Antidemokratikus bestseller? – Négyen A tömegek lázadásá-ról
Elindult az idei „Előhívás” sorozat a Nyitott Műhelyben, melynek során fontos, de mára a feledés homályába merült műveket elevenítenek fel.
Antidemokratikus bestseller?
– Négyen A tömegek lázadásá-ról
A hatodik évadba lépő kritikai estek indulásakor novellákról és regényekről volt szó, tavalytól pedig esszék kerülnek terítékre négy irodalmár, Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György elemzésében. Januárig szó lesz még, többek között, T. S. Eliot, Roland Barthes és Reinhart Koselleck esszéköteteiről. Legutóbb José Ortega y Gasset A tömegek lázadása című esszéjéről folyt a disputa.
Vári György elsőként azt a kérdést tette fel, vajon hogyan lett a könyvből bestseller? Ortega esszéje Spengler szintén nagy hatású, A nyugat alkonya című könyvéhez kapcsolható, ugyanakkor nyíltan antidemokratikus: az Emberi Jogok Nyilatkozatát jelöli meg a bajok kezdeteként. Vári szerint Ortega esszéje inkább történeti érdekesség, intellektuális aktualitása nincs.
Reményi József Tamás a családi könyvtárban találkozott elsőként a művel, ahol Németh László istenített szerzőként szerepelt, így Ortega könyve is kultusztárgy volt, amelyet kamaszkori áhítattal olvasott. A két világháború közötti válságfilozófiai csapáson A minőség forradalma A tömegek lázadásának mintegy magyarra fordított változata lett, a kilátástalanságban ennek a nemzedéknek majdhogynem a bibliája. Azzal a gondolattal, hogy a minőségi kisebbség majd megreformálja a világot, Marcuse-n keresztül máig, a fogyasztói társadalom kritikájáig lehet eljutni. A mű stílusa azonban – a katedráról szóló dörgedelem, a fensőbbséges arisztokratizmus – ellenszenves, – fogalmazta meg Reményi József Tamás. Fontos még, hogy Ortega volt az első, aki felvázolta a nemzetek egyesülését a minőség által – a mai Európának viszont talán ő lenne a „legádázabb ellensége”, mert ez az egyesülés nem a minőség, hanem a pénz mentén történik.
Németh Gábor 1977-ben olvasta először a művet, másolatban, mint Hamvas Bélát is. Akinek a példányt köszönheti, Farkas Lőrinc, kultikus figurája volt a Kádár-kor undergroundjának. Öltözőőrként dolgozott egy angyalföldi gyárban, később lett kiadó – konyhájának galériáján élt, ott sorakozott filozófiai könyvgyűjteménye, szabadidejét pedig a Parlamenti Könyvtárban töltötte. Németh Gábor az Ortega-mű első olvasásakor elfogult volt, most eklektikusnak látja az esszét. A nemzetállamok kialakulásáról írt rész ma is érdekes, a lábjegyzetek gyönyörűek, ugyanakkor a „tömeg” fogalma nem tisztázott, háromféle értelmezése is megjelenik, hiányzik a műből az egységes vonulat.
Jánossy Lajos megengedő volt az inkonzisztens részekkel: mivel esszéről van szó, szerinte nem kell a tudományos művekkel szemben támasztott terminológiai szigort számon kérni. Kevésbé zavarta az is, hogy a kisebbség fogalma sem tisztázott a műben. Jánossy számára is megjelenik a kötetben a fogyasztói társadalom sémája. Emellett sok filozófiai allúziót tartalmaz a szöveg: például Heidegger „Das Man”-jával való kapcsolata abban az elméletben mutatkozik meg, hogy az egyéniség és az individuum levonulóban van.
Reményi József Tamás azzal erősítette az elfogadást, hogy ma is érvényes látomás a korábbi századok által kitermelt értékek eltömegesedése, a technicizálódás, szakbarbárság. Aminek a gyümölcseit élvezzük, annak eszméit elfelejtjük. A közönségesség polgárjogot nyert, az európai gőg kiszorít más kultúrákat. Vári György a klasszikus német filozófiát látja megjelenni a specializáció és az elidegenedett társadalom bírálatában, ugyanakkor véleménye szerint az elnyomás és a tekintélyuralom az antidemokratikus liberalizmus egyik bibliájává tette a művet Magyarországon.
Ortega kapcsán szó esett még Márai Sándorról, aki a minőség védelmét annyira komolyan vette, hogy akár egy személyben képviselte a tömeggel szemben: ez részben magyarázza modorosságát és befelé fordulását.
Legközelebb Michael Oakeshott Konzervatívnak lenni című, korábban a Holmiban is megjelent esszéje lesz a vizsgálódás tárgya.
Csanda Mária
Fotók: Finta László
