Kultúra és kereszténység – Szőcs Géza hitről, hagyományról és megújulásról
Immár ötödik alkalommal rendezték meg a Szakrális Művészetek Hete fesztivált. A szeptember 17. és 25. között zajló programsorozatba a Párbeszéd Háza is bekapcsolódott.
Kultúra és kereszténység
- Szőcs Géza hitről, hagyományról
és megújulásról
Szeptember 17-én, a Jezsuita Sziget nyitó napján, Horváth Árpád SJ vendége Nemeshegyi Péter SJ és Szőcs Géza, kulturális államtitkár voltak, 
akik kultúra és kereszténység kapcsolatáról beszélgettek.
A beszélgetés fonalát a kezdetektől indítva, a kérdezett feleknek először arra kellett választ adniuk, mit is értünk ma a kultúra fogalma alatt. Míg hasonló témakörök felhozatalakor legtöbbször vég nélküli definíciók sora kígyózik elő tankönyvek és lexikonok sorait megidézve, ezúttal a beszélgetőpartnerek percek alatt arra a platóni konszenzusra jutottak, hogy „a szép, a jó, az igaz” a kultúra, melynek fogalomkörébe a művészetektől a szokásokon, hagyományokon, ünnepeken át a nyelvig és a vallásig igen sokminden beletartozik.
A következő már „élesebb” kérdés arra vonatkozott, mi maradna a magyar kultúrából, ha elvennénk belőle a kereszténységet. Szőcs Géza erre adott feleletéből az derült ki, hogy tulajdonképpen nem csak kultúránk, de egész államunk fennmaradását a kereszténység felvételének köszönhetjük – mint jól tudjuk, ez történelmi, politikai okokra is visszavezethető –, de a kereszténység segítsége nélkül ma a magyar kultúrából is az avarokhoz vagy hunokhoz hasonlóan néhány homályos kultúrtörténeti adat maradt volna. A kereszténység felvételének azonban mindennél többet is köszönhetünk, hiszen e hitélet olyan maradandó változást idézett elő egy „ barbár” nép lelkületében, ami kétségkívül a kulturálódást segítette. Szőcs Géza ezen a ponton kitért arra, hogy nagyon szerencsésnek tartja, hogy Magyarországon a nyugati típusú kereszténység, és nem a görög katolikus honosodott meg. Véleménye szerint ugyanis a kereszténység e két ága egy-egy tulajdonsággal jellemezhető nagy tömörséggel: a görög keleti a jót, míg a nyugati az igazat tartja szem előtt.
Az államtitkár hangsúlyozta, az iskolák, templomok, kórházak, s megannyi egyházi intézmény létrejötte mind egy civilizáltabb, rendezettebb, kulturáltabb társadalomkép megalkotásában töltöttek be felbecsülhetetlen szerepet. Szőcs Géza szerint az egyházaknak napjainkban vissza kellene kapniuk mindazt, amivel egykor rendelkeztek: ide tartoznak a közszolgálati intézmények, a templomok, a kórházak. Ezen kívül az egyházaknak az ezek működtetéséhez szükséges anyagi feltételeket is biztosítani kellene, tehát ismételten szántóföldeket, épületeket, birtokokat, gazdaságokat kellene nekik adományozni. Érvelése szerint mindannyian láthatjuk, hogy mennyire kezelhetetlenek lettek a gyerekek az iskolában, mióta nem egyházi neveltetést kapnak, „már olvasni sem tudják őket rendesen megtanítani”, s az egészségügyi ellátás minősége is egyre romlik. Amíg mindezek egyházi tulajdonban álltak, nem voltak ilyen súlyos problémák, tehát a korábbi rendet ezügyben helyre kell állítani.
Nemeshegyi Péter és Szőcs Géza egyet értettek abban, hogy a művészeteknek is nagy szüksége lenne ma a kereszténységre, hiszen a művészek „alig mernek” ma már vallásos témában alkotni, pedig a világ számos remekműve vallásos ihletettségből született: a világörökség kétharmada Olaszországban van, melynek legnagyobb része szakrális. Tehát több, vallásos témájú pályázat kiírása is indokolt volna, hogy az alkotókat ezúton is ösztönözzék.
A beszélgetés hátralévő részében a hallgatóság kérdezhetett. Az első nézői felvetés a külföldi irodalomra illetve a magyar irodalom jelenlegi földrajzilag elkülöníthető határaira kérdezett rá. Szőcs Géza válaszában arról vallott, hogy a Klebelsberg Kunó által elkezdett nemzetegyesítés gondolatának követését tartja hivatali kötelességének, vagyis a magyar irodalomnak egységesnek és oszthatatlannak kell lennie. A másik nézői kérdés a Kossuth-díj körül kialakult vitára vonatkozott, amelyre azt a választ kaptuk a kulturális államtitkártól, hogy mindenképpen egy új díjat kellene létrehozni azok számára, akik a legjelesebb emberek Magyarországon.
A beszélgetés végén Szőcs Géza kihangsúlyozta: erkölcsi megújulásra van szükség, aminek lehetőségét a kereszténységben is látja. Az egyházzal való együttműködéstől kulturális gyarapodást vár, mert a kereszténység egyáltalán nem elavult, a következő évezrednek is meghatározó tényezője lesz.
Viola Szandra
