbizalomhiánnyal küzdő, elkeseredett férfi kilátástalan helyzetét, Nagy Alfréd pedig Sik alakját, akinek minden vágya teljesül, lépten-nyomon siker övezi, ám éppen ettől undorodik meg végül, és úgy dönt, véget vet életének. Komikus, hogy Lúz sokkal magasabb és férfiasabb, mint a sikeres Sik, ám a játék során eltörpülnek a testi adottságok és az alacsonyabb, a véznább, az egyáltalán nem macsós kinézésű férfi kerül előtérbe. Sik gesztusvilága, mimikája, lehengerlő színészi játéka elhiteti a nézővel, hogy valóságos Adonisz. A színészek alakítása, mozgása, mimikája híven tükrözi a rendező, Zakariás Zalán megálmodta karaktereket.
 A Hölgy – Benedek Ágnes – az a nő, akiről minden férfi álmodik, ragyogó szépsége intelligenciával, huncutsággal, női rafinériával párosul. Tulajdonképpen ő az összekötő fonal a két férfiszereplő között. Elég elejtenie a zsebkendőjét, és a két öngyilkosjelölt fejéből kimegy az elkeseredett elhatározás, inkább a lány után erednek visszaadni neki a zsebkendőt, udvarolni, kapcsolatot teremteni vele.  Bár Sik elsőbbséget ad Lúznak az udvarlásban, hiúsága nem hagyja nyugodni és lecsapja a lányt bátortalan társa kezéről.
A Hölgyről nem derül ki valójában, hogy melyik férfi után vágyott volna igazán, sodródik az eseményekkel, és csak azért választja Siket, mert úgy alakult a helyzet. Nem tudja, hogy a másik férfi vízbe fúlt a strandon, azt hiszi, hogy elkésett a megbeszélt találkáról. A Hölgy megnevezés utal arra, hogy itt nem egy bizonyos, hanem általában a nő a főszereplő. A darab mondanivalója kegyetlen alapigazság: az erősebb férfi marad felül, az viszi el a megérdemelt trófeát, a lelkileg sérült, segítségre szoruló boldogtalan pedig odavész. A nő, aki látszólag minden cselekedet mozgatórúgója, tulajdonképpen az események áldozata, nem egyéb, mint egy szépen felöltözetett, manipulálható bábu.
A díszlet minimalista, így a szöveg és a játék kap főszerepet. A „színház a színházban” rendezői megoldás is nagyon eredeti, a tragikus és komikus hős jelentőségét, a női szépség erejének fontosságát hangsúlyozza. Rendezői bravúr a két férfi főszereplő egyformán zöld ruhája. Azonos férfisorsok – gondolja a néző az előadás elején, aztán ahogy a darab cselekménye kibontakozik, rájön, tulajdonképpen a zöld a reménység színeként dominál. Egyik férfi sem szeretne meghalni, csupán kilépni a reménytelenségből, a kilátástalan helyzetből, az öngyilkosság csak figyelemfelkeltés, segélykiáltás.
A darab és a rendezés humora nem hagyja elmélyülni a nézőt a filozofikus mondanivalóban, ez az előadás után következik be, amikor már lecsengtek benne a színpadi poénok és hazafelé tartva belémar a hideg gyergyói levegő, az esti utcák nyomasztó csöndje.

Varga Melinda