Kiemelkedő jelentőségű kerekasztal-beszélgetésre került sor a 9. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon, amelyen erdélyi és magyarországi színházi személyiségek folytattak eszmecserét az erdélyi magyar színjátszás intézményes képviseletének lehetőségeiről.  A találkozó eredményeként megalakították a Romániai Magyar Színházi Szövetséget.

Megalakult a Romániai Magyar Színházi Szövetség

Egységes erővel eredményesebben lehet képviselni az erdélyi magyar színművészetet, mintha egy-egy társulat külön-külön próbálná meg érvényesíteni érdekeit. A törvényhozásban, a fontos szakmai kérdésekben, a pályázati pénzek lehívásánál egyaránt hatékonyabb a közös fellépés – állapították meg az október 5-én tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői. A színházi szövetség megalakítását Béres László, a Figura Stúdió Színház igazgatója, a kollokvium házigazdája kezdeményezte Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat igazgatója előterjesztése alapján.
A cél egy olyan erdélyi magyar szakmai szövetség létrehozása, amely felvállalja a régió sajátos színházművészeti érdekeinek képviseletét országos, kárpát-medencei és egyetemes magyar viszonylatban – hangzott el a találkozót követő sajtótájékoztatón.
A szigorúan szakmai szervezet mind Bukarest, mind Budapest felé képviselni kívánja a színházakat. Amint azt Gáspárik Attila elmondta: egységesen, intézményes keretek között az erdélyi társulatok beleszólhatnak majd a színházakat érintő intézkedésekbe, az őket érintő törvények megalkotásának folyamatába. Magyarország irányába is fontos egy legitim, jogi szervezet létrehozása, hiszen ilyen módon a pályázatok elbírálásánál is előnyös helyzetbe kerülnének. Az erdélyi teátrumok a magyar kultúra részei – állapították meg a résztvevők, és egyúttal fontosnak vélték felhívni a figyelmet arra, hogy a „romániai magyar” vagy „határon túli” megnevezésnek már-már pejoratív értelme van. Sopronban, Budapesten vagy Gyergyószentmiklóson egyaránt lehet nagyon jó és nagyon rossz előadásokat látni.
A beszélgetés eredményeként megalapították a kezdeményező testületet, amely kidolgozza a szervezet alapszabályát, és intézményes keretet próbál teremteni az önálló entitást képviselő erdélyi színjátszás minőségi kiteljesítéséhez, a régió transzkulturális lehetőségeinek kihasználásához, az egyetemes magyar kultúrába való integrációjához. A konkrét célkitűzéseket taglalva a megszólaló színházi szakemberek rámutattak, hogy a közönség is csak profitálhat a színházak biztonságosabb működéséből. Nem a legszerencsésebb azt kommunikálni a potenciális nézők felé, hogy azért menjenek színházba, mert ha nem teszik, megszűnik az intézmény.
Egy adatbázist is létre szeretnének hozni az erdélyi kultúrházak feltérképezése végett, ami megkönnyíthetné a vidéki kiszállások megszervezését. De az is megoldás lehetne, hogy a vidéki közönséget utaztassák be a városi előadásokra, hiszen nem minden falusi kultúrházban van megfelelő színpad.  A drámaírói mesterség hitelének visszaállítása szintén nagyon fontos feladat, ezért magyar nyelvű színházi továbbképzéseket szeretnének szervezni, nemcsak a rendezők és színészek, hanem a drámaírók számára is.
Gáspárik hangsúlyozta: a felvidéki és kárpátaljai színházi társulatokkal is elképzelhető az együttműködés közös projektek révén.
Bár a Nemzetiségi Színházi Kollokvium beígért vendége, a kerekasztal-beszélgetés meghívottja volt Szőcs Géza, a magyar kormány kultúráért felelős államtitkára is, elfoglaltságai miatt nem vehetett részt a rendezvényen. Farkas Wellmann Endrével közös Amikor fordul az ezred című kötetbemutatója is  elmaradt. De a tanácskozásnak küldött üzenetéből kiderült: mind művészi, mind politikusi minőségében maximálisan egyetért a kezdeményezéssel és támogatja kollokviumot.

Varga Melinda